A kultanime sorozat eddigi részei: Ichi, Ni, San, Shi, Go, Roku.
Hayao Miyazaki, az animék ma élő egyik legnagyobb mestere egyszer azt mondta, hogy csodálatos lenne, ha még az élete során szemtanúja lehetne a mai civilizáció végének. A véleménye az, hogy a világ jelen pillanatban a rossz irányba halad, mégis ha megnézünk egyet Miyazaki remekművei közül, az érzések és gondolatok egy egészen másfajta örvénye szív magába.
Ez a fajta ellentmondásosság minden bizonnyal alapjában jellemzi az anime műfaját. Színes és olykor szinte gyermeki megvalósítása azonban néhol igen fajsúlyos témáknak ad (széles)vásznat. Ezzel együtt persze az is igaz, hogy egy komolyabbnak vagy kellően összetettnek ígérkező alkotásról a stáblista beköszöntével kiderül, hogy csak egy volt a sok felejthető másfél órából, amit az életünkből filmnézésre szántunk. Éppen ezért az animéket nem érdemes mértéktelenül fogyasztani, jobb ha gondosan megválogatjuk őket, akár egy üveg jóféle bort, különben fejfájás lesz a vége. Amikor a Chihiro Szellemországban 2003 telén a lehető legnagyobb megelégedésemre megkapta az Oscar-díjat, megelőzve az aktuális Disney és Dreamworks filmeket - na és persze a Jégkorszakot - a szélesebb közönség számára is kiderült, hogy nem feltétlenül kell gyerek-, vagy rétegfilmként tekinteni az animékre. Hiba is lenne, ugyanis egy-egy jobban sikerült alkotás olyan elementális energiával és hihetetlen fantáziával ragadja magával a nézőt, amilyenről más mozgóképek csak álmodhatnak. Ezekből kaptok most egy általam kevert koktélt, a japán animált műfajból kinyert szubjektív esszenciát, háromszor három egyenlő részre kitöltve. Ez a cikk lesz az első kör, melyet még kettő követ majd. Hát akkor... fenékig!
Perfect Blue (1997)
Satoshi Kon fojtogató pszicho-thrillere, amely Darren Aronofsky Fekete Hattyúját inspirálta.
Az elismert j-pop trio fronténekesnője, Mima, a menedzsere nyomására otthagyja a zenekart. A showbiznisz azonban nem enged, a fiatal nőt pedig magához öleli a filmipar. Mellékszerepet kap egy induló krimisorozatban, ahol egy sztriptízbár táncosnőjeként kell eljátszania amint többen megerőszakolják. Az ezt követő munka és az új kihívások szinte traumaként hatnak a lányra, miközben egy meglehetősen furcsa rajongó a múltból, lépten-nyomon keresztezi az útját. A feszült munkanapok és a nyomasztóan nagy elvárások miatt, a nő addigi megszokott világa lassan repedezni kezd. Azt érzi megállíthatatlanul zuhan, és egyre kevésbé ura önmagának. Összemosódni látszik álom és valóság, mígnem egy esős forgatási napon, szépen hullani kezdenek a kollégák…
Hitchcock és Lynch legjobb pillanatai összesűrítve egy méltán kultikus anime másfél órájába, ahol a szexuális perverziók és a vegytiszta pszichológiai-horror, egy bájos női test öntőformájában szilárdulnak misszionárius pozícióba.
Ninja Scroll (1993)
Egy klasszikus szamuráj történet a feudális Japánban, árulással és politikai intrikákkal. Ezt írnám a dobozára, ha nagyjából úgy a nyolcadik perc után nem torkollna az egész nyitány egy kegyetlen, látványosan koreografált vérfürdőbe, amelyben egy démon szó szerint darabokra szed egy egész ninja klánt.
Jubei a magányos harcos, a vidéket járva egy kis aprópénzért annak vesztegeti tökélyre fejlesztett gyilkolási technikáit, aki csak hajlandó megfizetni. Azelőtt a Yamashiro klán tagjaként a helyi hűbérurak alkalmazásában állt, mígnem a klán vezére rá nem bukkant a helyi aranybánya kincseire. A kormányt megkerülve a vezér magának kívánta a bányát, és utasítást adott a Genma Himuro vezette ninja különítményének, hogy gyilkolják meg a helyi hűbérurakat. Az árulás nyomait eltüntetve, Genma egymás ellen parancsolta a klán tagjait, hogy senki se maradjon aki tudott volna a bányáról, de Jubei vegül egyes egyedül élve kerül ki az eseményekből, levágva Genma fejét, így maradva vezér és klán nélkül. Évek múlva, a fejétől megszabadított Genma mindenkinél erősebben reinkarnálódik, és magával hozza Kimon nyolc legyőzhetetlen démonát, hogy minden erejével a rejtélyes Sötét Sógunt szolgálja, aki hadserege élén ki akarja szakítani a hatalmat az uralkodó Tokugawa Sógunátus kezei közül. Eljött az idő, hogy Jubei szembenézzen a démonaival múltjával. Legyőzhetetlen démonok, vajon rászolgálnak a nevükre? Aligha...
Minden idők egyik legbrutálisabb animéje, és sokak szerint egyben a legjobb is, tele irdatlan erejű összecsapásokkal, és egy felejthetetlenül nyers és fájdalmas leszámolásjelenettel. A filmes jogai már évek óta Leonardo Dicaprio produkciós cégénél várják a megfelelő pillanatot.
Metropolis (2001)
Elképesztő látványvilágú sci-fi anime, amely az ugyanazon a néven futó 1949-es manga alaján készült, ami viszont a szintén azonos című 1927-es német filmből merített. Valószínűleg ennek is köszönheti, hogy mind vizuálisan, mind hangulatában, a műfajon belül egyedülálló.
Metropolisban az ember és a robot egyre éleződő társadalmi ellentéte folyamatos összetűzéseket okoz a munkanélküliség és nyomor állandó jelenléte miatt. Ebben a feszült hangulatban avatnak új tornyot, pontosan Metropolis közepén, mely egyetlen céllal épült: kiterjeszteni a város hatalmát az egész bolygóra. Egy detektív és unokája, Kenichi csöppen bele az ünnepségbe, akik egy őrült tudós után nyomoznak, illegális szervkereskedelem miatt. Annak reményében, hogy a tudós nyomára bukkannak, fokozatosan leereszkednek a város alsóbb szintjeire, ahol akaratlanul is szembesülnek az alma egyre rohadó belsejével. A kutatás során rátalálnak egy meglehetősen különös, emlékek nélküli lányra, aki ellen a helyi robotellenes párt vezetője őrült, vérre menő hajszát folytat, nehogy egy darabban kerüljön a Vörös Herceg, a város vezetője kezére. Ahogy lassan kirajzolódnak a szálak, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a lánynak valami köze lehet az újonnan avatott épülethez, innen pedig a szereplők visszafordíthatatlanul zuhanni kezdenek egy örökre a néző retinájába égő végjáték felé.
A bemutatás évében történt terrortámadások miatt a Sony elcsúsztatta az amerikai mozis forgalmazást pár hónappal, de még ez se törte meg a sikerben. A 2001-es Titanic fesztiválon itthon is bemutatott alkotásnak, az utánozhatatlan Katsuhiro Otomo írta a forgatókönyvét, akit többek között az anime alapvetés, az Akira rendezése tett ismertté. A Metropolis egy különleges audiovizuális élmény, az igen jól sikerült jazz-es soundtrackje, és az elsőre talán szokatlan - az eredeti mangához végletekig hű - vonalvezetése miatt.
A cikk a cornandsoda.com-on is megtalálható.
