Vajon mi van a halál után? Jó vagy rossz helyre kerülnek azok, akik távoznak az élők sorából? Kényes, és már hosszú idő óta boncolgatott témával foglalkozik Joel Schumacher (Van élet a Batman-filmeken túl is!) Egyensen át című filmje, ami igazi sztárkavalkáddal próbálta meg egy sajátos stílusban megválaszolni a feltett kérdéseket.
Egy csoport orvostanhallgató halál utáni állapotról szeretne tapasztalatokat szerezni. Ennek érdekében egymás szívét állítják meg, majd újraélesztik. Múltjukból felvillanó képek jelennek meg, gyermekkori rémálmok, bűnök, amelyeket ők követtek el. A tapasztalatok egyre erősebbé vállnak, a látomásaik fizikailag bántalmazzák őket, ahogy egyre mélyebben próbálják meg a halál utáni állapotot feltárni...
Valószínűleg minden embernek megvan a saját véleménye arról, hogy mi van, vagy éppen mi lehet a halál után. Valaki a vallással köti össze, valaki pedig az orvostudománnyal. De vajon mi lehet a tényleges valóság? Mi van akkor, ha senkinek nincs igaza és valami más van odaát? Kiefer Sutherlandék pontosan erre keresik a választ, mindezt úgy, hogy hisznek mindkettőben.
Schumacher és Filardi pont akkor találták el az egyensúlyt, mikor nem akartak mély magyarázatokkal szolgálni a feltett kérdéseket illetően, de végeredményben mégis egy olyan alkotást hozzanak össze, ami nem fest buta képet magáról. Megelégedtek egy egyszerű, de rendkívül feszülten adagolt válasszal. Az Egyenesen át épp ezért egy végig izgalmas, pörgős, pofonegyszerű, de rettentően élvezhető megvalósításban nyomta le a torkunkon azt a történetet, amit Peter Filardi megálmodott és papírra vetett.
Noha a film nem veti meg a giccset és a hatásvadász elemeket, összességében mégis működőképes az, amit látunk a vásznon. A halál állapota, a visszatérések, valamint a megélt pillanatok által bekövetkezett félelmek és belső harcok kombinációi is mind-mind folyamatosan keltették fel az érdeklődést a végkifejlet iránt. A Kiefer Sutherland, Julia Roberts, Kevin Bacon, William Baldwin, Oliver Platt ötös kémiája pedig kiválóan működik, így mikor már azt éreznéd, hogy rezeg a léc, át tudsz lendülni abba a kényelmes helyzetbe, amit elvársz egy filmtől.
Az Egyenesen át a 80-as évek végi, 90-es évek eleji atmoszférát tökéletesen hozta, ami az évtized(ek) rajongóinak külön fűszer a szórakozáshoz. Mindenképpen ajánlott alkotás a misztikus thriller kedvelőinek. 7,5/10
