Michaël R. Roskam ötvözte a skandináv és brit filmek jellegzetességeit, majd megalkotta a belga csodát, a Bikanyak című filmet. Azt a filmet, mely a 2012-es Oscar gálán a legjobb idegennyelvű film kategóriájában is megtalálható volt. Nyerni ugyan nem sikerült neki, de Roskam és Matthias Schoenaerts is világhírnévre tett szert. Valószínűleg a jövőben még sokat fogunk velük találkozni.

Roskam megpróbált egy egyedi történetet létrehozni, melyben ötvözi a karakterdrámát a krimivel, plusz az eddig még kiaknázatlan helyszínt (témát) is belecsempészte. A Bikanyak című filmben egy marhatenyésztő életébe kapunk betekintést, aki a célja érdekében üzletet kötött a hormonmaffiával, hogy az állatait kicsit felturbózhassa. Azonban a maffia után nyomozó rendőrt elteszik láb alól, és ez Jackynek egyáltalán nem tetszik. Ha visszafordíthatná az idők, akkor szívesen elállna az üzlettől, de mint tudjuk ez nem lehetséges. Jackynek viszont nem csak ez az egy problémája van, hiszen egy gyerekkori trauma is kísérti, mely teljes mértékben megváltoztatta az életét, és már nem csak saját magával kell megküzdenie, hanem a rendőrséggel is…

A Bikanyak a sötétség, az ártatlanság, és a végzet megtestesítője. Roskam a megteremtett képi világgal és a filmben lévő atmoszféra segítségével olyan filmet tudott létrehozni, aminek már a puszta látványa letaglózza a nézőt, és a történet figyelése nélkül is hatást tud gyakorolni ránk. Ritka az ilyen, de most ezt tapasztalhatjuk, ugyanakkor a legfontosabb láncszeme az egész műnek, a főszereplő Matthias Schoenaerts volt, akit személy szerint már ismertem a Rozsda és csont című alkotásból. Ott már észrevehettük, hogy nem mindennapi tehetséggel van dolgunk, és ezért is remélem, hogy a jövőben még sokszor fog minőségi alkotásokban játszani. A Bikanyakban lépett először a legmagasabb szintre, és nyűgözte le az embereket. Ez az ember egyszerűen fantasztikus. Olyannyira azonosulni tudott az életmódjával, a munkájával, és ezen belül is az állataival, hogy már a normál testtartása is egy bikára emlékeztetett. Vállait felemelte és a fejét előrebillentette, és áradt belőle a düh. A düh mely a gyerekkorából származott, a düh, mely részben felemésztette, és a düh, mely a végzetét is okozza. Schoenaerts a nyers ösztönembert teremtette meg, aki nem képes teljes mértékben szocializálódni, és az új helyzetekkel nem tud mit kezdeni. Az egyetlen érzelmi közeledése sem úgy sül el, ahogyan elképzelnénk…

A film elképesztően jó sorsdrámát dolgoz fel, aminek nagyjából csak egyetlen hibáját lehet felróni, ami nem más, mint a felesleges cselekménysorozat a krimi résszel. A tökéletes drámához elég lett volna csak Jackyre koncentrálni, de sajnos Roskam nem így gondolta, és ezzel rontott is az élvezeti értéken. Bár ettől függetlenül még mindig jó a film.

A Bikanyak tehát egy rendkívül mély, és súlyos alkotás, ami a hibái ellenére is kötelezővé válik a filmszeretők körében. Én most egy 7/10-et adnék rá.