Erik Skjoldbjærg 1997-ben megalkotta, majd Christopher Nolan 5 évvel később remake-elte az Álmatlanság című filmet. Számomra mindig meglepetést okoz, hogy a Skandináv filmek milyen nagyszerű hangulatot tudnak árasztani magukból, és ez alól az Insomnia sem kivétel.
Egy norvég kisvárosban gyilkosságot követnek el. A helyszínre két rendőr érkezik, hogy a helyiek segítségével elkapják a tettest. A nyomozás során azonban tragédia történik, mert az egyik rendőr lelövi a társát. Az ügy óriási fordulatot vesz ettől a pillanattól…
Bevallom őszintén sosem voltam oda az európai krimi filmekért, de meg kell hagyni, hogy ez egy jó alkotás, és ha valaki filmet kérne tőlem ebben a kategóriában, akkor biztos vagyok benne, hogy az elsők között ajánlanám ezt.
Skjoldbjærg meglepően depresszív hangulatúvá tette a filmjét, melyben a főhős egyre mélyebbre süllyed, és egyre nagyobb lesz a lelki teher számára. Erre a szerepre mondhatni tökéletes választás volt Stellan Skarsgard, mert láthatóan együtt élt a szerepével. (A karaktere szemmel látható fejlődésen megy keresztül, és gyönyörű ívet ír le a film alatt) A történések folytán egyre kevesebbet beszélt, és egyre verejtékesebb lett a homloka, így mutatva be azt, hogy a fény az alagút végén kezd eltűnni, és válik a sötétség rabjává.
A norvég helyszínek, és szürkés képi világ csak fokozta a film hangulatát, bár ez nem újdonság, amikor egy skandináv filmről beszélünk. Nagyon értik az efféle ábrázolást.
A film legerősebb pontja a story, melyet egyszerűen nem lehet nem szeretni. De sajnos azt kell mondanom, hogy néhol unalmassá tud válni, amit kicsit furcsálltam a film alatt, hiszen érdekelt a története, de mégis valami nem stimmelt. A viszonylag rövid, alig másfél órás mű nagyon lassan telt el. (Ez valószínűleg az miatt van, hogy nem szimpatizálok túlságosan ezzel a műfajjal).
Az Insomnia egy korrekt krimi-thriller film, megfűszerezve egy karakterdrámával, melyen a skandináv védjegyek tökéletesen észrevehetőek. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom, de nálam ez csak 6,5/10