„What the fuck is that?” – Igazából ennyivel le is zárhatnám a kritikát, mert ez a film elképesztő, hihetetlen, és megmagyarázhatatlan. Nem is akartam róla írni, de egyszerűen már annyira rossz, hogy már valamilyen szinten jó, és ezért nem szabad szó nélkül hagyni, úgyhogy jöjjön is a Bad Milo „értékelés”.

Duncan az irodai dolgozó elég súlyos gyomorproblémákkal küzd, amiket valószínűleg a stressz okoz. Az élete messze nem tökéletes, és rengeteg problémával küzd, legyen itt szó, családról vagy éppen a munkahelyéről. Egyszer azonban a gyomorfájás kiteljesedik, és Duncan seggéből előmászik a rejtélyes szörny, akit csak Milonak hívnak. Milo nem szereti, ha baj van körülötte, és sajátos módon elrendezi a dolgokat…

Annyi biztos, hogy Jacob Vaughan nagyon be volt szörpözve a forgatókönyvírás és a rendezés alatt, mert a látottak alapján nem hiszem, hogy magánál volt. A Bad Milo tipikusan az a film, amihez ha nincs meg a hangulatunk, akkor az egyik legrosszabb filmes élményünk lesz, de ha ráérzünk a film humorára, akkor lehet, hogy jól tudunk majd szórakozni rajta.

A pihent humor mellett azért odafigyeltek a horror elemekre is, így a gyilkolásokat elég ügyesen valósították meg, de Milo első megjelenése után egyszerűen nem tudunk arra figyelni, hogy mégis mi történik, hanem az jár a fejünkben, hogy: Ez komoly?

Tagadhatatlanul B film, és ezzel nincs is baj. Kellenek az ilyenek is, ráadásul, ha a Szörnyecskéket szerette valaki, akkor ennek is adhat egy esélyt. (persze nincsenek egy szinten a filmek, de néhol fel-felbukkan a fejét a Szörnyecskék fíling)

A Bad Milohoz tehát kell egy rakás pia, meg pihent agy, és akkor nem lesz baj, máskülönben óvatosan kell bánni vele, mert veszélyes! Az előzetest látva nem hittem volna, hogy valaha is megfogom nézni, de megtettem, és azért néha sikerült is mosolyt csalnia az arcomra. 3/10