Pálfi György a Taxidermiával már megmutatta, hogy bizony az egyik legtehetségesebb magyar rendező. A mostani filmje a Final Cut meg megmutatta, hogy forgatás nélkül is tud szórakoztató alkotást adni nekünk nézőknek, és ez több mint dicséretes.

A Final Cut több száz filmből készült el, és ez az ötlet egyszerűen zseniális, hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyi munka jár azzal, hogy kivágunk a filmtörténelem legnagyobb filmjeiből néhány másodpercet, majd azt egy kerek egésszé összegyúrjuk. Eredeti, és elképesztően ötletes. A Final Cut a férfi, nő közötti kapcsolatot mutatja be, azon belül is a találkozást, szakítást, konfliktust, és végül az újra találkozást.

Mindazonáltal a legnagyobb élményt akkor tudja nyújtani, ha a látott jelenetekből jó néhányat fel is tudunk idézni, így nem árt ismerni a legnagyobb klasszikusokat. A film műfaji szempontból nem tudom, hogy hová sorolandó, mert a történet alapján kapunk benne drámát, akciót, krimit, és romantikát is. (Bár utóbbi van többségben, így talán a romantikus kategória áll hozzá a legközelebb).

A film egyetlen hibája talán, hogy túlságosan is hosszúra sikeredett, annak ellenére, hogy még így sem éri el az átlagos filmek játékidejét. Néhol kissé leül, néhol kissé túlzásba estek a vágásokkal, de összességében azért nem lehet rossz szavunk rá. Pálfi ügyesen oldotta meg a zene használatát, mert a megfelelő dallamok felcsendülése nélkül közel sem lett volna ekkora élmény a film. Ugyebár a jelenetekbe nem nagyon tudtunk elmélyülni, hiszen csak néhány másodperc volt belevágva 1-1 filmből, így nagy feladat hárult a zenére, aminek hangulatossá kellett varázsolnia az adott időszakot.

A Final Cut – Hölgyeim és Uraim tehát egy eredeti élmény, melyet csak és kizárólag ez a film tud nyújtani. Pálfi ismét megmutatta tehetségét, és egy hatalmas ajándékot adott a filmszeretőknek. Érdemes nekiülni. 8/10