Ki ne ismerné a királynő brit titkos fegyverét, aki rázva, nem keverve vedeli a martinit? Aki egy pillantással elcsábítja a világ legszebb nőit, és a kisujjával is olyanokra képes, amire senki a világon. Akinek minden szituációra vannak kütyüjei, legyen az lézeres óra, késsel ellátott cipő, hackelésre alkalmas telefon (bizony-bizony Aiden Pearce, a 007-es megelőzött téged) és akkor még a szuper verdákat nem is említettem, amik természetesen a boltban nem megvásárolható extrákkal vannak felszerelve. James Bond egy halhatatlan hős, amit a jelenlegi és a régmúlt generációja is egyaránt ismer. Az imádat már persze nem ennyire egyértelmű, de ki merem jelenteni, hogy többen szeretik, mint utálják a dupla nullás ügynök kalandjait. 23 részt ért meg a széria, ami alatt 6 színészt fogyasztott el, és közülük Daniel Craig még mindig viseli az öltönyt és a nyakkendőt. Nem mondhatnám, hogy a filmek színvonala mindig tartotta ugyanazt a minőséget, de hát ahány ember, annyi vélemény. Nem fogok minden egyes epizódról tartalmi összefoglalót adni, csupán egy pár soros véleményt a széria összes részéről, ami 4 végignézés (igen, jól olvastátok) során véglegesedett meg bennem. 

23. The Living Daylights (1987)

Az csak egy dolog, hogy Dalton messze a legrosszabb Bond a sorozatban, de ebben a részben tűnik fel a széria legcsúnyább és egyben legidegesítőbb Bond lánya is. A nyitó akció korrekt, és úgy összességében az akciók megállják a helyüket, de minden más gyenge. A karakterek, és mint mondottam, Dalton mint Bond, borzalmas.

22. For Your Eyes Only (1981)

Az egyik legunalmasabb Bond mindközül. Az akciók alatt megalszik a tej a számban, a Bond lány jelentéktelen, és az egész rész eléggé ásító hatást váltott ki nálam. Sokan szeretik, nálam nagyon mellé ment.

21. Live and Let Die (1973)

Roger Moore első fellépése 007-es ügynökként, de sajnos eléggé jelentéktelenre sikeredett. A vudu mániás rosszarcok valahogy nem illenek bele ebbe a légkörbe, és nekik köszönhetően, alig van James Bond érzése az embernek. Nem a legjobb indítása a Moore érának.

20. Diamonds are Forever (1971)

Lazenby csúfos bukása után, a készítők valahogy rávették Conneryt, hogy térjen vissza egy rész erejéig, és hozza vissza a rajongóknak azt a Bondot, amit megszerettek. Nos, ez nem igazán jött össze. Connery meghízott, mozgása lassú, sármja oda, és a két meleg bérgyilkos akit ráküldtek (nem vicc) pedig több mint röhejes. Elvétve ugyan megvan a Bond hangulat, de látszik, hogy Connery már a háta közepére kívánta ilyenkor a szériát.

19. You Only Live Twice (1967)

Ez az a rész, ami hatalmasat is szólhatott volna, de nem tette. A főgonosz túl ripacs és idegesítő, és Bond japánná válása sem a legkomolyabban vehető húzás a szériában. Vannak pillanatai, de összességében egy kihagyott ziccer a szériában.

18. Thunderball (1965)

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott rész, ha Sean Connerys Bondról van szó. Számomra viszont érthetetlen, hogy ez miért is van így. Rengeteg helyen belassul, és az egész túlzottan is elnyújtott. A víz alatt játszódó akciók szépek és látványosak, de egy idő után fárasztóvá válnak, és az ember elkezd késztetést érezni a beletekerésre. Az egyik legtúlértékeltebb rész, és nem csak a Sean Connery érában.

17. Octopussy (1983)

Sandokán mint rossz arc tetszetős, de a Octopussy névre keresztelt gonoszféleséggel nem tudom mi volt a céljuk. Nem igazán értettem a motivációját, néha elég érthetetlen dolgokat művelt. A cirkuszos bazár nem lenne zavaró, de azért a bohóccá való átvedlést kihagyhatták volna.

16. Die Another Day (2002)

Brosnan kimenetele a sorozatból bizony nem sikerült emlékezetesre. A CGI akciók tömkelege, az idegesítő, már-már visszataszító főgonosz, és az inkább egy Jean-Claude Van Damme filmbe illő második számú rosszarc nem győztek meg arról, hogy egy jó Bond filmet látok. Próbáltak újítani a technika terén (pl. a láthatatlan kocsi) de nem úgy sikerült, ahogy elvárták volna. Pedig a nyitó akció nagyon tisztességes, az egyik személyes kedvencem, de sajna a többi rész egy látványosnak szánt, vetített hátteres CGI parádévá teszik az egészet.

15. The Spy who Loved Me (1977)

Ebben a részben tűnik fel először James Bond legendás ellenfele Jaws, aki több részen keresztül nehezítette meg az életét. A történet szerint Jamest egy KGB ügynökkel rakják párba, akivel remek párost alkotnak. Viszont a kettőjük egymáshoz való viszonyulása nem mindig van egyensúlyban, és helyenként kissé zavarónak éreztem, hogy ennyire ez a viszony kapja a központot, és nem a történet.

14. Moonraker (1979)

Bezony, a 007-es a világűrt is megjárta, és lézerfegyverekkel lövöldözött a rosszarcokra. Kár érte, mert egészen addig a pillanatig, amíg kimennek az űrbe, egy igen hangulatos Bond filmmel van dolgunk. John Barry dallamai helyenként zseniálisak, és Hugo Drax pökhendi, egoista gonosza pedig tökéletes fricskája Bondnak. A széria egyik legjobbja is lehetne, ha nem lenne az űrben való marhulás.

13. Quantum of Solace (2008)

Ezt a Bondot bizony a töltelék jelenetek rontják el. Az akciórészek, annak ellenére, hogy szarrá vannak vágva, zseniálisak és maga alá hugyozik az ember, de minden más zavaros, és nem áll össze egy egésszé. Kurylenko mint Bond lány totálisan semmilyen, és szinte nulla érzelmet, legyen szó utálatról vagy együttérzésről váltott ki belőlem. Amalrick gonosza pedig az egyik legröhejesebb ellenfél a szériában. Egy másodpercig se tudtam elképzelni róla, hogy Bond bizony beszabehu tőle. Tipikusan ilyen mellék gonosz, aki jelen van ugyan, de nagy kárt nem tud okozni. Nem is értem, hogy gondolták komolyan, hogy megteszik fő bossnak. Ha több időt szánnak a sztorira, és a mellék karakterekre, hatalmasat szólhatott volna, de így csak pukkant egy kicsit.

12. Dr. No (1962)

Az első rész, ami elindította a sorozatot, amiért ma is több millió ember rajong. Minden téren az egyik legvisszafogottabb Bond, mégis működik. Remek az atmoszférája, és bizony érezni lehet rajta, hogy egy fantasztikus sorozat van készülőben.

11. Licence to Kill (1989)

Dalton második Bondja kellemes meglepetés volt. A főellenség nem egy világuralomra törő valaki, hanem egy szimpla, de annál kegyetlenebb drogbáró, de mégsem érzi az ember a vágyat egy elakarompusztítaniavilágot ellenfél után. A végén lévő kamionos akciózás pedig kimondottan tetszetős.

10. A View to Kill (1985)

Rooger Moore befejező része egy remekül sikerült Bond film. A Walken alakította Zorin, gonoszként remek, az akciók híres és szép helyeken lettek forgatva, és leszámítva Zorin társát May Day-t, szinte minden a helyén van benne. És ami a félelmetes, hogy Moore ekkor már 58 éves volt, de ez cseppet sem látszott meg rajta.

9. From Russia with Love (1963)

Az egyik legfeszültebb hangulatú Bond a szériában, és a kritikusok szerint, Connery itt járt a legközelebb ahhoz a Bondhoz, amit anno Ian Fleming megálmodott. Helyenként Hitchocki szinten megkomponált jelenetekkel operál, és ez adja meg neki az egyedi, és a Bond filmektől kissé eltérő hangulatát.

8. The World is Not Enough (1999)

A kedvenc nyitó akcióm fűződik ehhez a részhez, plusz Marceau mint gonosz Bond lány...ahhhh. Remek párost alkot Robert Carlyle-val. A fordulat(ok) működnek, és bár Denise Richardsot szokták utálni benne, de szerintem semmi baj nem volt vele. Nem kiemelkedő, de a "legrosszabb Bond lány" címtől is messze van.

7. Tomorrow Never Die (1997)

Ez a Bond, mind hangulatban, mind képi világában a régi, Sean Connerys Bondokra emlékeztetett engem. Tipikus régi vágású Bond film, mind felépítésben, mind történetben, mind karakterekben. Remek akciók, remek muzsika, klasszikus Bond főgonosz...nem is kell ennél több egy jó 007-es kalandhoz.

6. The Man with A Golden Gun (1974)

Sokan nem szeretik, mert a 007-es ellenfele egy önimádó, egoista, ámbár nagyon profi bérgyilkos, de az ismertetőjele nem a világuralomra törés, hanem egy harmadik mellbimbó (yep, bizony-bizony és így van), plusz a társa egy kissé fura törpe. Ám mégis, az egész film hangulata és légköre nagyon egyben van, és személy szerint számomra ebben hangzik el az egyik legjobb főtéma, amit a Bond szériában hallottam.

5. GoldenEye (1995)

Brosnan mint fiatal, üde James Bond. A legtöbb embernek (többek közt nekem is) ő az igazi 007-es. Remekül áll neki a karakter, és érezni végig, hogy bizony élvezi is, és lubickol a szerepben. A főcímdal az egyik legjobb a sorozatban, és az akciók is látványosak, sőt... Helyenként kimondottan tetszetősek (a tankos üldözés rész a mai napig nagy kedvenc).

4. Skyfall (2012)

Mendes remekül találta meg az egyensúlyt a régi vágású klasszikus, valamint az újgenerációs Bond között, így a végeredmény egy olyan 007-es kalandot eredményez, ami mindkét tábor rajongóit kielégíti. Így akik Craig megérkezésével, valamint az egész széria újragondolásával eltávolodtak a 007-estől, azok most vissza fognak találni hozzá. Rengeteg utalás és tisztelgés a régi részek iránt, Bardem az egyik legjobb főgonosz ever, Adele megalkotta a tökéletes főcímdalt (ami szintén tipikus régi vágású Bond főcímdal lett), szóval egyértelműen kijelenthetjük, hogy az újgenerációs Bond filmek a jó irányba haladnak.

3. Casino Royale (2006)

Amikor a sokak által fából faragott arcúnak titulált Daniel Craig kapta meg az újraindított 007-es sorozat főszerepét, bizony elég sokan kiakadtak. Mivel ez a pali nem jóképű, nem sármos blablabla. De ekkor még nem tudták ezek az emberek, hogy ez már nem az a Bond lesz, amit megszokhattak. Nem véletlenül írtam, hogy újraindított 007-es sorozat, hanem azért, mert ez tényleg így van. A film elején James még kezdő, és nem olyan rég kapta meg a dupla nullás státuszt. Pökhendi (talán a legpökhendibb az összes Bond közül), és bizony előbb lő, mint kérdez. Nincsenek kütyük, se Moneypenny, és ráadásul a vodka-martini is megkapja a magáét. Mégis, ez az új felfogás működik. Ugyan is a Bond hangulat megvan, és a történeten pedig érezni, hogy ez bizony egy több részen át tartó, szövevényes cselekményhez vezet majd. És ez nagggggyon jó hír.

2. On Her Majesty's Secret Service (1969)

Lazenby, aki csak egy Bondot élt meg. Újításnak szánták ezt a részt, mint pár éve a Casino Royalet, de túl korai volt. Az akkori rajongok nem tudták megbocsátani ezt a stúdiónak, és ennek köszönhetően hatalmas anyagi bukta volt. Pedig messze az egyik legjobb a szériában. Lazenby Bondja eltér a szokványostól, nem mindig a sármja az, amivel meggyőz egy nőt, és bizony itt nem egyszer bebizonyosodik, hogy ő is csak ember, aki megsérülhet, és ennek köszönhetően bajba is kerülhet. Telly Savalas gonosza nem a legjobban kidolgozott ellenfél, de működik. Diana Rigg pedig messze a legjobb Bond lány. Nem is csoda, hogy hozzá kapcsolódik a 007-es legnagyobb vesztesége.


1. GOLDFINGER (1964)

A legtöbb ember szemében ez a rész a Bondok Bondja. Én is így vagyok vele. Remekül megkomponált rész, mind történetvezetésben, felépítésben, beleértve az akció részeket is. Goldfinger karaktere pedig egyszerre komolyan vehető, és parodisztikus. Több ilyen ellenfél kellett volna a későbbi részekbe. Nem beszélve arról, hogy az egyik legcoolabb Bond szöveg is ebben a részben hangzik el:

- Azt várja tőlem, hogy beszéljek?
- Nem Mr. Bond. Azt várom, hogy meghaljon.

Kedvencek:

The real 007: Számomra mindig is Pierce Brosnan lesz a 007-es. Nála minden passzolt a karakterhez.

Kedvenc nyitó akció: A Holnap Markában eleje. Nem akarok nagyot hazudni, de asszem a széria leghosszabb nyitó akciójával van dolgunk, és minden megtalálható benne, ami a 007-esre jellemző. A James Bondi gőg, túlzások, poénok, megoldások, plusz az egész felépítése elnyerte a tetszésemet.

Kedvenc Főgonosz: Sokáig a Goldfinger főgonosza, azaz Goldfinger volt a kedvencem. Ez a pali ugyanis a későbbi Bond főgonoszok paródiája úgymond, néha röhögni lehet rajta, néha viszont megijed tőle az ember. Remekül működik az egész film alatt. Ám végül, a Skyfall hatására, a Javier Bardem által hozott Silva lett a kedvenc. Bardemet amúgy is egy zseninek tartom, de amit Bond gonoszként hozott, mint ex-dupla 0-ás ügynök, az mesés. És különös vonzalma a...szóval remek gonosz. A legjobb a szériában.

Kedvenc Bond lány: Évekig Sophie Marceau volt a befutó (akit Eva Green a Casino Royaleból követett), de aztán rá kellett jönnöm, hogy az Őfelsége Titkosszolgálatában menyasz...azaz Bond lánya, Diana Rigg számomra a number 1 :-)

Kedvenc momentum, jelenet: Rengeteg jelenet van, és napestig tudnám sorolni, így inkább megemlítem a szokásos Bond anomáliákat, amik mindegyik 007-esnél más és más volt. Connerynél a magabiztos, gőgös pofavágás, Moorenál az idióta vigyor, Brosnannál a nyakkendő igazítás, Craignál meg a mandzsettával való játék. Dalton meg Lazenby viszont kapják be, nem volt semmi érdekes anomáliájuk. :-D

Kedvenc zeneszerző: Bár egy álmom vált valóra számomra, hogy a kedvenc zeneszerzőm, Tamás Újember (Thomas Newman) lett az új James Bond zene felelős, de ettől még egyértelmű, hogy minden idők legjobb Bond zenésze nem más, mint John Barry. Az összes kedvenc dallam az ő nevéhez fűződik, egyszerűen hihetetlenül ráérzett a 007-es témákra.

Kedvenc főcímdal: Tina Turner - GoldenEye. Bár az Adele féle Skyfall is nagggggyon nagy kedvenc, de az öreg Turnert nem tudta megverni.

Legrosszabb Bond lány: Nos, bevallom őszintén, hogy amíg szinkronnal néztem a szériát, nem volt különösebb baj a női karakterekkel, de miután az utolsó alkalommal eredeti nyelven pörgettem végig a 007-es sorozatot, bizony kiütköztek a bajok. :-D Ebből is látszik, hogy régen minőségi volt a szinkron, ugyanis a korai részekben valami kritikán aluli teljesítményt nyújtanak a nők. A hangsúlyozásuk, a beleélésük mind-mind borzalmas volt. Itt is, ahogy a kedvenc jeleneteknél, napestig tudnám sorolni a neveket, így csak a legrosszabbat említem meg mind közül, mégpedig a Dr. No lányát, Ursula Andress-t. Ez a nő MINDENT egy hangszínen mondott végig. Gyűlöletet, imádatot, szeretetet, mindent. A falat kapartam néha. :-D

Ennyi volt hát. Nem mondom, hogy mindenki kezdjen neki a szériának, mert szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne látott volna legalább egy részt, és mivel az örök szerelem szikrájának felpezsdüléséhez (ejjj, ez deszarulhangzikígydesebaj) elég egy rész, ha nem indultál be, később se fogsz. Én beindultam, és vállalom, hogy Bond fan vagyok. :-)