A Sony-t ért hackertámadás mértéke és jelentősége sokunkat megdöbbentett, hogy aztán arcunkon kaján vigyorral vessük magunkat a nyilvánosságra került adatokból válogatott, kínosabbnál kínosabb és nevetségesebb híradagokra. Valószínűleg eddig soha nem látott jelenséggel állunk szemben, ami csak most indult be és ki tudja milyen végletekig fajulhat még. Szerencsére szerkesztőségünk kivételes helyzetben van, magas filmipari körökben való elismertségének és bizonyos elnyomó rezsimekkel ápolt jó kapcsolatának hála, így egyedülálló módon elsőként és minden bizonnyal hosszú időre utoljára itt olvashatjátok az egész botrányt kiváltó film, Az interjú kritikáját!
Mely kritikát nehéz szavakba önteni, hiszen nagy a felelősség az emberen, amikor ilyen különleges helyzetben van, hogy írása talán örökre az egyetlen hiteles szubjektív vélemény lesz a filmről, legalábbis az internet magyar nyelvű berkeiben. Még nehezebb, amikor ilyen politikai viharokat keltő alkotásról van szó, melyben két sokáig alábecsült, tehetséges művész kibontakozását láthatjuk.
Az alapkoncepció ismert: egy sikeres TV-műsor producere (Seth Rogen) és vezetője (James Franco) lehetőséget kap Észak-Koreába utazni és interjút készíteni Kim Dzsongunnal, ezt kihasználva a CIA beszervezi őket a diktátor megölésének céljából. Persze semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték...
Nehéz szenvtelenül végignézni egy ilyen érzelmileg sokrétű filmet, melyben a karakterek egyenkénti és közös drámája egyaránt erős hatással van a néző lelkére. Kim Dzsongun jellemének árnyalása kiválóan sikerült, egy meg nem értett, a külvilág nyomásától gyötört államférfit látunk, akiben azonban a kívülről érkező nehézségek ellenére mindennél erősebben él a hazája iránt érzett felelősség. Randall Park érzékeny alakítása által egészen új nézőpont nyílik meg a szemlélő előtt az észak-koreai vezető jellemének értelmezéséhez. Színiiskolák tananyagába valóak azok a képsorok, amelyeken végigkövethetjük az elnök átalakulását, ahogy a kezdetben zord, zárkózott politikus fokozatosan megenyhül és felfedezi az igaz barátság nyújtotta értékeket. Személyes tragédiája szívbemarkoló képekkel teljesedik ki, olyan kérdéseket hagyva maga után, mint hogy mi a fontosabb: a személyes, őszinte emberi kapcsolatok vagy a mások érdeke iránt való elkötelezettség. James Franco-val közös jeleneteik élményszámba mennek, utóbbi a 127 óra nem látott erős alakítást nyújt a nagyszájú tévés showman szerepében, akit az elején a siker és a világi élvezetek hajkurászása éltet, de a Kim-mel kötött barátsága és az általa közvetített tanulságok felnyitják a szemét a fontosabb dolgok iránt. Ugyanakkor neki is meg kell küzdenie az őt mardosó kétségekkel, melyeket az elnökkel való újonnan kialakult kapcsolata és a rábízott küldetés szembenállása eredményez. Az ő kettejük sorsa és bukása nagyon hasonló, ellentétes pólusokkal, de mégis párhuzamos.
A film harmadik főszereplője Seth Rogen, akiről sokan gondoltuk, hogy jó eséllyel soha nem száll ki a szívós vígjátékok jelentette ringlispilből. Jelentem, ez megtörtént, méghozzá elég hatásosan. Az ő megalomán producerfigurája nélkül a film drámaisága sem működne olyan jól, ahogy. A színész kiválóan ellenpontozza Franco és Park érzelmes, egymásra építkező alakítását. Karakterének nyers, szókimondó mivolta jó érzékkel rázza fel a film helyenként leülő tempóját. Rogen alakítása dinamikus és markáns, és bár a történet szerint ő a "jók" oldalán áll (már amennyiben ilyen sokrétű, megannyi nézőpontot felvonultató filmben el lehet választani a jó és rossz oldalt), az események alakulása és a jellemfejlődések során egyértelművé válik, hogy ő képviseli a negatív hőst. Fő jellemvonásai, hogy mindennél jobban üldözi a sikert és a megbecsülést, amit az interjú elkészítésével és a CIA által rájuk bízott feladat maradéktalan elvégzésével érhet el. Eközben nem által minden útjába kerülő akadályon átgázolni, közte barátja és kollégája érzéseivel, azonban tettei súlya alól később sem szabadulhat, mely jelenséget visszafogott, mégis érzékletes jelenetekben tárják a néző elé. Ez a szerep egyrételműen Seth Rogen eddigi karrierjének csúcsa, és csak remélni tudjuk, hogy később sem tér le az ezzel a filmmel megkezdett útról, mely során további művészi igényű alkotások és mélyenszántó karakterek várhatnak rá.
Őszintén mondom, mind sajnálhatjuk, hogy valószínűleg soha nem kerül széles közönség elé ez az alkotás, hiszen így mind mi, mind maga a filmtörténelem szegényebb lett egy igazán nagyívű, többszörös mondanivalóval bíró kiváló filmmel és egyben az utóbbi évek egyik legjobb karakterdrámájával.
10/10
UPDATE: Néhány nappal a cikk megjelenése után a Sony bejelentette, hogy mégis bemutatják a filmet (ezzel mintegy igazat adva azon véleményeknek, melyek szerint az egész "észak-koreai hackertámadás"-elmélet valójában csak egy soha nem látott médiahack volt), így előfordulhat, hogy a napokban több, az alkotást lehúzó, vagy csak alacsonyabb pontszámmal sújtó kritikával találkoztok a neten. Ennek okán szeretnénk csak figyelmeztetni mindenkit, hogy ne higgyetek nekik, a Supernatural Movies mindig jobban tudja!
