„Elszántnak látszik, de mégsem kegyetlen. Van benne valamilyen hősiesség. Láthatóan bátor. Nem úgy néz ki, mint egy gyilkos. Higgadtan viselkedik, mint akinek célja van. Csupa szenvedély.”  Igazság szerint ez a rövid idézet a filmből tökéletesen összefoglalja John Woo egyik, ha nem a legnagyobb alkotását, amivel beírta magát a legnagyobb akciófilmes rendezők közé. 1989-ben a dráma és az akció egymásra talált az ázsiai kontinensen.

Jeffrey, a bérgyilkos, aki igyekszik biztosra menni, egy alkalommal azonban mégis véletlenül súlyosan megsebesít egy Jennie nevű énekesnőt, aki kis híján megvakul. Lelkiismerete megnyugtatására Jeffrey elhatározza, hogy anyagilag támogatja a lány igen költséges szemműtétjét, és ezért elvállal egy utolsó megbízást. Egy közvetítőn keresztül azt a feladatot kapja, hogy végezzen a kábítószermaffia főnökével, Wenggel. A küldetése ugyan sikerrel jár, mert megöli a célszemélyt, ám a zsaruk észreveszik, így menekülnie kell…

John Woo nevét valószínűleg a legtöbben az Ál/arc vagy a Tökéletes célpont című filmekből ismerik, hiszen miután feljutott a csúcsra hazájában, a kínai rendező betévedt Hollywoodba is, hogy többé-kevésbé tisztességes iparosmunkával jelentkezzen az amerikai közönség előtt. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy Woo csak egy tisztességes iparos, ugyanis, aki képes olyan filmet rendezni, mint a Bérgyilkos azzal számolni kell. Mondom ezt úgy, hogy ezen filmje nem fog bekerülni a kedvenceim közé, de mégis olyan élménnyel gazdagított, amit nem mostanában éltem át. Ízig-vérig 80-as évek, amit megfűszerezett a sajátos stílusával és szenvedélyével. Mély és drámai képekkel operál az egész alkotása. Woo így próbálta – sikeresen – kiküszöbölni azokat a dialógusokat, ahol azért meglátszik, hogy nem a párbeszédek az erősségei a Bérgyilkosnak. Így viszont óriási szíve lett a mozinak, ami nem megszokott a legtöbb akciófilmnél.

Ugyanakkor hiába a szenvedély és a rengeteg drámai képsor, John Woo filmje egy kőkemény akcióorgia. Ezt pedig a végső leszámolás, a templomi vérfürdő támasztja alá a legjobban. Lőporszagú, veszettül hangulatos, lélegzetelállító csatát tár elénk Woo, ami, ha nem is egyedülálló, de mindenképpen kirívóan magas színvonalat képvisel a filmtörténelemben. Nincs CGI, nem Transformerszek zúzzák szét egymást, hanem hús-vér emberek, akik vért izzadva próbálják legyűrni egymást.

A Bérgyilkos valószínűleg sokak számára ott van a legjobbak között, viszont számomra „csak” egy kitűnő filmes élmény marad, amire jó szívvel fogok visszagondolni. Ám ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik nem szívesen néznek ázsiai filmet. 8/10