Elérkeztünk az évad feléhez, az előző mozgalmasabb rész után most egy kevésbé tempós epizód következett a sorban. Mégegyszer öt hetünk (vagy hat, ha az USA-ban a mittudoménmilyen ünnepük miatt megint lesz egy egyhetes szünet az évad vége felé) van hátra és az események egyre sűrűsödnek, pedig hajjaj, mennyire nem tartunk még sehol...!
Az előző rész végi mereeni utcai harc eredményeképp Szürke Féreg a betegszobában, Ser Barristan pedig a ravatalon fekszik. Bizony, Daenerys kedvenc tanácsadója és mesélője, aki mellesleg simán lenyomná az Expendables-t, eltávozott (a könyvolvasók fejében újra érdekes kérdések fogalmazódhatnak meg), amiért a Targaryen-lány érthetően zabos kissé, el is fogatja hirtelen felindulásból a meeren-i nagy családok vezetőit. Ilyen Hizdahr zo Loraq is, aki épp rosszkor ment kifejezni részvétét. A díszes csapatnak Dany tart egy kis bemutatót a sárkányok táplálkozási szokásaiból (az egyik Mester bánja), majd a miheztartás végett tömlöcbe zárja őket. Daenerys érzi, hogy kezd a város kicsúszni a kezei közül, ezért meglátogatja Hizdahrt cellájában és közli, hogy engedélyezi a küzdővermek újbóli megnyitását, persze semmi rabszolgaság meg kényszerítés; sőt, valakit befolyásos foglyai közül férjéül is fogad. Aki minden bizonnyal Hizdahr lesz, különben nem neki bájologna a maga sajátos módján a Sárkányok Anyja...
És igen, elérkezett a pillanat, amire mindenki várt (NO!), Szürke Féreg végre bevallja szerelmét Missandei-nek, aki meg... áhh, kit érdekel?
Érdekes párhuzamot lehetne vonni a mereeni uralkodó és az Éjjeli Őrség parancsnoka közt, hiszen akárcsak Daenerysnek, Havas Jonnak is "felségterületén" belül kell a legtöbb akadállyal megbirkóznia. Mostani tervét (melyhez egy kis szócsata árán a fogságukban lévő Tormundot is megnyeri), miszerint összegyűjti az északon rekedt vadakat és a Fal déli oldalára szállítja őket, sem fogadják kitörő lelkesedéssel, elvégre az ő, nem éppen agyonművelt köreikben, csak annyi ismert a vadakról, hogy g*cik, az Éjjeli Őrség dolga meg, hogy a Fal megfelelő oldalán tartsa őket, tetszés szerint csökenthető létszámban. Jon eszmefuttatása, miszerint csak magukkal csesznek ki, ha hagyják, hogy a Mások előbb csapjanak le a vadakra, nem igazán hatja meg a többi varjút. De Jon a parancsnok, úgyhogy punktum! Legalább Stannis átlátja a dolgokat, mielőtt lépne kölcsönöz is pár hajót Havasnak a mentőakcióhoz, majd kiadja Davosnak a parancsot, hogy készüljön a sereg, holnap pirkadatkor irány Deres!
Érdemes lenne számolni, hogy az Éjjeli Őrség tagjainak esküjéből vett passzusok vagy Brienne Catelyn Starknak tett esküje kerül többször felidézésre az évad során, mindenesetre ezután a rész után mindkettőhöz lehetne húzni egy újabb strigulát. Mert Brienne a biztonság kedvéért a Deres melletti falu fogadósának is előadja az őt hajtó szent eskü mibenlétét, az öreg valószínűleg le se szarná, de jó északiként a Stark névre ő is érzékenyebb lesz és valószínűleg segít egy üzenet eljuttatásában.
Rá is szorul a segítségre Sansa, amilyen rohadékok közé került. Mert amilyen rohadék Ramsay, annyira az a vézna ágyasa is, aki zokon veszi, hogy nem őt, a kutyaidomár lányát veszi el a szadista Bolton-fiú. Ezért bosszúból, vagy inkább csak szimpla aljasságból megmutatja Sansanak a kutyakennelek közt bóbiskoló Bűzöst, mely találkozás eléggé sokkolja mindkettőjüket. Ramsay sem örül, de ha már így alakult, akkor újabb kiváló alkalom nyílik egy kis alázásra, nem is fogja vissza magát (Iwan Rheon; óriási ez a faszi!). Az előző részben Stannisen és lányán, most a két Boltonon a sor az érzelmes apa-gyermek jelenet prezentálására, persze igencsak másfajta mellékízzel bír ez a beszélgetés, mint amaz. Külön piros pont az alkotóknak a Roose Bolton szájába adott könyvhű mondatokért!
Tyrion és Jorah Mormont útja Valyria felé irányul. Ez az a hely, ahonnan a westerosi történelmi időkben a Targaryenek útra keltek világot látni, de aztán jött a Végzet és azóta a hely kietlen és több, mint baljóslatú. Jorah Mormontot ez nem érdekli, az annál inkább, hogy errefelé nem kell kalózoktól tartaniuk. Miközben a monumentális romok közt hánykolódnak és elmélkednek, a fejük fölött átszálló Drogont is megcsodálhatják teljes valójában, amitől Tyrionnak nem kicsit esik le az álla. Kénytelen gyorsan összekaparni, mert a pillanatnyi bambulás elég ahhoz, hogy hirtelen tucatnyi kőember, avagy végső stádiumú szürkehámos támadja meg lélekvesztőjüket. Jorah nagy vehemenciával aprítja őket, de Tyrion a vízbe zuhan és aki nem nézett forgatási képeket, már azt hihetné, hogy a törpének reszeltek, de nem, mert a lovag még időben kimenti. Mivel a szürkehám érintés útján terjed, gyorsan meg is tudakolják egymástól, hogy hozzájuk ért-e valamelyik kőember. A válaszok nemlegesek, de Jorahnak már a szája rezdülésén látszik, hogy kamuzik, erről meg is bizonyosdhatunk, mikor gondterhelt, de eltökélt ábrázattal suttyomban szemrevételezi a csúklóján repedezni kezdő bőrt.
