Ismét egy csokornyi villámkritikával szolgálok nektek, tudjátok, ez az eredménye annak, amikor a lusta blogger csak nézi-nézi a filmeket, de... lusta. Alább röviden értekezünk mesterséges intelligenciáról meg intelligens mesterségről, kicsit mindig be-beszólva az álomgyárnak, mert megtehetjük. Ahogy korábban is, a címekre kattintva olvashatjátok a blogon korábban megjelenő írásokat a filmről.
Egy szó, mint száz: nálam eddig az év filmje! Ilyen okosan felépített, gördülékeny, beszélgetős sci-fit régóta nem láthatott a nagyérdemű. Alex Garland első rendezése igencsak kényelmetlen, mégis zseniális jövőképet fest a minden képzeletet meghaladó mesterséges intelligencia születéséről. A főszereplő hármas borzongató interakciói, a hideg képi világ és a film elejétől érzékelhető, háttérben megbújó, de közelgő katasztrófa végig sakkban tartják a nézőt, akiben a játékidő letelte után csak erősödik az érzés, hogy Hollywood-ot talán először földig kéne rombolni, hogy aztán az újjászülető amerikai mozgókép-iparban jobb eséllyel forduljanak az ilyen és hasonló filmötletek irányába.
8,5/10
Pláne, ha ellenpontként itt van a hasonló témát kapirgáló, de látványfilmként eladott és amúgy bűnrossz Chappie. A film, amiben a konzervdoboz kinézetű főszereplő karaktere szimpátiánk helyett legfeljebb szánalmunkat nyeri el, mely (nem is olyan nagyon) titokban sokkal inkább az egykor sci-fi forradalmárnak kikiáltott rendező, Neill Blomkamp-nak szól, akit a District 9 óta menthetetlenül beszippantott az álomgyár és már a második NAGYON OKOS, NAGYON FONTOS TÁRSADALMI KÉRDÉSEKET boncolgatni látszó, egyébként történetileg és megvalósításában is ötlettelen és jellegtelen blockbustert teszi le az asztalra.
5,5/10
Szégyen fejemre, de csak a napokban jutottam el odáig, hogy megtekintsem George Miller idei tombolását, melynek kedvéért megszületett a bekezdésben látott szóvicc. Persze az "intelligens mesterség" még nagyon visszafogott leírás az idős rendező munkásságáról, aki olyan szinten árazta be a hollywood-i blockbuster-készítési tendenciákat, hogy a nagy stúdiók vezetői valószínűleg azóta is törésdinamikából vesznek különórákat a fizika-korrepetáláson. Új dolgokat nem is nagyon tudok kiemelni a mű kapcsán, a filmben soha nem látott erősséggel (és minőséggel) ábrázolt feminizmus, a szenzációs kameramozgások és a mindent elsöprő látvány mellett mégis maradt némi elhanyagolható rossz íz a számban, ugyanis az üldözéseken kívül eső, három percnél hosszabb dialógusok alatt általában azon kaptam magam, hogy unom a látott képsorokat és inkább kicsit előreugornék a hajsza folytatásáig. Bocsánatos bűn...
8,5/10
