Kevés természetesebb, ösztönös cselekedeteken alapuló kapcsolatot tudnék mondani, mint amilyen egy anya és gyermekei közötti. A szülő már pusztán jelenlétével egyfajta biztonságérzetet nyújt utódai számára, továbbá viselkedéskultúrájával elévülhetetlen szerepet játszhat a gyermekek megfelelő jellemfejlődésében. Viszont mi van akkor, ha ez a kapcsolat megszakad? Mi van akkor, ha az anya alkalmatlannak érzi magát a szerepre? Illetve mi van akkor, ha a gyerekek tagadják meg édesanyjukat? Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen tavaly két alkotás is született a témában, ráadásul mindkét fél szemszögéből kapunk választ a feltett kérdésekre.
The Babadook
Amelia (Essie Davis) tragikus körülmények között vesztette el a férjét, s a szörnyű emlékek még mindig kínozzák. Legszívesebben már ő maga is követte volna szerelmét, de nem hagyhatja egyedül gyermekét, Samuelt (Noah Wiseman). A helyzetét bonyolítja, hogy a lurkó kifejezetten nehéz eset, ugyanis naphosszat harcol a szörnyek ellen. Igaz, ő csak édesanyját próbálja óvni képzeletbeli ellenfeleivel szemben, viszont fantáziájának szüleményei egyre inkább megnehezítik a család napjait. A váratlan fordulatot egy gyerekkönyv okozza, amelynek teremtménye a frászt hozza Samuelre, idővel pedig Ameliának is újra kell értékelnie a valóság és képzelet határait.
Az ausztrál író-rendező, Jennifer Kent első egész estés filmje a horror műfajának teljes ismeretéről tanúskodik. Bár nem veti meg a sablonok alkalmazását, alapvetően mégis egy egészen különleges és rendkívül stílusos köntösben tálalja történetét. Amelia megpróbáltatásai, valamint Samuel különc viselkedésének következményei remek kiegészítő szálként jelennek meg finomhangolt rémtörténetében, amit méltán tartanak sokan - köztük jómagam is - a tavalyi év legjobb horrorfilmjének. 8,5/10
Ich seh Ich seh/Goodnight Mommy
Elias és Lukas (Elias és Lukas Schwarz) teljesen kötetlenül mozoghatnak családjuk birtokán, ahol napjaikat játékokkal és környezetük felfedezésével töltik édesanyjuk megérkezéséig. A találkozás során nem éppen a legbizalomgerjesztőbb látványban van részük, hiszen egy műtét miatt kötések takarják el a hölgy arcát. A gyerekek idegenkednek a látványtól, kételyeik pedig tovább erősödnek, amint azon veszik észre magukat, hogy az anya másként viselkedik, mint korábban. Tehát nem csak külső jegyekben, személyiségében is sokkal ridegebb képet fest magáról az ikrek számára, akik elhatározzák, hogy kiderítik ki is ez a nő, s mi történt az édesanyjukkal.
Szintén elsőfilmes alkotásról van szó, amit egy osztrák páros, Severin Fiala és Veronika Franz írt és rendezett. A duó zseniális alapötletet próbált egész estés filmmé varázsolni, de láthatóan képtelenek voltak megragadni egy főbb irányvonalat. Alkotásuk egyszerre kamaradráma, thriller, horror és művészfilm. Az eltérő műfajok természetesen különböző stílusjegyekkel rendelkeznek, amelyek között van jó pár, ami nem egyeztethető össze. Ezáltal az Ich seh Ich seh (nemzetközi címén: Goodnight Mommy) kamaradrámának túl hallgatag, thrillernek túl lassú, horrornak nem elég félelmetes és művészfilmnek sem igazán állja meg a helyét. Mondhatni kihagyott ziccer első alkotásuk, bár kreativitásuk és remek ötleteik miatt mindenképpen érdemes lesz majd figyelemmel kísérni munkásságukat. 5,5/10
Nagyon korai lenne tendenciának nevezni a tavalyi alkotások, valamint az idei Valami követ c. film megjelenését, mindenesetre kifejezetten üdítő érzéssel tölt el, hogy mostanában meg-megjelennek olyan horrorfilmek is, amelyek túllépnek az egyszerű félelemkeltésen és általánosabb problémák megfogalmazására is alkalmasak.
