[Supernatural Movies]

A tenger szívében

2015. december 04. - Fincherista

Ron Howard a versenyautózás után hajóra szállt és szembe kormányozta filmjét Hollywood feminizmus-áradatával. Ötletét nagyon díjazom! A tenger szívében egy igazi, tesztoszterontól és bálnavértől bűzlő tengeri kalandnak indul, de amikor magamban már elkönyveltem volna az év legkellemesebb meglepetésének, akkor a film átment egy súlytalan, rétestésztányira szétnyújtott túlélő drámába…

its2.jpg

Herman Melville (Ben Wishaw) éppen legújabb regényéhez keresi a megfelelő alapanyagot, s egy helyi mítosz kapcsán jut el az Essex utolsó túlélőjéhez (Brendan Gleeson). Thomas korábban senkinek sem mesélte el, hogy mindössze 14 évesen (Tom Holland) min kellett átmennie, de az író nagyvonalú ajánlatát - felesége unszolása után - nem utasítja vissza. A zenitjén már jócskán túleső bálnavadász meg-megakadva eleveníti fel Owen Chase (Chris Hermsworth) elsőtiszt és George Pollard (Benjamin Walker) kapitány viszályát, a legénység tagjainak szörnyű megpróbáltatásait, valamint a hajó esetét egy bizonyos bálnával.

Lassan, sablonosan indul a film, de amint leeresztik az Essex vitorláit, onnantól kezdve Howard fokozatosan és egyre jobban emeli a téteket. A térhatású kép a hajós kaland erejéig fantasztikusan működik. Az egyébként is grandiózus látvány a technika alkalmazásával lenyűgöző mélységet kapott, aminek köszönhetően szinte érezhetjük a tomboló vihart és a bálnák csapásait. Aztán jön a (hajó)törés, s a rendező úr a bőséges játékidő ellenére, mint valami amatőr elkezdett össze-vissza kapkodni.

A hajó elsüllyedését követő részben ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyta a drámai feszültségek felvezetéseit. Indokolatlanul gyorsan és sokszor ugrott előre az időben, így pedig a legénység életben maradt tagjainak szenvedéstörténetét a rá szánt idő ellenére sem domborította ki kellőképpen. Kár érte, hiszen a színészek még egy nagyon extrém “fogyókúrát” (hetekig napi 500-600 kalóriát vittek be) is elvállaltak az általuk alakított karaktereik éhezésének kihangsúlyozására. A túlzásba vitt ugrálgatás miatt egyébiránt (s ez a nagyobb problémám) egyre monotonabbá és drámai szempontból súlytalanabbá vált a film. A vége felé már azon találtam magam, hogy egyre érdektelenebb lett számomra a történet és egyikőjükért sem izgultam.

Azért a tengerbe sem veszett ez a két óra, hiszen a monumentálisabb hajós akciókon kívül ott volt még a film másik erőssége: Wishaw és Gleeson beszélgetése. Közös jeleneteiknek összessége a színészek szolid játékával levezényelt párbeszédeik révén akár egy különálló kamaradrámaként is megállta volna a helyét. Talán sokatmondó lehet az is, hogy az ír szűkös szavaiból jobban átjött a túlélők embert próbáló döntéseinek súlya, mint a temérdek erre szánt visszaemlékezéses jelenetből.

its.jpg

Felemásnak érzem tehát a filmet. Míg címének első fele jól, szórakoztatóan jelenik meg a vásznon, addig a történet második része valahogy már nem tudta igazán megdobbantani a szívem. Tényleg sajnálom, mert minőségi hajós mozikból egyébként is nagy a hiány, márpedig Howardéknak simán lehetett volna "csak" ennyi a céljuk, s akkor talán elégedettebben hagytam volna el a termet. 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr508137318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása