Ryan Coogler a Fruitvale Station című filmjével már megmutatta, hogy érdemes megjegyezni a nevét, mert még sokra viheti a tengerentúlon. A 2015-ös esztendőben nem csak Sylvester Stallone nevét rakta vissza végleg a térképre, de elérte azt is, hogy bekerüljön az igazi hollywoodi körforgásba, és megkapja a Marvel stúdió égisze alatt megjelenő Fekete Párduc mozifilm rendezésének a jogát is. Ezen tények ismeretében viszont kijelenthető, hogy Ryan Coogler befutott!

Adonis Johnson soha nem ismerhette világhírű apját, a nehézsúlyú bajnok Apollo Creedet, aki még az ő születése előtt meghalt. Tagadhatatlan azonban, hogy a box a vérében van, ezért Adonis Philadelphiába utazik, hogy felkérje Rockyt edzőnek. Bár Rocky ragaszkodik hozzá, hogy ő már visszavonult, meglátja Adonisban egykori riválisa, majd későbbi jóbarátja Apollo erejét és elszántságát. Beleegyezik, hogy a fiatal boxolót a szárnyai alá vegye…

Tagadhatatlan tény, hogy Ryan Coogler két legyet ütött egy csapásra a Creed című filmjével. Egyszerre készítette el Stallone legendás Rocky szériájának spin-off részét, illetve a blaxploitation Rocky-t! Ugyanis a Creed a fekete Rocky remake! (SPOILER!!! Ha az Ébredő Erőnél felhozták, hogy az Egy új remény újrázása, akkor ez bizony a Rocky első részének az újrázása! SPOILER!!!)

Azonban nincs ezzel semmi gond, hiszen Coogler ügyelt arra, hogy minőségi anyagot adjon ki a kezei közül, így felruházta a filmjét a kissé komor, komolynak tűnő, lassú stílusával, hogy végül mégiscsak elmondhassa, hogy ez az ő saját Rockyja! Ugyanakkor ügyelt arra is, hogy az eredeti széria rajongói se maradjanak üres kézzel, így megannyi utalást rakott a két órás játékidőbe. A nosztalgiabomba persze nem működhetett volna a régi helyszínek és maga Rocky nélkül, aki a hajdani edző, Mickey szerepét vette át a filmben. Stallonénak viszont ez olyannyira jól sikerült, hogy nem csak simán visszatért a csúcsra, de Golden Globe jelölést díjat is szerzett azzal, hogy HETEDJÉRE is megformálta Rockyt.  

Bár a Creed nem mindig áll össze, vannak hibái, néhol túlságosan is kapkod, de ahogy egy tehetséges boxoló, úgy a film is képes az utolsó menetre kiadni a tartalékait. Coogler talán egy kicsit túl sokat akart az első részbe belesűríteni, épp ezért kellett rohamléptekbe felépítenie az ifjú Creed útját a végső megmérettetésig. De sikerült neki, és ezt a tényt már senki nem veheti el tőle.

A Creed egy remek hangulatú, nosztalgiára (is) építő, Stallone reneszánszát elhozó, sport dráma lett, ami talán sose lesz olyan klasszikus, mint az eredeti film, de annyi szent, hogy messze a legjobb rész a Rocky IV óta a szériában. Újszerű, mégis régi, lassú folyású, mégis izgalmas. 9/10