A teremből kifelé menet véletlenül meghallottam egy idős hölgy arra irányuló kérdését, hogy mi volt ez a szar. Rövid, velős kritikájának volt alapja, még ha én nem is tartom ennyire rossznak Luca Guadagnino alkotását. A Bigger Splash, amit az Alain Delon és Romy Schneider főszereplésével készült A medence ihletett, az alapanyag és a szereplőgárda alapján akár az év egyik legkellemesebb meglepetése is lehetett volna, azonban a nagy csobbanás elmaradt, az eredmény sajnos közelebb áll egy fájdalmas hasashoz. Pedig a nekifutás még rendben is volna: napfény, fülledt erotika és rock and roll. Az érkezés viszont már a nézőnek is kellemetlen, a végére pedig a film minden igyekezete ellenére unalomba fullad.
Marianne (Tilda Swinton), a híres rocksztár a szeretőjével, Paullal (Matthias Schoenaerts) édes kettesben élvezi a mediterrán napsütést. Az egyik nap betoppan hozzájuk Harry (Ralph Fiennes), a régi barát és a hölgy korábbi kedvese, aki a lánya (Dakota Johnson) személyében egy meglepetés vendéggel érkezik a párhoz. A falatnyi ruhadarabok, a szuggesztív testjátékok lassacskán felszínre hozzák az elfojtott vágyakat, s már csak idő kérdése lesz, hogy valaki engedjen a csábításnak.
Az alapvetés köré simán fel lehetett húzni egy filmet, David Kajganich forgatókönyve jó irányba is vezette a történetet, viszont a dialógusokkal meggyűlt a baja. Borzasztóan gyenge a párbeszédek döntő többsége, nincs meg az a természetesség bennük, mint ami jellemzi pl. Woody Allen vagy Richard Linklater filmjeit. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy néhol kontextusidegen mondatokat is becsempészett a szövegbe, amikkel megpróbálta kicsit lendületesebbé tenni a cselekményt, de ötlete éppen visszafelé sült el. Mindezek mellett még olyan ellentmondások is előfordultak, mint Harry panaszkodása Marianne-nek, milyen kevés időt töltenek együtt, holott a játékidő nagy részében kettesben sétálgattak Pantelleria festői tájain.
Össze azért nem roskad a film, a színészek többé-kevésbé megmentik a teljes érdektelenségtől. Swinton a kevés szövege ellenére is jó, Dakota Johnson valóban tiltott gyümölcs, aranyos és szexi, tehát végre olyan, mint amilyennek A szürke ötven árnyalatában kellett volna lennie, míg korunk leglazább európai színésze, Schoenaerts továbbra is képtelen hibázni. A show-t pedig a legjobban megírt karaktert alakító Fiennes lopja el. Alakítása energikus, vicces és az, ahogyan az Emotional Rescue-re ropja esélyes az év táncjelenete díjra. Az angol színész az utóbbi időben (Grand Budapest Hotel, Ave, Cézár!) mintha ráállt volna a könnyedebb szerepekre, de ezek is jól állnak neki.
A hangulattal sem lenne különösebb baj. A szép tájképek, a feel good zenei betétek működnek, már amikor Guadagnino ráérez, meddig érdemes őket húzni. Azonban sajnos többnyire túlnyújtotta azokat, és inkább időhúzó jelleget öltöttek, mintsem tényleges szerepüket látták volna el. Utóbbi a film egészére is igaz, talán fél órával rövidebb játékidő és jobb szövegkönyv segítségével elérhette volna a célját az A Bigger Splash, de ehelyett olyan, mint macskaköves úton biciklizni. Hosszú és kellemetlen. 5,5/10
Az A Bigger Splash-t a 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg. Hazai forgalmazó van, de esetleges mozis forgalmazásról még nincs hír.
