Shane Black visszatért, és egy laza mozdulattal letette az asztalra a nyár, de talán az egész év legszórakoztatóbb moziját. Egy olyan filmet, amire a képregényhősök, franchise-ok és remake-ek által uralt gyöngyvásznaktól megcsömörlött látóidegeinknek már hatalmas szüksége volt.
Aki netán bambán nézne, hogy kiről van szó, azon kívül, hogy ő a szóban forgó film rendezője, annak elárulom, hogy Black egy annyira menő csávó, aki a Predator forgatási szüneteiben csak úgy hobbiból összedobta Az utolsó cserkész forgatókönyvét. De ő írta a Halálos fegyvert, az Utánunk a tűzözönt, illetve egészen 2005-ig kellett várni első rendezésére, a szintén kiváló Durr, durr és csókra.
Életművének építgetését ott folytatja ahol – a Vasember 3-nak hívott apró eltévelyedést nem számítva – abbahagyta. A film a '70-es évek Los Angelesébe repít el minket, ahol is az egyszerre vicces és morbid nyitójelenet után a noirokra jellemző belső monológok segítségével kissé elcseszett főhőseink be is mutatkoznak nekünk. Holland March (Ryan Gosling) lecsúszott, alkoholista magánnyomozó, akit tizenhárom éves lánya, Holly (Angourie Rice) próbál a helyes úton tartani, több kevesebb sikerrel. A leginkább eltűnt emberek felkutatására specializálódott kopó lelkiismeret-furdalás nélkül fogad el pénzt előre láthatóan reménytelen ügyek esetében is, többnyire szenilis öreglányoktól.
Jackson Healy (Russel Crowe) öntörvényű verőember, aki a korrekt elszámolás híve, feladatát mindig higgadtan végzi, és bár úgynevezett munkája hagy némi morális kivetnivalót maga után, ezzel együtt is sokkal egyenesebb jellem, mint későbbi társa, March. A két nem is annyira rendes fickót egy közös ügy hozza össze, amire így vagy úgy de mindkettőjüket felbérelték. Bár az első találkozásuk March számára igen fájdalmasan végződik, hamarosan valamiféle barátság szövődik a két férfi között, akik együtt kezdenek el nyomozni egy eltűnt lány ügyében, a nyomozás szálai pedig a pornófilm iparon át a detroiti autógyárakon,és a légszennyezés problémáján keresztül, egyenesen az Igazságügyi Minisztériumig vezetnek. A rendes fickók pedig rádöbbennek, hogy sokkal nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mint azt elsőre gondolták.
Mint az a fent leírtakból is leszűrhető Black egy az egyben visszatért az általa oly jól ismert és csúcsra járatott formulához, így egy vérbeli buddy movie-val ajándékozott meg minket. Az önmagában is elég érdekfeszítő és csavaros sztori cselekményét teljes egészében Gosling és Crow kiváló játéka és a köztük lévő úgynevezett, és ez esetben remekül működő kémia viszi előre. De nem feledkezhetünk meg a harmadik, ha úgy tetszik potyautasról sem, aki szintén az efféle filmek visszatérő eleme. Őt ezúttal March lánya testesíti meg, aki kislány létére egyáltalán nem lóg ki a film abszolút felnőtteknek szóló szövetéből, sőt, a főszereplőkkel egyenértékű karakter, aki nélkül mellesleg nem is mennének sokra. Mind emellet jelenléte segít mind March, mind Healy személyes tragédiájának kibontakozásában is, melynek segítségével viselkedésük és a dolgokhoz való hozzáállásuk igazolást nyer. A film érzelmi csúcspontja az üres, hamutartónak használt medencénél lezajló beszélgetés, melynél a 90-es évek hasonló filmjein szocializálódott filmmániásokat kétséget kizáróan elégedettség fogja eltölteni.
Ahogy a Durr, durr és csóknál, így itt is előtérbe került némi önreflexió, de épp csak annyi, amitől még nem megy át a film önmaga paródiájába. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Black '90-es évekbeli műveivel szemben, itt jobban kiéleződnek a karakterek hibái, esendőségei, amiken viszont mi, nézők, remekül tudunk szórakozni. March folyton szerencsétlenkedik, már-már burleszkbe illő mutatványokat hajt végre, ami sikerül neki, az is csak véletlenül, illetve mint azt már említettem Holly nélkül a két fickó már a játékidő harmadánál elbukna.
Az akciók pörgősek, de nem túlpörgetettek, törnek a csontok, folyik a vér, de pont csak annyira, hogy az még senki számára se lehessen visszatetsző. Rendkívül pimasz humorú film, amiben Nixonon és Hitleren is viccelődnek, illetve annyi fedetlen keblet láthatunk, amennyit az elmúlt tíz év mainstream filmtermésében összesen sem.
Egy szó, mint száz, ezt rendesen összerakták! 10/10
