Hosszasan töprengtem valami olyan felütésen, ami nem a nyolcvanas évek sokunk számára máig oly kedves álomgyári produkciói iránt érzett gyermeteg lelkesedés, és naiv nosztalgia hangján szólal meg, de be kell valljam, kudarcot vallottam. Ám hogy is lehetne ez másképp, ha a kor egyik ikonikus, önmagát később mindenki által ismert branddé kinövő művéről van szó. A filmről, mely a korszellem, valamint az akkor éppen isten tudja miért, de isteni szerencse által kialakuló kollektív alkotói hozzáállás szüleménye képpen, sok más társával egyetemben egyszerre volt képes korra, nemre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkit egyformán szórakoztatni.
Engedtessék meg, hogy ha már felszálltam a nosztalgiavonatra, akkor rajta is maradhassak egy darabig, és a fenti okfejtést személyes példámmal támasszam alá. A Szellemirtók egyike volt azoknak a filmeknek, amiket zsenge korom ama szakaszában, amikor megtanultam önállóan használni a videomagnót, körülbelül heti rendszerességgel megnéztem. Lenyűgözött a film műfaji eklektikussága, annak ellenére, hogy akkor még nem igazán értettem volna mit jelent ez a kifejezés. Az viszont feltűnt, hogy percenként más-más érzéseket vált ki belőlem a négy kísértetvadász ügyködése New York utcáin és patinás épületeiben.
A film könyvtáras nyitójelenete még mai szemmel nézve is vegytiszta horror, abból a kellemesen hátborzongató fajtából. Kovács László operatőr remek kamerakezelésének, valamint Elmer Bernstein nagyszerűen hideglelős zenéjének hála ezek a képsorok még a sokadszori megtekintés alkalmával is odaszegezik a nézőt a film elé, és remekül megadják az alaphangulatot. A következő jelenet pedig rögtön fel is oldja a feszültséget, emlékeztetve minket arra, hogy tulajdonképpen egy vígjátékot nézünk. Nem is akármilyet, hiszen az egész mű két nagyszerű komikus, Dan Aykroyd és Harold Ramis gyermeke, akik nem csak főszereplői de írói is a filmnek, ami még teljesen más szellemben fogant, mint a mostani biztonsági játék eredményeképpen létrejövő, futószalag blockbusterek. Bármily meglepő ez ma már, de az elsődleges cél nem a profit volt, hanem az, hogy pár kreatív elme, élükön Aykroyd-al valami újat, számukra kedveset hozzanak létre, ami aztán remélhetőleg majd a közönségnek is tetszik. A megérdemelt siker aztán nem maradt el, de az odáig vezető út elég rögös volt.
Kezdődött azzal, hogy az Dan Aykroyd barátja és alkotótársa, John Belushi, akivel a Blues Brothers-el már letettek egy popkulturális mérföldkövet az asztalra, saját önpusztító életvitelének az áldozata lett, és tragikus módon, drogtúladagolásban meghalt. Eredetileg ő játszotta volna Peter Venkmant, helyére aztán a nagyszerű Bill Murray lépett, aki nélkül ma már el sem tudnánk képzelni a filmet. Úgy tartja a fáma, hogy Murray elég nehéz eset, bár halálosan jó fej, de emellett makacs, önfejű és cinikus is, pont olyan lehet, amilyen karaktereket játszik, ebből kifolyólag pedig nem volt túl egyszerű vele a közös munka, gyakran beleszólt a jelenetekbe, illetve rengeteget improvizált, bár utóbbi a többi színészre is igaz volt, elvégre a gárda nagy része tapasztalt komikusokból állt. Így ha minden igaz az eredeti szövegkönyv csak nagy vonalakban emlékeztet arra, ami a filmben ténylegesen elhangzik.
Belushi szelleme azért belekerült a filmbe, a szó szoros értelmében, a híres zöld szellempacák, Slimer, ugyanis róla lett mintázva, tulajdonképpen a színész hedonista életvitelét kiemelő karikatúrája.
További színészcserék is voltak az eredetileg tervezetthez képest, Winston Zeddmore karakterét eredetileg Eddie Murphy-nek szánták, a helyére végül Ernie Hudson került, az esetlen biztosítási ügynököt, Louis Tully-t pedig John Candy alakította volna. Az biztos hogy az ő megformálásában egy totálisan más figurát kaptunk volna, ám végül visszadobta a forgatókönyvet, mert nem igazán érezte magáénak a karaktert. A végül helyére lépő Rick Moranis viszont brillírozik a szerepben, sokat hozzátéve a film komikus vonalához. A Dana Barrett-et alakító Sigorney Weaver-nek pedig az Alien után ez volt a következő nagy szerepe.
Összeállt tehát egy nagyszerű színészgárda, a rendezői székbe pedig az a Ivan Reitman ült, aki három évvel azelőtt, más sikeresen kollaborált Murray-vel és Ramis-el a Bombázók a seregnek című vígjáték kapcsán, így hát mondhatni igazán családias volt a hangulat. Már csak a finanszírozási problémákat kellett megoldani. A szkript tele volt olyan kísértet jelenetekkel, amik rengeteg speciális effektet igényeltek, amik azon felül hogy sokat dobtak a költségvetésen, nem kevés fejtörést is okoztak a trükkmestereknek, hiszen ne feldjük, jóval a CGI korszak előtt járunk. Az effektesek fáradságos munkáját végül az Akadémia egy Oscar jelöléssel díjazta, ám a szobrot abban az évben az Indiana Jones és a Végzet Temploma trükkcsapata vitte el előlük.
A Columbia Pictures végül kötélnek állt, és 30 millió dolláros büdzsét ítélt oda a filmnek, ami a maga korában igen magasnak számított, nem kis kockázatot vállalva ezzel. A tesztvetítések aztán - ki tudja miért -, de csalódást keltettek így a stúdió félve, és a biztos anyagi bukásba beletörődve küldte moziba a filmet, ám legnagyobb meglepetésükre, nemhogy csak sikert aratott, de egészen a Reszkessetek betörőkig ez volt minden idők legjövedelmezőbb vígjátéka.
A Szellemirtók humora egyébként nem igazán harsány, inkább az élcelődő poénok, cinikus egysorosok és a háttérben megbújó gegek a jellemzőek, talán ez is lehetett az oka a tesztvetítés sikertelenségének, de később aztán rátalált a közönségére.
A nem várt siker aztán rajzfilmsorozatot, egy folytatást és számtalan merchandise terméket szült. A Szellemirtók márkanévvé vált, melyhez még a logó is adott volt. Az áthúzott fehér szellem, ami a főcímben, a szellemvadászok autójának, az Ecto 1-nek az oldalán, illetve a film végén még pólókon is feltűnik. A Szellemirtók és annak karakterei, kellékei, szörnyei, a popkultúra szerves részévé váltak, a film betétdala, Ray Parker Jr.-tól a Ghostbusters pedig hatalmas sláger lett. (A videoklipet amúgy szintén Ivan Reitman rendezte.) Azóta pedig mindenki tudja, hogy kiket kell hívni, ha valami furcsát tapasztal a szomszédban, de ha mégsem vagy benne biztos, akkor: 555-2368 – SZELLEMIRTÓK
10/10