A sci-fi politológiája

2016. szeptember 05. - Fincherista

Nem lehet egyszerű jó tankönyvet írni, lévén a szerzőnek olyan, a tudományosan elfogadott paradigmával összeegyeztethető írást kell közölni, ami egyben az adott diszciplínában még kevésbé jártas olvasó számára is befogadható kell legyen. A feladat ugyanakkor tovább bonyolítható, például ha popkulturális áthallásokkal teszi mindezt, illetőleg a megcélzott olvasói bázisnak sem csak a diáksereget jelöli meg. Dr. Tóth Csaba politológus, valamint az ELTE Politikatudományi Intézetének oktatója így is tett és a kellemeset a hasznossal elv mentén közelítette meg kedvenc műfaját a hivatásának segítségével. Kurzusai, előadásai után ezúttal már könyv formájában is.

tsc.jpg

Első önállóan szerzett kötete, A sci-fi politológiája, ahogyan árulkodó címéből kiolvasható, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megkeresse és értékelje a science-fiction műfaj nevesebb - és/vagy a szerző által a téma szempontjából relevánsnak tartott - alkotásainak politikai oldalát. Az olvasó ezáltal megismerheti a Star Wars, a Star Trek, a Dűne vagy éppen az Éhezők viadalának világa mögött álló társadalmi berendezkedés, valamint politikai intézményi rendszer alappilléreit és egyben megkaphatja a választ arra a kérdésre, hogy ezek mely gyakorlati példákkal hozhatók párhuzamba.

Az ilyen koncepciójú műveknél a dilemmát általában az jelenti a szerző számára, hogy mennyire várhatja el az olvasótól az érintett tudományág(ak) ismeretét, illetve mennyire kell részleteznie a példaként felhozott alkotásokat. Amennyiben nincs meg a kellő egyensúly, úgy gyakorlatilag olvashatatlanná válik mű, ugyanis a túlzottan szájbarágós stílussal a politológiai oldal iránt érdeklődőket tántoríthatja el a könyv forgatásától, míg a párhuzamok emészthetetlen sokaságával maga a lényeg, az új perspektívából történő elemzés kerül háttérbe.

Nos, a szerző alapvetései kellően izgalmasak, interdiszciplináris megközelítése logikailag könnyen követhető, fogalmi rendszere pedig a társadalomtudományokban szerzett előismeretek nélkül is értelmezhető. Ezt támasztja alá könyvének strukturális felépítése is: a fejezetek elején az éppen érintett film/könyv releváns eseményeinek felvezetésével szépen megágyazza gondolatait, majd ahhoz a politikai és a történelmi dimenziót jól alkalmazva, olvasmányosan húzza meg párhuzamait. Az útkeresésének nehézségei igazán csak akkor mutatkoznak meg, amikor a könyv vége felé már sokkal felszabadultabban vitte példáiba hivatásának gondolatait, nem ragaszkodott annyira a korábban kialakított rendszeréhez. Ekkor már sokkal inkább politológiai ismérvek alapján kategorizált, kevésbé érződött az, hogy leginkább csak a szimpátia és a népszerűség játszott volna közre a példáinak kiválasztása során.  

Azonban igazán mély elemzésekre itt sem lehet számítani, mindvégig inkább a szemléletességre törekszik, a politológia legmélyebb bugyrainak feltárását hanyagolva a párhuzam kidomborítására fekteti a hangsúlyt. Vitathatatlan, hogy így jóval több embert szólíthat meg műve, valamint a műfaj rajongóihoz is könnyebben eljuthatnak gondolatai, ám kérdés, hogy a “szakmabeliek” ilyen jellegű éhségét mennyire csillapíthatja egy elsősorban szórakoztató, mintsem tudományos publikációk közé sorolható mű.

Amit ráadásul valakinek nem ártott volna még egyszer-kétszer tüzetesebben átolvasnia a nyomdába küldés előtt, lévén az olvasás közben meglepve tapasztaltam, hogy majd’ minden negyedik oldalra jutott valamilyen szembeötlő gépelési vagy stilisztikai hiba, s néhol az átfogalmazás maradványaiba (“nem nincsenek”) is sikeresen belefutottam. Ettől tartalmilag ugyan nem sérült a mű, üzenetei így is világosak voltak, de az ilyen amatőr hibák zavaróak, könnyen kizökkenthetik az olvasót a ritmusából.

Továbbá az is megjegyzendő - no, nem negatívumként -, hogy a sci-fi művek elemzése magával vonzza azt, hogy az említett alkotásokról kötetlenebben írhat a szerző, tehát azok cselekményi spoilerjeit nem kerülte el, sőt, épített rájuk. Ugyanakkor én különösebben nem bántam meg, hogy már kevésbé sokkolna például a Radch-birodalom trilógiájának néhány fontosabb momentuma, mert cserébe a felvetett konfliktusokat olyan megvilágításba helyezte a szerző, ami bőven kárpótolt érte. Ráadásul azt is a könyv erősségei közé sorolhatom, hogy az iméntihez hasonló, számomra korábban ismeretlennek számító sci-fik világát kellően részletesen és következetesen építette fel a fejezetei elején, tehát függetlenül attól, hogy láttam és/vagy olvastam-e a példaként felhozott műveket, olvasói szemmel érthető és érdekes volt az elemzésük.

Mindezek tükrében összességében a könyv teljesítette elvárásaimat, hiszen még ha nem is lett sokkal nagyobb rálátásom a politológiára, azért már önmagukban a művek ilyen jellegű megközelítése is újszerűnek bizonyult, s tartom, szükség is van arra, hogy ne mindig ugyanazon elvek alapján közelítsük meg az alkotásokat. Ezáltal pedig remélem, hogy lesz még jó néhány ehhez hasonló, a politológiában esetenként talán még jobban elmélyedő Tóth Csaba-kötet, ahol remélhetőleg már Huxley Szép új világára, vagy esetleg a Snowpiercerre vonatkozóan is olvashatok hasonlóan elgondolkodtató sorokat.

tssc.jpg

 Tóth Csaba - A sci-fi politológiája                                                                                                       Athenaeum kiadó, 2016, 360 oldal.

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr911657866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyílméregbéka 2016.09.05. 23:27:47

Ajajj mindjárt jön a sok okostojás, hogy a Star Wars nem is sci-fi, az csak is minimum Asimov vagy Philip K. Dick lehet. :D

cenzurázdcsak (törölt) 2016.09.06. 13:20:03

@Nyílméregbéka:
Ha olvastad az egyiket legalább, azokból a könyvekből amiket leírtál, akkor lehet nem írsz butaságokat.
Van a star-wars féle agyonreklámozott, ha nem szereted akkor szar vagy mese, amiben a lézerkardos fickók tudnak varázsolni, és vannak az átgondolt, logikus, mesterművek, amiket kevesebben szeretnek, mivel kell egy minimális agy, képzelőerő, stb. az olvasásukhoz. Pl. Dan Simmons, Asimov, P.K. Dick.
Félre ne érts, szeretem a star warsot, kb a vasemberrel és a többi marvellel együtt, de össze sem lehet hasonlítani egy IGAZI scifivel.
star wars = nagy tömegeknek, szép, látványos, kőegyszerű történet, mint az avatár, v. vasember, FOSSÁ reklámozott, hozzátenném.

Nyílméregbéka 2016.09.06. 19:53:19

@cenzurázdcsak: Na mit mondtam. Nem is kellett sokáig várni :DDD

cenzurázdcsak (törölt) 2016.09.06. 20:47:42

@Nyílméregbéka:
Csak félig jogos, mert nem vitattam a scifi voltát. Csak a minőségét a többihez képest. :P
Egyébként meg edd meg magad, béka :D