A Harry Potter sorozat után érdekes vállalkozásnak tűnhet egy újabb tinikkel foglalkozó trilógia, főleg úgy, hogy itt is minden egy mágikus egyetemen kezdődik. Lev Grossman mégis megpróbálkozott egy másik szemszögből megközelíteni a témát. Lássuk az első rész, A varázslók elolvasása után, mennyire járt sikerrel.
Quantin Coldwater minden valószínűség szerint az egyik amerikai elitegyetem diákja lenne, azonban egy haláleset és egy furcsa borítékból kieső papírnak köszönhetően egy misztikus világ felsőfokú oktatási intézményének, Varázskapunak lesz a tanulója. Itt az öt évig tartó tanulás alatt olyan mágikus dolgokkal, varázslatokkal ismerkedik meg a barátaival, amiről azt gondolták, nem is léteznek. Az iskolás évek rohamléptekkel szaladnak el, a diploma után azonban sehogyan sem találják a helyüket. Céltalanul töltik felnőtt napjaikat, azonban minden egy csapásra megváltozik, amikor egyikük tulajdonába kerül egy titkos világ kulcsa. Felfedezőútra indulnak, és innentől kifordul jól megszokott életük.
Amint látszik, egy fantasy történetről van szó, amelynek főszereplői tizenhét éves tinik, akik különféle okok miatt nem találják a helyüket a világban, semminek sem tudnak örülni, semmi olyat nem találnak, ami boldoggá tenné őket. Én itt botlottam az első nehézségbe olvasás közben, hiszen mindezek miatt viszonylag nehezen tudtam megszokni Quantinék útkeresését, ugyanis nagyon nehéz egy olyan főhősről olvasni, aki ennyire élhetetlen és ennyire nem szimpatikus. Érthetetlen volt számomra, hogy lehet valaki ennyire elégedetlen mindennel, amikor egészséges, jó családból való, eszes és még barátai is vannak, sőt még szerelme is lesz. Emiatt a szokottnál nehezebben haladtam a könyvvel, hiszen nehéz ennyire negatív személyről olvasni, és a kalandjain izgulni. Értem én, hogy ez valamiféle új trend most, mindennel elégedetlenkedni, főleg tiniként, azonban kevésbé depressziós főszereplő is elég lett volna.
Lev Grossman írásmódját is szoknom kellett: nincs semmi felesleges leírás, kitérő, még a Varázskapus évek alatt elmesélt történetek is egytől egyig fontos szerepet kapnak a végére. Minden történés, szereplő egy nagy puzzleként áll össze az első kötet végére. Ezt a stílust, tudatos döntést a mágikus iskolás évek és a titkos világ eseményei közben sajnáltam igazán, ezek közben éreztem azt, hogy milyen kár, hogy nem olvashatom részletesebben, hiszen mindegyikben van fantázia. Kíváncsi lettem volna több részletre. Összességében maga a téma nem rossz, a világ is érdekes lenne, de olyan röviden ír mindenről, hogy mire belejönnék az olvasásba, addigra már vége is annak a történetszálnak.
Lev Grossman furcsa arányt használ a hétköznapi és a mágikus világban játszódó események esetében. Ha már fantasyról beszélünk, szerencsésebb lett volna talán ha még-még több jut a varázsvilágból. Egy minden nemében mai történetet kapunk a főszereplőinknek köszönhetően, akik nem mellesleg a felnőtté válás nehézségei mellett azzal is küszködnek, hogy mi lesz velük Varázskapuból varázslóként frissen kikerülve.
Az első kötetet összképet tekintve nekem végül is tetszett A varázslók. A megteremtett varázsvilág (bár rövid ízelítőt kaptunk csak belőle) felcsigázott, és az utolsó pár oldal eseményei, és a hőseinkre váró újabb kalandok beígérésének köszönhetően várom, hogy nekiállhassak a második résznek.
Lev Grossman: A varázslók
Agave Könyvek Kiadó Kft, 2015
448 oldal