Senkit se csapjon be az animációs köntös, Claude Barras stop motion technikával készült filmje igen fajsúlyos kérdéseket boncolgat. Az Életem Cukkinikéntet az Urániában megrendezésre kerülő 10. Lux-filmnapok keretében láttuk.
A Cukkini becenévre hallgató kisfiú a kilencévesek átlagos életét élhetné, ha édesapja nem hagyta volna el a családját egy másik nőért, amitől az anyukája alkoholista és az önsajnálat igen mély bugyraiba süllyedt nő lett. Mindezek ellenére is lehetne normális életük, azonban Cukkininek igen csak nincs szerencséje. Amikor egy véletlen balesetben meghal az anyukája, főhősünk egy nevelőotthonba kerül. Eleinte úgy tűnik, hogy tovább folytatódnak a megpróbáltatásai, most már a "bandavezér" titulussal bíró kissrác piszkálódásai miatt, azonban a helyzet még sem olyan borús.
Barras Svájc és Franciaország színeiben indított mesefilmje egyáltalán nem gyerekeknek szól, hiszen felnőtt fejjel üt igazán nagyot a mondanivalója. A csupán 75 perces játékidőben olyan témákat jár körbe (vagy csak érintőlegesen megemlít), mint a saját gyermekeink bántalmazása (akár szexuálisan is); a házastársunk, majd saját magunk megölése; az árva rokon felkarolása a nemes cselekedetért járó pénzért; illetve az egyéb okokból alkalmatlan szülői viselkedés (drogozás, rablás, pszichés bajok).
A szereplők hatalmas fej, esetenként színes haj és óriási szemek tulajdonosai, már-már karikatúraszerűen vannak megrajzolva. Valódi szereplők, illetve realisztikusabban elkészített karakterek valószínűleg kisebb ütést mérnének a nézőre, az azonban, hogy mese köntösbe bújtatva kapunk egy ennyire nehéz és komoly téma boncolgatását, sokkal jobban hatással van a nézőre.
A franciás humor is fontos szerepet kap, ezzel is kicsit enyhítve a nehezen emészthető gyermeki sorsokon és az árvák helyzetén. Többször előfordul, hogy először önkéntelenül felnevetünk egy-egy beszóláson, szituáción, gesztuson, azonban jobban belegondolva azonnal érezzük, hogy mindez minden, csak nem vicces. Jó lenne, ha hazai forgalmazásba kerülne, jó és hiánypótló alkotásról van szó.
A LUX filmdíj az Európai Parlament 10. évfordulóját ünneplő filmművészeti díja, amelyet minden évben olyan, fontos politikai vagy társadalmi problémáira reflektáló filmeknek ítélnek oda, amelyek az európai kulturális sokszínűségről, az európaiak életéről és identitásáról, mindannyiunkat érintő kérdésekről szólnak. Az elismerés célja nem csupán az európai filmek népszerűsítése, hanem az is, hogy a nyertes alkotásokat a határokon átlépve eljuttassa minden európai országba, és 24 nyelven feliratozva elérhetővé tegye mindenki számára. Magyarországon 2016. november 16-18. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatják be a három döntős filmet, amelyeket egy nemzetközi szakmai zsűri válogatott ki. A győztes alkotást november 23-án hirdetik ki az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban. 8/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
