Spike Jonze önmagához képest magas fordulatszámmal pörög, Sofia Coppola éneklő rágógumival sokkol, David Fincher pedig bevezet minket a divat világába. Az alábbiakban tíz klipet gyűjtöttem össze, melyek mindegyikét valamely híres filmrendezőnek köszönhetjük. Egyrészt érdekes megfigyelni, hogy ott van-e a készítő keze nyoma egy adott munkán, másrészt (bár nem mindenkitől a korai alkotásokat válogattam ki) látni, ki honnan-hová jutott. Ha pedig művészeti alkotásként tekintünk egy-egy klipre, látható az is, hogy ki mennyire értelmezte át a dalszöveget, vagy hogyan teremtett sajátos atmoszférát a dal köré.

10+1. Radiohead – Daydreaming (rendező: Paul Thomas Anderson)

Hogy miért csak a futottak még kategóriába fért be Thom Yorke bandájának legújabb videoklipje annak igen egyszerű oka van, mégpedig az, hogy sose szerettem a Radiohead-et. Paul Thomas Anderson viszont bármennyire is igyekszik lerombolni a renoméját, amit nálam a Magnóliával felépített, még mindig óriási rendezőnek tartom, akinek méltatlanul hiányzik a szekrényéről egy Oscar szobrocska. A fenti klip olyan gyönyörűen fényképezett és annyira remekül ragadja meg a pillanatokat álomszerű vízióival, hogy egyszerűen vétek lett volna lehagyni a listáról.

10. Meat Loaf – I’d Do Anything For Love (But I Won’t Do That) (rendező: Michael Bay)

Michael Bay nagyjátékfilmjei is inkább videoklipekhez hasonlítanak, a suszter pedig maradjon a kaptafánál, vallják egyesek. Egy biztos, hogy már a klip elindításakor visszaköszönnek a hamisítatlan Bay-jegyek. Annak ellenére, hogy egy lassú számról van szó, a Transformers rendezője nem átall egy üldözéssel nyitni, melyhez minden, a büdzsébe még épp beleférő járművet megkaparintott, legyen az motor, rendőrautó vagy épp helikopter (természetesen szemben a kamerának, a lemenő Nap előtt). A gyors vágással operáló klipben egy percre sincs megállás, ugyanúgy ahogy a filmjeiben a kamera folytonos mozgásban van. A gótikus horrorokat is megidéző közel nyolc perces alkotásban egyszerre jelenik meg a szerelem és a bűn, miközben a világ egyik legfurcsább tépődését halljuk: „Megtennék mindent a szerelemért, de nem teszek.”

9. Michael Jackson – Bad (rendező: Martin Scorsese)

Mindegyikőjüket külön-külön okból, de ha van két ember, akit nem kell bemutatni a világnak, az Michael Jackson és Martin Scorsese. A két művész közreműködéséből 1987-ben egy brooklyn-i metróalagútban játszódó ikonikus klip jött létre. A játékosságot sem nélkülöző videóban a címével ellentétben igazi rosszaságok nem történnek. Egy körözési lap letépése és a festékszóróval felfújt ’Bad’ felirat mellett az állomás szellőzőjének rácsa is lekerül, de csak azért, hogy a poplegenda haja jobban nézzen ki a szélben. A klipet egyértelműen a táncos koreográfia viszi a hátán, a végén pedig egy kézfogás is kijár attól a Wesley Snipestól, akinek épp felfutóban volt a karrierje.

8. Red Hot Chili Peppers – Under The Bridge (rendező: Gus Van Sant)

A képek Los Angelesről, az ismerős arcok, akiknek Anthony köszön, még mindig egy békésebb képet idéznének meg arról a városról, amiről néha úgy érezzük, az egyetlen barátunk. Ha pedig így van, akkor ez nem egy óda, hanem egy keserű dal a magányról. A sokszoros montázsok és elmosódott képek lehetnek gyanúsak. Mikor a frontember egy gombafelhő elől menekül, már tudjuk, hogy a probléma nagyobb: a dal a heroinfüggőségről szól. Mindez a Good Will Hunting rendezőjétől.

7. Air – Playground Love (rendező: Sofia Coppola)

Az Öngyilkos szüzekhez készült zenei albumot egy dal kivételével az Air nevű francia formációnak köszönhetjük. A nyitódal, a Playground Love volt az, amiben csak előadóként működtek közre, szerzőként nem. Mindenesetre ebből lett videoklip, melyben az igazi főszerepet egy éneklő rágógumi kapta. A filmnek ugyan efféle furcsaságokra nem volt szüksége ahhoz, hogy kellően keserű hangulatot teremtsen (megalapozta azt a lánytestvérek folyamatos elhalálozása), a klip mégis egy koncentráltabb műfaj és talán pont ez kellett ahhoz, hogy ugyanaz az atmoszféra köszönjön vissza, mint az Öngyilkos szüzekben. Csak úgy tűnik, hogy a rendezőnő a filmből ragadott ki jeleneket, valójában épp csavart egyet a dolgon azzal, hogy a forgatáson járunk.

6. Beastie Boys – Sabotage (rendező: Spike Jonze)

A kilencvenes években a hip-hop betört a mainstreambe és hamarosan olyan műfajokkal keveredett, mint a rock vagy a punk. De új erőre kapott a hetvenes évek is, melynek világát a Beastie Boys parodisztikus klipje is megidézi. Egy rendőrségi üldözéssel kezdünk, a kamera eszméletlen sebességgel pörög és egy idő múlva már mindenki üldöz mindenkit, vetődik, zuhan, valamint a jellegzetes motorháztetőn átcsúszás sem maradhatott ki. Manapság nehéz elképzelni, hogy ezt a videót A nő rendezője készítette.

5. Coolio feat. L.V.– Gangsta’s Paradise (rendező: Antoine Fuqua)

A Veszélyes kölykök című drámát nem, a hozzá készült klipet viszont Antoine Fuqua rendezte és az a helyzet áll fent, hogy a klip híresebb, mint John N. Smith fent említett filmje. A dal egyébként Stevie Wonder Pastime Paradise című számának átdolgozott változata, amely így tökéletesen illik a Michelle Pfeiffer főszereplésével készült filmhez (amiből képsorokat is láthatunk). Miután a nő leül egy székre Coolióval szemben, mintha egy fordított tanár-diák viszonyt látnánk: most hölgy részesül kioktatásban attól, akit az utca tanított.

4. Sub Bass Monster – Nincs nő, nincs sírás (rendező: Antal Nimród)

Talán kevesen tudják, hogy Antal Nimród is videoklip rendezőként kezdte pályafutását, többek között Ganxta Zolee-nak és a Quimbynek is készített klipeket. Sub Bass Monsterrel ez volt az első közreműködésük, de nem az egyetlen. A Nincs nő, nincs sírást még öt videó követte. A klip látványvilága és helyszíne talán az első nagyjátékfilmét vetíti előre: egy nyirkos parkolóházban járunk, ahol Szabi veszélyesebbnél veszélyesebb, de annál szebb nőkkel akad össze. Ez az összeférhetetlenség a dalszövegben is megjelenik: bár a refrén nem ezt sugallná, a verzéből azért kiderül, hogy nem tudunk nélkülük élni.

3. The Killers – Here With Me (rendező: Tim Burton)

A klipben egy igen bizarr történet elevenedik meg az elvakult rajongásról, főszerepben a sráccal, aki sosem pislog (legalábbis a videó tanúsága szerint), valamint rajongásának tárgyával, a nővel, akit Winona Ryder alakít. A tárgy itt most szó szerint is értendő, hiszen az előadás után főszereplőnk egész egyszerűen randizni viszi a nőből készült viaszfigurát. Egyszerre bizarr és nagyon vicces, Tim Burton le sem tagadhatná magát.

2. Madonna – Vogue (rendező: David Fincher)

A Harcosok klubjának rendezője olyan ikonikus együttesekkel és előadókkal működött együtt videoklip készítőként a teljesség igénye nélkül, mint a Rolling Stones, Sting, George Michael, Billy Idol és Iggy Pop. Több mint félszáz alkotással a háta mögött a legikonikusabb mégis Madonna divatvilághoz szóló ódájának mozgóképes változata lett. Kimerevített szereplőkkel kezdünk, a kamera pásztáz, a fekete háttér előtt pedig megjelennek az elegáns ruhába öltözött modellek. Mögöttük fotók, festmények és szobrok tűnnek fel, hiszen egy jól sikerült divatfotó is az örökkévalóságnak szól. Amint a dalban is elhangzik, ez egy előítéletektől mentes világ, ahol a nem és a bőrszín nem számít. És valóban, a fekete-fehér klipben egy-egy erősebb megvilágításban a fekete bőr egészen halvánnyá válik. Nincs itt semmi irónia: a klip is a dal mondanivalóját erősíti, ízléses koreográfiával megtámogatva.

1. R.E.M. – Losing My Religion (rendező: Tarsem Singh)

Annak ellenére, hogy a dal Michael Stipe énekes szerint a viszonzatlan szerelemről szól, az indiai rendező szó szerint értelmezte a címet (ami egy déli kifejezés), így a klip vallási hangot kapott. A végeredmény nemcsak egy festményhez hasonlít, melynek minden képkockája egy remekbe szabott beállítás, de híres festők (pl. Caravaggio) képei is megidéződnek ez alatt az öt perc alatt. A videót kilenc kategóriában jelölték az MTV Video Music Awards-on, melyből hatot váltott díjra (többek közt a legjobb rendezésért is megkapta a szobrot) és az évek során is az egyik legikonikusabb klipként maradt fent.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!