[Supernatural Movies]

Váratlan Szépség

2016. december 21. - Creativ3Form

Szeretet

Egy szerettünk elvesztése, legyen az apuka, anyuka, testvér, barát vagy esetleg gyermek, egy olyan tragédia, amit nem igazán lehet szavakkal leírni. Nem lehet rá felkészülni még akkor se, ha súlyos betegség vagy a kor már-már felhívná a figyelmedet, hogy készülj, mert bármikor bekövetkezhetek. Ez egy olyan érzés, ami mindenkit megvisel, függetlenül attól, hogy életvidám, magának való, önző és miegymás. Howard (Will Smith) is egy ilyen ember. Egy karizmatikus, életvidám forma, akit minden barátja és munkatársa szeret és tisztel. De olyan tragédia éri, ami teljesen megváltoztatja. Ami addig boldoggá tette, az most elkeseríti…amibe addig időt és energiát fektetett, az most feleslegessé válik...amiben hitt, az pedig csalódást okoz neki. A barátai és munkatársai (Edward Norton, Kate Winslet, Michael Pena) türelmesen, ám aggódva nézik barátjuk teljes leépülését. Ahogy telnek az évek lépéskényszerbe kerülnek, és ha Howard nélkül is, de fontos döntéseket kell meghozniuk. A cég jövője, ahol együtt dolgoznak, nem túl fényes, és mivel Howard a többségi tulajdonos, nélküle nagyon nehezen tudnak olyan szerződéseket megkötni, ami megmenthetné mindenki munkahelyét. Cselekvésre kell hát bírniuk a barátjukat, ezért előállnak egy ötlettel, ami abszurdnak hat ugyan, de semmiképpen sem lehetetlen. Mi történik akkor, ha elhitetik Howardal, hogy a szeretet az idő és a halál, válaszólnak a levelekre, sőt. Nemcsak, hogy válaszolnak, hanem mindezt személyesen teszik. Itt veszik kezdetét igazán a történet, amiben viszont nem mindig minden és mindenki az, aminek illetve akinek először látszik.

Idő

Howard csalódott…csalódott a szeretetben, az időben és a halálban. Megbízott bennük, tudta, hogy melyiknek mi a szerepe, mi mit jelent és mikor melyiknek kell eljönnie, de mivel nem úgy alakultak a dolgok ahogy remélte, így csalódott bennük. De nem ám alkohollal vagy drogokkal vezeti le ezt a haragot, hanem szimpla, a csalódottságát levélben kifejtvén. „Mindhármójuknak” levelet ír, viszont a válaszra még ő sincs felkészülve.

Nehéz ennél többet spoilermentesen elárulni, így elég legyen annyi, hogy jól ki van találva az egész. Kicsit bohókásnak, akár még hülyeségnek is tűnhet, de működik. Ám sajnos egy idő után beleesik a „kevesebb, néha több” csapdájába, és ami az elején még megmosolyogtató és megható volt, az a végére már inkább kissé idegesítő és zavaró lesz. Azok az érzések és érzelmek, amikkel „játszadozik” a film, túlzottan is a szánkba lettek rágva. Már rég tudjuk, rég megértettük és átéreztük, hogy mivel is állunk szemben, hogy az, amin a szereplők keresztülmennek mi célt szolgál, és mi lenne a megoldás, de a lufit csak azért is tovább fújják, és már amikor kidurran is belefújnak párat, csakhogy így hassanak még jobban az érzelmeinkre. Ez viszont nem úgy sült el, ahogy a készítők akarták. Picit mérges is vagyok emiatt, mert mint mondottam, maga az alapötlet jó, a karakterek hitelesek, a színészek jól alakítják a szerepüket, van stílusuk, a humoruk szerethető, együtt érzünk velük, átérezzük a problémáikat, szinte jutalomjátékban részesülünk a részükről. Will Smith pedig mindent a felszínre hoz, ami benne van, a legerősebb alakítás az övé. A probléma az, hogy a készítők nem elégedtek meg ennyivel, és ők annyira azt akarták elérni, hogy mi most itt sírjunk és sírjunk és csak sírjunk, hogy a giccs jelző sajnos nem csak, hogy becsúszott a képbe, de konkrétan az egész film felett átvette a hatalmat, pedig működött volna nélküle az összkép. A történet nem kívánta meg ez érzelmek ilyen szintű túltolását, hiába lettek a cselekmény előrehaladtával a mellékszereplők a főszereplők és lett a probléma nem csak egy, hanem bizony mindenki problémája is. Ennek köszönhetően pedig a lecsengése is kicsit a „remélem most már lassan vége lesz” mozgolódást váltja ki az emberből, nem pedig a kellemes, jóérzésű hátradőlést a stáblista alatt.

Halál

Azt nem merem kijelenteni, hogy csalódást okozott és soha többé nem akarom látni, de azt se, hogy teljes mértékben elégedetten álltam fel a moziszékből. Ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyik, az kerülje el messzire. Ha szereti az átlagnál az érzelmekre jobban kiható drámákat, az tehet vele egy próbát, csak készüljön fel a besokalás lehetőségére. Nem egy könnyű darab, de nem azért, mert rossz lenne vagy nem működne bizonyos elemeiben, hanem, mert egyszerűen túl sok. Ezért pedig nagy kár, mivel a kevesebbel sokkal de sokkal több is lehetett volna. 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr1812064281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása