Az ázsiai filmművészet számtalanszor bizonyította már, hogy olyan egyedi és formabontó módon tud nyúlni az emberi lélekhez, ahogyan senki más. A tavalyi évben ebből a szempontból az iráni Under the Shadow mellett a dél-koreai The Wailing volt a legemlékezetesebb a kontinensről érkezett alkotások közül. Előbbiről már olvashattatok hakos05-től, aki az év legjobbjai közé is beemelte, jelen írásunkban pedig a másikat veséztük ki a watchlistes hagyományainkat folytatva.

Fincherista: Sokáig úgy tűnt számomra, hogy a Goksung azon filmek táborát fogja erősíteni, amelyek jócskán túlvállalják magukat és képtelenek felnőni ígéreteikhez. A brutális gyilkosság köré rajzolt alvilági rejtélyt a rendező, Hong-jin Na az alkotásának első felében erőtlenül görgette, de ennél zavaróbbnak bizonyult, hogy ez idő tájt hajlamos volt a sablonos húzásait mintegy műfajtörténeti mérföldköveknek beállítva ünnepeltetni. Aztán valami csoda folytán mégis megtalálta a helyes utat: a krimi-szál lynch-i szürrealizmusba csapott át, az okkultista betétek ördögi játékká nőtték ki magukat, míg a horror is amolyan pikáns ázsiai fűszerezést kapott. A váltásnak köszönhetően pedig a végig magas szintet képviselő drámai oldal, valamint a kiváló látvány hirtelen még inkább felértékelődött, ezzel elhomályosítva korábbi ambivalens érzéseimet.

Remy: Nem igazán tartom magam az ázsiai filmek nagy rajongójának, de olykor-olykor mégis jól esik leülni egy-egy nagyobb cím, vagy érdekesnek tűnő projekt elé. Ugyanis olyasfajta élményt képesek nyújtani, amit nem kaphatunk meg sem az európai, sem az amerikai filmektől. Mind hangulatban, tálalásban, valamint a gore felhasználásában képesek a csúcsra törni. Hong-jin Na filmje ugyan iszonyú lassan építkezik, a végjátékra mégis képes torok szorító, lélekölő produkciót levezényelni. Épp ebben van a Wailing legnagyobb erőssége. Ahelyett, hogy a lassú és komótos hangvétel untatná magát, egyre jobban rátelepszik a nézőre. Nem ereszt, hanem megfojt. Így pedig végül egy olyan alkotást kapunk az arcunkba, ami mind drámai, mind thriller, krimi, valamint horror műfajban képes helytállni.

hannigabi: A múlt év végre rácáfolt arra az állításra, hogy manapság nagyon kevés a jó horror, ugyanis egyből három igazán kiemelkedő darabot kaptunk (Tha Autopsy of Jane Doe, The VVitch, Under the Shadow). Ehhez próbált meg csatlakozni most tárgyalt alanyunk, de sajnos ez nem sikerült neki. Bár meg kell hagyni, hogy az Amikor kialszik a fény és társaihoz képest igencsak jól muzsikál, mert ezt a filmet meleg szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki egy jó horrort akar látni. Mert a The Wailing jó horror, kiváló hangulattal, érdekes alapötlettel és egészen egyedi megvalósítással. Az egész a játékidő hosszúságán (az első egy órán túl kell esni) és a végén lévő keszekuszaságon és az ott uralkodni látszó káoszon csúszott el. Ezek azok, amik miatt egyértelműen nem tudnám 2016 legjobb horrorjai között emlegetni. Újranézni se fogom valószínűleg soha, de egyszeri szórakozásnak tökéletes.

Duba Dániel: A rendkívül jól fényképezett, súlyos hangulattal rendelkező, nyomasztó ázsiai horrorokból van már épp elég a padláson. A The Wailing, a maga két és fél órás játékidejével, a túlfacsart történetvezetéssel, a néhol már inkább mosolygásra késztető horrorjeleneteivel, a szereplői logikátlan, teljesen ésszerűtlen és túlfűtött érzelmeik által vezérelt bugyuta cselekedeteivel pedig pont oda pozicionálja magát, a padlásra a többi közé. Az ésszerűség persze mit keresne egy horrorfilmben, na de amikor az ember a fejét fogja a szereplők tesze-tosza, tehetetlen hülyeségein, akkor hiába kifogástalan a látvány, a rettegés és a hangulat szertefoszlik, te pedig 5 percen belül másodszorra pillantasz az órádra. A film első harmadában szépen felvezetett sztori és humor az ötvenedik perc környékén úgy illan el és adja át a helyét a kínlódásnak, hogy én kérek elnézést mindenkitől. Persze az előbb említett átalakulás bizonyos szempontból elkerülhetetlen és nincs is rosszul levezényelve, de tény, hogy a film remekül indult első órája és a hatásos befejezése közötti másfél óra miatt nem tudok elnéző lenni ezzel a filmmel, ahhoz túl sok időmet vette el. A mű címében lévő angol szó, "wailing", tudjátok mit jelent magyarul? Na belőlem pont azt váltott ki a film, pedig a rendezőben gyanítom más koncepció dolgozott.

A film MAFAB adatlapja