A film egy tipikusan koreai alkotásokra jellemző intenzív és véres, de egyben nem kicsit komikus akciójelenettel indít, amiben a film középpontjában lévő jól összeszokott rendőrosztag lefülel egy nemzetközi autótolvaj hálózatot. Mivel a lopott kocsik útja egészen az oroszokig vezet, a főszereplő zsaru kikérdezi a banda vezetőjét, még ott a helyszínen. Persze a rendőri túlkapásra és a “kihallgatás” törvényes voltára feltétlen ügyelni kell, mégse lehet csak úgy ököllel nekiesni a dolgoknak, ezt mindketten jól tudják. A zsaru előveszi az öngyújtóját, begyakorolt mozdulattal kitöri annak egyik fém alkatrészét, és csak pont annyira mártja bele a saját homlokába, hogy abból épp kiserkenjen a vér. Szétnéz, majd lazán felkap egy lábánál heverő vascsövet. A piti gengszter szeme megtelik félelemmel vegyes értetlenséggel, miközben a zsaru a saját homlokához emeli azt, és szétkeni a vért, hogy abból bőven jusson a csőre és az arcára is. Ebben a pillanatban fojtott kuncogás söpör végig a mozitermen, ahogy a nézők kezdenek rájönni, mire megy ki a játék. A zsaru letörli az ujjlenyomatait a csőről, majd kelletlenül odanyújtja azt a lassan könnyeivel küszködő maffiózónak, hogy “fogd má’ meg egy pillanatra…csak egy kicsit”. Ekkor szinte már sajnálod szerencsétlent, és ahogy az ujjai megérintik a csövet, a zsaru jajveszékelve elkiáltja magát a tettetett fájdalomtól… és eközben mosolyog. Hirtelen azt se tudod, melyik a nagyobb rohadék.
A módszer eredményességének köszönhetően a következő jelenetben már az üzlet megkötésének pillanatait láthatjuk, amint az előbbi – immáron beépített koreai bűnőző, bezúzott orral, ragtapaszok tengerében hitelesíti az üzletet a rosszarcú orosz maffiózókkal, amikor a már ismerős rendőrosztag újra lecsap. A rákövetkező pár perces üldözési jelenet teljesen váratlanul éri a felkészületlen nézőt, amint az egymás után érkező újszerű, ötletesen bemutatott gegek szőnyegbombázzák az egész mozit. A jelenet utolsó pillanatait az utóbbi idők legviccesebb snittje zárja. Szép kezdet.
Persze ne higgyük, hogy a Veteran valami lightos kis vígjáték. Csontok törnek, kések hatolnak lágy szövetekbe, hat éves gyerekek szeme láttára verik péppé az apjukat, gazdag és szadista hajlamokkal bíró piperkőcök szívják a kokaint és lövik a tűt. De hát a koreai filmek az istenért se tudnak megmaradni csupán egyetlen műfajban, és egyazon filmen belül képesek befogadható formában túlfolyni a műfaji határokon. Jelen esetben a kemény zsarufilm és a dráma szűrik össze a levet a Stephen Chow-féle őrült humorral, ami olyan lazán és természetesen jelenik meg a Veteranban, hogy ilyet kétségtelenül csak Ázsiában látni. Nyugaton az akció-vígjátékok meglehetősen kiegyensúlyozott keretek közt szolgálják fel a túlságosan homogénre rázott műfaji koktélokat, ellenben ez a film teljesen váratlanul lep meg minket a jó arányérzékkel adagolt humorral, talán ezért olyan hatásos.
A főhős egy tipikus "king of cool", nagyon makacs, nagyon agresszív zsaru figura. Ha egyszer rátapadt valamire, soha nem lehet leállítani. Szembe megy fenyegetésekkel, a családja béketűrésével, akár a főnökei közvetlen utasításaival is, a szíve ugyanakkor a helyén van, de nem riad meg, ha valakinek jó alaposan szét kell rúgni a seggét, sőt olykor elébe is megy az ilyen helyzeteknek. Az igazságérzete pedig kikezdhetetlen. Ezért is harap rá arra az esetre, amiben egy kamionsofőr, akivel együtt dolgozott, különös körülmények között veti le magát egy befolyásos vállalat irodaházának lépcsőjéről, több emeletet zuhanva.
A cégóriás bájgúnár, pszicho- és szociopata örökösének kokaintól fehérlő, mocskos kis keze csúnyán benne van az ügyben, ezért a bevett módszerrel, vagyis növekvő mértékű korrupcióval és ügyvédek hadával próbálja elkerülni a célkeresztet. A zsarunk viszont már szimatot fogott, magával rántva az egész csapatát az egyre mélyebb és sötétebb verembe, amibe végül mindkét fél szereplői belezuhannak.
A westerni alapkonfliktus – amikor egy apró elvi kérdés (a főhős az elején csak arra kéri a film negatív karakterét, hogy kérjen bocsánatot az áldozat családjától) végül óriási, véráztatta eseménnyé fejlődik –, a remekül megjelenített karakterek és a humor váratlanul felcsapó lángjai őrületesen szórakoztató darabbá teszik a Veterant. Ajánlott, akár újranézésre is. 8/10
A filmet a Korean Movie Night keretében volt szerencsém tegnap végigizgulni a Sugár Moziban, ami a Budapesti Tavaszi Fesztivál szerevezésében lévő Korea Napok részeként került megrendezésre. Akit érdekel, a program folytatódik április 7-8-9-én, az esemény központi helyszínén, a Bálnában, rengeteg kulturális programmal, ahol többek között a tradicionális koreai rizsborból is fel lehet tankolni. Ha pedig kigyönyörködted magad a lemenő nap fényében a Duna partján, hagyhatod, hogy az ereidben csordogáló rizsbor irányba állítsa a lábaid az idei Titanic Nemzetközi Filmfeszt tetszőleges helyszíne felé. Nem olyan rossz hét ez a magyar filmrajongóknak.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!
