Manapság már nehéz úgy krimit csinálni, hogy az a műfaj krémjéhez tartozzon, nem igazán tudnak már úgy felépíteni egy történetet, illetve olyan csavart kitalálni, amire eddig ne lett volna példa, ezenkívül pedig az ágazaton belül olyan remekművekhez kéne felérni vagy legalább megközelíteni őket, mint Boston mocskában elmerülő Hideg nyomon, az emberiséget pellengérre állító Hetedik, a Coen életmű mesterműveként emlegetett Fargo vagy a gyerekmolesztálás következményeit vizsgáló Titokzatos folyó. Az utóbbi évek próbálkozásai közül bőven Mikhail Red alkotása kerül a legközelebb ahhoz, hogy ennek az illusztris társaságnak a részese legyen.

Egy fiatal Fülöp-szigeteki parasztlány betéved az otthonához közeli természetvédelmi területre, és tévedésből lelő egy kiemelten védett majomevő sast. A hatóságok azonnal nagy erőkkel kezdik keresni a felelőst, de a nyomozás során váratlan, egyre hátborzongatóbb titkok kerülnek napvilágra. Mindeközben pedig az újonc rendőr, Domingo fantáziáját pedig elkezdi izgatni tíz eltűnt farmer.

Bevallom, nagyon nehéz beszélnem erről az alkotásról úgy, hogy minimális spoiler se legyen, és amúgy is úgy a legjobb látni ezt a filmet, ha nem tud róla semmit az ember, így ha valakit érdekel, és meg akarja nézni, akkor javaslom, hogy ne olvassa végig a kritikát.

A Végzetes lövés rendkívül egyedi módon képes mesélni egy korrupt rendszerről és a kisember tragédiájáról, ahogyan ezt még nem láttuk. Elképesztően lassan csordogál, de egy pillanatig sem vesszük ezt észre, mert maga a hangulat brutálisan erős. A nyakunkon érezzük a fojtogató atmoszférát, és folyamatosan a földbe döngöl. Nem jelenik meg benne a tipikus, sokat ismételgetett nyomozó, aki tűzön-vízen át képes menni az igazság birtoklásáért, mert ha már a családját érzi veszélyeztetve az ember, leáll, mert nem éri meg.

De a produkció mégsem a rögrealista módon elmesélt nyomozó(k) szála miatt emelkedik a legjobb krimik sorába, hanem Maya miatt, aki anya nélkül nőtt fel, és egész életében az Isten háta mögé volt száműzve, hogy egy farmon dolgozzon. Össze van zavarodva, mert apja nem akarja engedni, hogy nővé váljon, hanem mindenáron meg akarja tanítani arra, hogy megvédje magát, és tudjon neki segíteni a farmon. Ő viszont fel akar nőni, ismerkedni akar, és elszakadni a magánytól, ami otthonában uralkodik. Ennek a szál ráadásul igen erős szimbolizmussal rendelkezik.


Az újonc rendőr nyomozása, és az ifjú lány felnőtté válásának a története pedig egy katartikus végső képben ér össze az utolsó pillanatokban. Viszont rendkívüli módon ebben a zseniális lezárásban van a Végzetes lövés fonáksága is. Dinamikáját és ritmusát tekintve ugyanis kilóg a lóláb, de azt, hogy ez miért van, már tényleg erősen spoileres lenne, így elég annyi hozzá, hogy erős és kemény mű lett a Végzetes lövés. Egy olyan húsbavágó alkotás, amit minden krimi rajongónak látnia kell.  9/10

A filmet a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg.

A film MAFAB adatlapja.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren.