Howard Beale (Peter Finch) bűnös! Ugyan nem ölt meg senkit, nem tulajdonított el semmit, de elkövette a legnagyobb bűnt, amit egy médiaszereplő elkövethet: hagyta, hogy zuhanjon műsorának nézettsége. Büntetése pedig a nyilvános búcsú. Azonban az agg hírbemondó váratlan húzáshoz folyamodik, élő műsorban közli, hogy a következő héten az ország-világ szeme láttára véget vet életének. A felejtés homályában elveszni készülő karrierje hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vesz, szenzáció, hovatovább a média profétája lesz. A legendás Sidney Lumet (12 dühös ember, Kánikulai délután) az ő példáján keresztül mutatja be a cinizmussal bőségesen átitatott médiakritikáját.
A nyitányban előrevetített konfliktust nem is kell feltétlenül a médiához kötni, hiszen legyen bármekkora múltad is a munkáltatódnál, ha leépítésre kerül majd sor, pont olyan könnyedséggel fognak elválni tőled, mint egy elhasznált bútordarabtól. A hamis mosolyok fátyla az, amelyet Beale akkor széttépett és a nyers valóságot tolta a nézők arcába. Ez pedig kell nekik, nekünk, mert a jóhiszemű (?) hazugságok ugyan ápolnak és eltakarnak, de akadnak élethelyzetek, amikor nem rájuk van szükségünk. Ekkor kerül képbe Ms. Christensen (Faye Dunaway), aki nem az eszmét, hanem a profit lehetőségét veszi észre Beale kirohanásában. Hajlandó az egy ideális világban a pártatlanság és objektivitás mintaképének tekintendő hírcsatornát a szenzációhajhászat és a bulvár mélységeibe taszítani. Törekvése mindazonáltal hiába való volna, ha a hozzá szükséges pénztőkét biztosító háttérország (Robert Duvall) nem bólintott volna rá merész ötletére.
Terve beválik, Beale népszerűsége az egekbe szökik, ő maga pedig megszerezte fiatalkori idoljának, a már az élete javán túleső Schumachernek (William Holden) a szívét és a UBS hírcsatorna fejesei is örömmel nézegethetik az eredménykimutatásokat, mert nem várt mértékben ugrottak meg bevételeik. A szereplők ugyanakkor csak ideig-óráig kergethetik vágyálmaikat, mert a Hálózat nem csak tárgyilagosan mutat, hanem parodizál és leginkább velősen kritizál. Méghozzá úgy, ahogyan csak a legnagyobbak tudnak. Megbotránkoztató és elgondolkodtató hipotéziseket állít fel, amelyek közül egyértelműen a gazdasági összefonódásokról, az interdependenciáról, valamint a vállalatok identitáspusztító tevékenységétől való félelemről elemi erővel prezentáló Money Speech a legkiemelkedőbb, de valamennyi bukásgyanús szálának megadja a felejthetetlen kegyelemdöfést.
A szépen szerteágaztatott, rétegzett kritikai hangvétel, illetve a Lumet által ezekhez külön-külön rendelt ütem eleganciával, Chayefsky kiváló szövegei tartalommal, míg az alakításaikkal díjakat halmozó színészek valódi élettel töltötték meg a film perceit. S, mivel ezeknek a töredékéből is születtek már maradandó társadalom- és/vagy médiakritikák, így kétség kívül kijelenthető, hogy a Hálózat mestermű. Nem olyan, amit hétről hétre megnéznénk, hanem olyan, aminek van valódi mondanivalója, nem csak a levegőben lógó költői kérdései, tehát olyan, amit vitán felül legalább egyszer látni kell. 10/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
