A szerelem nagyszerű érzés, azonban sokszor bonyolult is lehet: előfordulhat, hogy valamiért esetleg nem elfogadott, mint két azonos nemű esetében; vagy ha a pár tagjai között nagyobb korkülönbség van, de olyan is lehet, hogy a házastársainkat csaljuk meg. A szokásos havi filmes listánkra is ezeket a dolgokat körüljáró filmek és sorozatok kerültek.

A lista most is teljesen szubjektív.

Orange is The New Black (2013-2019)

Ez a roppant összetett drámasorozat kis hazánkban sajnos méltatlanul nincs a köztudatban. Olyan erős és nehéz témákat boncolgat, mint egy női börtön lakóinak élete; a börtönőrök és az elítéltek közti alá- és fölérendeltségi viszonyok, és azokkal való visszaélések; a fogvatartottak közti kapcsolatok (nem ritkán a bandák közti esetleges rivalizálás) és az azonos neműek közti szerelmi viszonyok, vagy éppen a nővé operálás útján elindult férfi helyzete.

A sorozatból a Netflix már a negyedik évadot is elérhetővé tette (szokásukhoz híven az összes részt ugyanazon a napon), de egy percig sem unalmas, sőt, olykor roppant vicces a nagyon eltérő mentalitású és családi hátterű főhősöknek köszönhetően. Külön remek húzás volt a kezdetektől fogva a készítők részéről, hogy rövid flashblackek által mindig más életébe (akár egy-egy meghatározó pillanatába) pillanthatunk be. Rengeteg szereplőt mozgat, és a harmadik, talán kicsit gyengébbre sikerült évad kivételével mindegyikről elmondható, hogy mindig sikerült emelni a tétet. Nehéz kedvencet választani, és az is előfordulhat, hogy akit az egyik évadban ki nem állhattunk, annak a következőben már észrevétlenül szurkolunk.

Vajon valamelyik hazai tv csatorna lesz elég tökös, hogy megvegye valamikor?

Vágy és vezeklés (Atonement, 2007)

Vannak olyan filmek, amik a megnézésük után sokáig nem hagyják nyugodni a nézőt. A vászon elől felállva is hosszú ideig rág belülről, összeszorítja a gyomrunkat és nem ereszt. Nekem az egyik ilyen Joe Wright rendezésében Ian McEwan könyvének adaptációja. Bizony, már egy 10 éves filmről beszélünk, de még mindig eszembe jut a cím hallatán a fantasztikus filmzene, amiben sokszor egy egyszerű írógép billentyűzetének leütései fokozzák a feszültséget, illetve Saoirse Ronan egyébként Oscar jelölést érő játéka.

Mivel ennek a filmnek minden perce ajándék, és végig kell izgulni a főhőseink szerelméért a második világháború  vérzivatarában, ezért csak az alaphelyzetet vázolom fel: a történet elején az 1930-as évek Angliájában járunk, valahol egy vidéki nagybirtokon, ahol az uraság idősebb lánya (Keira Knightley) és a házvezetőnő fia (James McAvoy) között bizony megállíthatatlanul lángra lobban a szerelem szikrája. Ezt persze a koránál idősebb szellemmel megáldott kishúg (aki egyébként írói babérokra tör) nem fogadja olyan jól. És hát tudjuk, milyen az, amikor egy gyerek/testvér nem akar valamit.

A film első fele ebben a felszínen nyugodtnak tűnő miliőben játszódik, aztán már benne is találjuk magunkat a világháborúban. Ekkor kapunk többek között egy 5 perces vágás nélküli jelenetet a  dunkerque-i csatáról is, amely roppant látványos és szívbemarkoló lett.

Vissza kell még térnem Saoirse Ronanra, aki a film elkészültekor 13 éves volt, azonban fiatal kora ellenére simán lemossa a vászonról idősebb színésztársait, persze Vanessa Redgrave kivételével, de hát ő a filmtörténelem ma élő egyik legnagyobb tehetsége és színésznője.

Hármastársak (Big Love, 2006-2011)

Megint egy olyan HBO sorozat, ami különleges témával foglalkozik, jelen helyzetben a mormonok szokásaival és életével. Bill Henrickson (Bill Paxton) áll a középpontban, aki három felesége, számos gyereke, a tágabb családja, valamint a mormon társadalom tagjai között próbál lavírozni nap mint nap. A sorozat a Henrickson asszonyok hétköznapjait is bemutatja, hiszen az igazán érdekes kérdés az, hogy egy nő hogyan viseli el, hogy “törvényes” keretek között kell megosztoznia a férjén másokkal: a rivalizálás, különböző mértékű súrlódások, áskálódások és az állandóan változó szövetségek elkerülhetetlenek egy ilyen helyzetben.

A széria mindenképpen megér egy próbát, hiszen tabudöntögető témával foglalkozik, és az sem elhanyagolható, hogy Magyarországon nem sokat tudunk a mormonok világáról.

True Blood – Inni és élni hagyni (True Blood, 2008-2014)

Elgondolkodtál már azon, hogy mi lenne, ha (tegyük fel, hogy léteznek) a vámpírok a True Bloodnak, egy különleges szintetikus készítménynek köszönhetően nem szomjaznának többet emberi vérre, és így teljes jogú tagjai lennének a társadalomnak? A napfényre továbbra sem lennének képesek kimenni (igen, az igazi vámpírok ilyenek), nappali álmot kell aludniuk. Szóval, bekövetkezik ez az esemény. A történetünk helyszíne a Bon Temps nevű porfészek valahol mélyen Délen, itt él Sookie Stackhouse (a 11 éves korában A zongoraleckéért Oscar-díjat kapott Anna Paquin), a különleges képességgel (tud olvasni az emberek gondolataiban) rendelkező fiatal pincérnő. Egyik műszakja alatt találkozik egy férfival, Billel (Stephen Moyer), akit egyáltalán nem “hall”. A férfiről hamarosan kiderül, hogy vámpír, azonban ez a lányt egyáltalán nem zavarja, így románc szövődik közöttük.

Az évadok természetesen mindig tudják fokozni az izgalmakat: hol egy sorozatgyilkos veszélyezteti a főszereplőink életét, hol egy vámpírokra vadászó alternatív egyházi közösség tagjai, hol pedig különféle természetfeletti lények bukkannak fel a városkában, máskor további vámpírok (köztük a roppant sármos és szoknyapecér Ericet megtestesítő Alexander Skarsgård).

Már nem is mondom, hogy ez is HBO sorozat…

Liliomfi (1955)

Ez az a film, amit remélhetőleg már mindenki legalább egyszer látott. Rendszeres időközönként leadják a tévében, és ezen alkalmak azok, amikor bizony érdemes leülni elé. Makk Károly Szigligeti Ede-adaptációja  életműindításnak is tekinthető, bár az utókor az Úttörőket tartja annak.

Darvas Iván a címszereplő Liliomfi, a vándorkomédiás, akinek nagybátyja a gyámleányát szánja. A két fiatal hivatalosan még sosem találkozott, azonban Liliomfi óriási szoknyapecér, számos lány fejét sikerült már elcsavarnia, és ez alól a neki szánt hölgy sem kivétel. Mivel azonban nem fedi fel inkognitóját, titkos találkozókra kényszerülnek, melyek létrejöttét nem igazán könnyíti meg az unokabáty/gyám, az állandóan fontoskodó komorna és egyéb nehezítő körülmények.

Makk Károly  és Darvas Iván 29, Krencsey Marianne 23, Ruttkai Éva 27, Soós Imre 24, Pécsi Sándor 32, Dajka Margit 47, Balázs Samu 48, Szemere Vera 34 éves 1954-ben. 51 évével Tompa Sándor a legidősebb főszereplő, és a főiskolás Garas Dezső a legfiatalabb: 20 éves. Magyar filmtörténeti klasszikus, és micsoda színészek! Egy ilyen szereposztás után ma is megnyalnánk mind a tíz ujjunkat.

Angyalok Amerikában (Angels in America, 2003)

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy ezt a szériát ajánlom plusz egyként, hiszen aki már találkozott valamelyik összeállításommal, az tudja, hogy legvégére mindig valami különlegeset szoktam hagyni. Na, ez ebben az esetben hatványozottan igaz!

A hatrészes minisorozat Tony Kushner Pulitzer-díjas színdarabjából készült, és egy olyan korszakot mutat be, amikor még az AIDS-et ördögtől való betegségként kezelték, és aki elkapta, azt könnyen megbélyegezték (virtuális piros pont, ha most beugrott Tom Hanks és Denzel Washington főszereplésével készült Philadelphia). A konzervatív amerikai politika fellépett az abortusz és a másság ellen. A széria a különféle egyetemleges emberi értékeket – szerelem, család– állítja szembe a fertőből származó emberi viselkedéssel. Emma Thompson, Al Pacino, Meryl Streep (igen, a rabbi is ő) remekel.

Mivel van olyan szereplő, aki gyógyszerfüggő, illetve az AIDS miatt kap orvosságot, ezért nagyon sok esetben hallucinációk gyötrik őket, amelyek jelentős perceket kapnak a játékidőből. És éppen ettől lett elég szokatlan a történet megvalósítása.

Apró titkok (Little Children, 2006)

Sarah (Kate Winslet) és Brad (Patrick Wilson) gyerekeiket viszik a játszótérre, majd a két magányos, ámbár házasságban élő ember hamarosan bűnös viszonyba kezd. Mindegyikük a párjaik karriervágyának áldozatává váltak, így ők maradtak otthon gyereket nevelni. A tiltott kapcsolatuk több kérdést is felvet, és igen nehéz megválaszolni őket: Vajon van-e jövője a kapcsolatuknak? Titkolózzanak, vagy kezdjenek új életet? És mi lesz a gyerekekkel?

Martha Ivers furcsa szerelme (The Strange Love Of Martha Ivers, 1946)

1928-ban kezdődik történetünk. A tinédzserkorban lévő gazdag örökösnő Martha Ivers már többször sikertelenül próbált megszökni az utálatos, domináns és nagyon gazdag nagynénjétől gyerekkori szerelmével, Sam Mastersonnal. Az egyik ilyen alkalom estéjén azonban olyan tragikus esemény következik be a házban, ami a jelenlevők életét teljesen kifacsarja. 18 évvel később Sam Masterson (Van Helfin) visszatér a városba, aki megismerkedik a csinos Antoniaval “Tonyval” (Lizabeth Scott), akit másnap letartóztatnak próbaidejének megszegése miatt. Sam úgy dönt, hogy a nő érdekében felkeresi a város kerületi ügyészét, aki nem más, mint Walter O’Neil (Kirk Douglas legelső film szerepe), Martha Ivers (Barbara Stanwyck) férje. Az ügyész felesége és saját védelmében az elmúlt 18 évben olyan döntést hozott, amely miatt egy ártatlan ember az életével fizetett. Walter azt gondolja, hogy Sam valódi szándéka az, hogy megzsarolja őket azon a bizonyos, több évvel ezelőtti éjszakán történt eseményekkel, mivel abban a hitben van, hogy Sam a szemtanúja volt a történéseknek. Ez a félreértés, na és persze a régi elhallgatott bűncselekmény végül a gyerekkori barátok közötti kapcsolatok megromlásához vezetnek és tragikus eseményekbe torkollik.

A film a korban népszerűségnek örvendő pszichológiai melodráma, amely központjában egy szerelmi háromszög áll a noir műfajának keretei közé ágyazva. Bár a klasszikus noiroktól eltérően nem igazán a társadalmi mondanivalókra van kihegyezve, azért ilyen is található benne, mégpedig a házasság és az igazságszolgáltatás korrupciójának bemutatásán keresztül.

+A HOMÁR (THE LOBSTER, 2015)

Végül ez a film lett a befutó a legkülönlegesebb helyezett címre. És hogy miért? Nézzük!

A nem is túl távoli jövőben járunk, amikor ha egyedülálló vagy, el kell menned egy szállodába, ahol 45 napot kapsz, hogy a jelenlevők közül párt találj magadnak. Ha ez nem sikerül, akkor egy korábban általad választott állattá (a főszereplő Colin Farrell figurája a homárt, innen a cím) változtatnak egy eljárás segítségével. Azonban plusz napokat nyerhetsz, ha a rendszeres időközönként megtartott embervadászatokon prédát ejtesz szállótársaid közül.

Na, ugye hogy ennek kellett lennie a befutónak?!

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!