Fabien Nury és Thierry Robin képregényén alapul Armando Iannucci politikai szatírája, mely a rettegett és roppant véreskezű vezető utolsó óráit és azokat a hatalmi harcokat állítja középpontba, amelyek már akkor elkezdődnek, amikor a legfőbb vezért csak pár lélegzetvétel választja el a fizikai lét befejezésétől.

Sztálin dácsájában a Központi Bizottság tagjai egy szokványos estét töltenek el. A sokadszorra elmesélt háborús történetek még mindig hangos kacajt váltanak ki a hallgatóságból, a vacsora közbeni beszélgetésekhez pedig tökéletes aláfestőként szolgál a rádió élő komolyzenei koncertje. Némi rosszkedvet csak az okozhat, hogy néhány párttárs már eltűnt a különböző listáknak köszönhetően a süllyesztőben vagy a börtönökben, de egy biztos, a felemlegetésük nem egy életbiztosítás. Még egy cowboy-film is belefér, mielőtt hajnali négy körül véget ér a buli és mindenki hazafelé veszi az irányt. Ekkor derül ki, hogy Molotov külügyminiszterre a legközelebbi alkalommal már nem kell számítani, hiszen az ő neve is szerepel a legújabb listán. Azonban elhurcolása és esetleges halála egy nem várt egészségügyi problémának köszönhetően elmarad: Sztálin párttársai távozása után nem sokkal rosszul lesz, és csak reggel fedezik fel a magatehetetlen és eszméletét vesztett vezért. Innentől kezdve pedig megindul a versenyfutás az idővel és egymással a Bizottság tagjai között. A tét pedig nem kisebb, mint hogy ki követi a nagy vezért a Szovjetunió élén, és hogy ki kerül előnybe a versenyben. A Sztálin halála mintegy egy év eseményeit sűríti körülbelül 2 napba.

A film bátran kifigurázza mindazt, ami a kommunista rendszert mozgatta: a legfőbb vezetők közti politikai csatározásokat, az egymást besúgó embereket és azt, hogy mint mindenhol, jelen esetben sem biztos, hogy pont a legrátermettebb (legtöbb sütnivalóval rendelkező) fog hatalomra kerülni. 

A rendező jó irányérzékét bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy a humoron van a fő hangsúly, mégis vannak olyan pillanatok és jelenetek, amikor felszínre kerül a véráztatta valóság. Fellebben a függöny és kíméletlenül elénk tárul egy-egy rövidebb jelenetnyi időre az, hogy miért is volt olyan félelmetes időszak ez a Szovjetunió és az emberiség idejében. Mert hiába is tolják az arcunkba a remek párbeszédeket, a humoros jeleneteket, mégsem feledhetjük, hogy a Szovjetunió lakossága és politikai vezetése válaszvonalhoz érkezett Sztálin halálával: a következő vezető továbbra is követi a rettegett elvtárs által kitaposott és a Szovjetunió területén élők vérével beszennyezett utat vagy képes lesz haladóbb, kevésbé véres politikát folytatni.

És bár nagyrészt Moszkvában játszódnak az események, ne is számítsunk arra, hogy egy árva orosz szót is hallani fogunk: Steve Buscemi Hruscsovja, Michael Palin Molotovja, Simon Russel Beale Berijaja, illetve Jeffrey Tambor Malenkovja a legnagyobb természetességgel beszél angolul, a roppant erőteljes Zsukov marsallként remeklő Jason Isaacsról nem is beszélve. Ha már a színészeknél tartunk: egytől egyig lubickolnak a szerepeikben, egyenként is roppant jó figurákat kaptak, amikor pedig együtt szerepelnek, az frenetikus. Az életre keltett történelmi szereplőket nagyobb részt ismerjük tanulmányainknak köszönhetően, itt azonban sokkal esetlenebb, bizonytalanabb jellemzőik kerülnek a felszínre, remek táptalajul szolgálva a politikai szatírának.

A Sztálin halála nem mindenkinek fog bejönni, hiszen a fingós- és hasonszőrű poénoknál sokkal árnyaltabb humorforrást szolgáltat. Akik viszont szeretik az intelligens vicceket, a helyzetkomikumokat, azok most sem fognak csalódni. 8/10

Ja, és Oroszországban betiltották

A film MAFAB adatlapja