[Supernatural Movies]

Tom bírja még a gyűrődést - Mission Impossible: Utóhatás másodvélemény

2018. augusztus 07. - Creativ3Form

Impossible is a word or a mission?

A napokban jutott eszembe, hogy az első Mission Impossible film óta - amit 1996-ban mutattak be a mozik - a konkurensnek mondott James Bond széria két színészt fogyasztott el a 007-es megformálásának érdekében. Ugyan Daniel Craig még mindig aktív a királynő szolgálatában, de a jövőre érkező epizód lesz az utolsó fellépése. Szóval durva belegondolni, hogy míg Tom Cruise 1996 óta bírja a gyűrődést, addig Anglia legtitkosabb titkos ügynökének egyik változata túl öreg lett már ehhez, és Daniel is lenyilatkozta a Spectre után, hogy kezd belefáradni a karakterbe. Tom Cruise azonban 56 évesen még mindig nem érzi, hogy át kellene adnia a stafétát, sőt. A filmjeiben nincs olyan akciójelenet, legyen az bunyó, autós üldözés vagy a világ legnagyobb épületeiből való kiugrálás, amit ne ő maga vinne véghez. Mindezt „a világ legtermészetesebb dolga” mosollyal az arcán.  A legújabb lehetetlen küldetésben azonban még ő is szintet lépett, és nem is akárhogy.

mission-impossible-fallout-1920x1080-tom-cruise-2018-4k-8k-13662.jpg

The name is Hunt. Ethan Hunt.

Nem lövök nagy bakot szerintem amikor azt mondom, hogy a széria a 2. résszel megásta a saját sírját. John Woo bár remek akciófilm rendező, de az általa megálmodott folytatás valahogyan sehogy se akart igazán működni. Voltak ugyan jó pillanatai (főleg zenei fronton), de összességében nem volt több egy Mission Impossible címen előadott B kategóriás akciófilmnél. Hála az égnek viszont ezt a bizonyos sírt nem temették be végleg, ugyan is hat évvel később, 2006-ban J.J Abrams úgy döntött, hogy az általa kreált Alias sorozatban szerzett tapasztalatait, Ethan Hunt társaságában csillogtatja meg a nagyvásznon. És milyen jól is döntött. A remek előadásmódjával, a remek színészválasztásával és színészvezetésével valamint egy fordulatos és izgalmas sztorival sikerült feltámasztania és új életet lehelnie a szériába, ami a mai napig kitart sőt. Jelenleg az emberek nem nagyon tudják elképzelni, hogy ne kapják meg 2-3 évente a kötelező Mission Impossible adagjukat. Bár a sikeres újraindítás ellenére, a soron következő részre, a Fantom Protokollra öt évet kellett várni, de az már nem az újraindítás felfogásban készült el, és tudatosan vitte tovább a J.J Abrams által leporolt világot. Szintén behozott a képbe új és jól működő karaktereket, a látványt egy még magasabb szintre emelte, és Tom Cruise Superman státuszát (bizony-bizony Mr. Cavill) is kezdte megerősíteni. Ám annak ellenére, hogy volt a két rész között történeti kapocs, igazából a következő epizód, a Titkos Nemzet engedte útjára azt a láncolatot, ami a mostani epizódban teljesedett ki, és indította el ezáltal egy olyan útra a szériát és a benne lévő karaktereket, ami új lehetőségekkel kecsegtet a jövőre nézve, és a széria 2006-os harmadik rész után egy újabb megújuláson mehet keresztül. Csak ezúttal nem egy bukás miatt hozták meg ezt a döntést.

mdj_07086_team.jpg

Ethan Hunt a Titkos Nemzetben elfogta Solomon Lane-t, aki az MI6-ből kivált ügynökökből verbuválódott szervezetnek, a Szindikátusnak volt a vezetője. Sokat kockáztatott, de megérte, mert mind a CIA berkein belül, mind a csapatában szertett olyan szövetségesekre, akik még hasznosak lehetnek a csapata számára, ha újabb küldetés van, amit lehetetlen elvégezni. Az Utóhatás története pár évvel később veszi fel a történet vonalát. Solomon Lane (Sean Harris) 2 éve kihallgatásról-kihallgatásra vándorról, miközben Ethan és csapata, a Szindikátussal szimpatizáló kisebb-nagyobb csoportok elfogásával van lekötve. Az egyik ehhez kapcsolódó rutin, „pénzt adok és cserrébe te egy kis plutóniumot” küldetés azonban rosszul sül el, és Hunt elveszíti a három plutónium magot, ráadásul a kínálókat is lelövik…ami miatt természetesen a CIA új vezetője nagyon mérges lesz. Éppen ezért nem hagy más választást Huntnak és csapatának, magyarán ha ki akarják deríteni, hogy ki köpött a levesükbe, akkor megukkal kell vinniük az egyik emberét, August Walkert (Henry Cavill), aki eléggé lenézi az IMF (Impossibel Mission Force) csoport tevékenykedését. A küldetést azonban nem csak a kezdeti nehézkes együttműködést bonyolítja, hanem az időközben belépő, előre nem látott szálak megjelenése, melynek egyik legfontosabb szereplője az az Ilsa Faust (Rebecca Ferguson), akinek nagy szerepe volt Solomon Lane elfogásában, ráadásul Hunthoz is gyengédebb szálak fűzik…még akkor is, ha mindketten próbálnak küzdeni ellene.  Szóval a küldetés lépésről-lépésre kezd egyre jobban rászolgálni a lehetetlen státuszra, és bizony lesz olyan pont, amikor az is felmerül Hunt és csapata elméjében, hogy mi van ha ezúttal tényleg túlvállalták magukat?

10061354-3x2-940x627_bathroom.jpg

Your mission if you choose to accept it

Az már a legelső előzetesből kiderült, hogy a korábbi epizódokhoz képest sokkal de sokkal több és látványosabb akciójelenetekkel fog operálni a film, és ez nem csak egy jól sikerült átverés része volt. Az Utóhatás kétségtelenül a széria egyik legakciódúsabb és leglátványosabb fejezete lett. És a legszebb az egészben, hogy itt bizony a régivágású felfogást alkalmazták, azaz szépen kimentek az adott helyszínekre, és felvettek mindent élesben. Nem zöld háttér előtt, egy plafonról lelógó kábel segítségével csinálták meg a hajmeresztő mutatványokat, hanem élesben hátulról. Az már csak úgy mellékesen említem, hogy Tom egyszer sem használt kaszkadőrt. Ha egy épület tetejéről kell átugrani egy másik épület tetejére? Nem gond. Eltört benne a lába? El. Zavarta? Persze, hogy nem. De legyen szó motoros, autós vagy helikopteres üldözésről, repülőből való kiugrásról, egy remekül megkomponált verekedésről, Tom minden alkalommal jelen volt és bevállalta a legmerészebb mutatványokat is. Ám a színész társai se szégyenkezhetnek, ugyan is bárkinek volt akciójelenete, azt - már csak a presztízs miatt is - szintén elvállalta, és nem picsogott. Viszont a minél többet és nagyobbat felfogás nem jelenti automatikusan azt, hogy a dinamika is az összes alkalommal tökéletes, és bizony néha egy-két elkapkodott vagy kevésbé nagy odafigyeléssel véghez vitt döntés tud csorbát ejteni, az amúgy szájtátós látványorgián. Vegyük pl. a repülőből kiugrást...remekül fest, és vagány is...de az egészet hazavágták egy borzalmas CGI homok viharral. És ez szomorú, mert bár ezzel akarták eladni, hogy tétje is legyen az ugrásnak, és ne menjen simán véghez, de ezt meglehetett volna oldani kreatívabban is. Vagy ott van a Párizsi üldözés...az első felvonásban Tom motorral menekül a rendőrök elől, és az igazat megvallva szépen van felvéve és megvágva, de olyan szinten nem érezni az erejét, hogy elég rövid időn belül kilökött magából a jelenet. Hiába megy Tom forgalommal szemben, úgy is tudjuk, hogy nem lesz semmi baja. És a legnagyobb probléma, hogy a készítők se szerették volna ennek az ellenkezőjét érzékeltetni velünk. Persze a szekvencia végén leesik a motorról, de odáig egy olyan momentum sincs, ami necces lenne, és ami miatt felszisszennénk, hogy "na ez közel volt." Ez pedig azért is érdekes, mert a Párizsi üldözés második felvonásában, amikor is egy BMW-vel menekül, ott sikerült ezt a "nincs olyan könnyű dolgod, mint hinnéd" érzést érzékeltetni. Találkozik a fém a fémmel  - és az emberrel - és elhiszed, hogy akár még bajba is kerülhet Mr. Hunt. Ám a dinamikával sincs mindig minden rendben, és ez a helikopteres résznél ütközik ki, de erre majd később visszatérek, amikor a karakterekről mesélek. A BMW-s üldözést leszámítva egyedül talán a mosdóban lezajló verekedésnél éreztem, hogy minden tökéletes, és ha akarnám se tudnék belekötni. Természetesen a többi akciójelenetnél sincs akkora tragédia, hogy húzzam a számat miatta, de azért a minden idők jelzőbe - amit a filmmel kapcsolatban olvastam előzetesen rengeteg helyen - nálam ezek nem férnek bele (a finnyás mindenemet, azt). Főleg, hogy - ahogy már fentebb is írtam - Tom az összes jelenetet bevállalta, és egyszer sem kellett pl. olyan kamerabeállításokat használniuk, ami érezhetően a kaszkadőr arcának eltakarása okán jött létre.

mcj-03078-src-pk.jpg

A másik apróság, ami miatt néha picit húztam a számat, azok a karakterek, és azok elmélyítése...vagy is inkább az elmélyítésük felé tett próba. Az nem zavart annyira, hogy Luther (Ving Rhames) és Benji (Simon Pegg) a háttérbe szorultak, és a korábbiakhoz képest kevesebb (főleg Pegg) szerephez jutottak, mert hiányérzetünk így sem volt velük kapcsolatban. Azt a szerepkört, amit be kellett tölteniük, ezzel a lecsökkentett játékidővel is megtették. A több, nem igazán adott volna pluszt a történésekhez. A többi, fontosabb karakterrel azonban nincs minden teljesen rendben. August Walker (Henry Cavill) tényleg egy jófajta kis gonosz, Cavillnek pedig piszok jól áll a karakter. Arról nem is beszélve, hogy Az UNCLE Embere után újra bizonyította, hogy tökéletes 007-es lenne Craig után. Csak éppenséggel szinte semmit nem tudunk meg a karakterének múltjáról és arról, hogy miért is hozta meg azt a döntést, amit. Az, hogy a CIA úgy jellemzi, mint egy pörölyt, egy kalapácsot, aki ráadásul farsangi bohóckodásnak tartja Huntot és csapatát, nekem nem elég ahhoz, hogy teljes mértékben hiteles legyen. Az ő karakterével kapcsolatban éreztem a legjobban, hogy áldozat lett a játékidő oltárán. A másik új szereplő, a Vanessa Kirby által eljátszott White Widow is felemás lett. A viselkedése alapján az ő személyében egy kiszámíthatatlan és egyben nagyon veszélyes nőt ismerünk meg, aki látszólag sokmindenre képes rácsodálkozni a környezetében, de valójában mindig pontosan tudja, hogy mitől döglik a légy. OLyan karakternek tűnt, aki még bekavarhat Hunt életébe, legyen szó bármilyen frontról. Ám aztán elsütnek vele kapcsolatban egy olyan fordulatot, amit én a "nem tudtuk valójában mit is kezdjünk a karakterrel" tipikus esetének tartok. Nem tudom milyen mértékű szerepe lesz a későbbiekben (már ha lesz egyátalán), de sztem kár volt elsütni vele kapcsolatban azt a bizonyos dolgot. Vagy ha mindenképpen elakarták, akkor várhattak volna legalább a következő részig. Solomon Lane (Sean Harris) nekem egy szimpatikus gonosz volt az előző részben, de az Utóhatásba egy ilyen "ja, hogy te is itt vagy?" szerepkört töltött be. Persze vannak olyan történések, amiknek ő áll a középpontjában, de még sem éreztem akkora súlyát az ő jelenlétének, mint amekkora feneket próbált neki keríteni a sztori. Julia Meade-Hunt (Michelle Monaghan) karakterének visszahozatala örömmel töltött el az előzetesek láttán, de a végeredményt nézve, már inkább bosszús vagyok miatta. Sajnos ordított a karakteréről, hogy előzetesen nem akarták beleírni, csak mivel a rajongók már a 4. és az 5. rész után is picsogtak amiatt, hogy mi van már vele, így egy kényszer szülte döntés következtében adtak neki szerepet. Csak ez hiba volt, ugyan is az összes jelenete időhúzási célt szolgált, ráadásul a film egyik legizgalmasabbnak ígérkező akció szekvenciáját, a Helikopteres üldözés dinamikáját elég rendesen hazavágta az a sok kötelező bevágás, amit az aggódó tekintetével kellett töltenünk. Persze világos, hogy miért volt erre szükség, csak elég erőtlenre sikeredett. Egyedül talán Ilsa Faust (Rebecca Ferguson) karakterével voltam teljes mértékben megelégedve, mivel rajta tényleg érezni és látni lehetett azt a belső küzdelmet, amit önmagával vív végig a filmben. A legnagyobb csalódásom azonban maga Ethan Hunt karaktere. A film nagyjából első háromnegyedében jól volt érzékeltetve az ő belső küzdelme és félelme is, de aztán valamiért jó ötletnek gondolták, hogy az egész karakterív csúcspontjának egy másfél perces Mátyás Király meséit adnak, amit az egyik karakter mesél el egy másik karakternek. Nem akartam elhinni, hogy az addig szépen építkező küzdelmet ezzel zárták le. Nekem ez az olcsó János megoldás közé tartozott, pedig nem lett volna szükség nagy forgatókönyv írói bravúrra ahhoz, hogy ez bizony üssön és hatásos legyen. Valamint nem mehetek el szó nélkül Jeremy Renner karakterének, Brandtnek a "na de hová tűnt Daemon Hill" esete mellett sem. Az odáig oké, hogy maga a színész más projectek miatt nem ért rá (bár az egyikből szintén teljesen kimaradt ugye), na de, hogy még egy fél mondatot se tudott adni a szájába valamelyik karakternek az író-rendező Christopher McQuarrie arról, hogy mi lett vele és miért nincs a csapattal, az nálam hatalmas nagy baki. A sztorival kapcsolatban sok helyen olvastam, hogy fordulatos. Lehet velem van a baj, de számomra egyedül talán White Widow karakterének lecsengése volt váratlan, de az nem a jó értelemben. Viszont nálam a túlcsavarták rész se játszott közbe. Az már más kérdés, hogy mind a karakterek, mint a történések terén lehetett volna még picit dolgozni rajta, vagy lehet nem kellett volna annyi mindent kivágni. A legelső előzetes rengeteg olyan képkockát tartalmaz, ami végül a vágószoba padlóján végezte, egy megnézve pár rendezői interjút az is kiderült, hogy bizonyos történéseket és karakterbeli mélyítéseket is azért vágtak, illetve hagytak végül ki, mert már így is túl hosszú volt a játékidő. A miértjét természetesen megértem...de ettől még nem örülök neki.

mi6-ff-00010ra-pk.jpg

I want more mission

Bár eléggé negatív fennhangja lett a végére az élménybeszámolómnak, éppen ezért tisztázzuk gyorsan, hogy piszok jól szórakoztam a filmen és ahogy tehetem, azonnal nézem újra, mert ezt nekem még egyszer legalább át kell élnem a nagyvásznon, mielőtt pár hónap múlva a polcra kerül a többi rész mellé. Az akciójelenetek nagy százalékánál tátva maradt a szám, Tom Cruise filmről-filmre egyre jobban elnyeri a tiszteletemet, valamint Lorne Balfe zenéje is fantasztikus lett, talán az egyik legerősebb a sorozat történelmében. Nem hiába, Lorne Balfe Hans Zimmer tanítvány. Viszont némi csalódottság is van bennem, mert picit jobban átgondolt vagy sokkal inkább részletesebben kidolgozott karakter dramaturgiával, ez bizony egy csont nélküli 10/10-es film lehetett volna, és nem csak a szérián belül. Viszont nem lett az, így a minden idők jelzőt cseréljük le szépen a fantasztikusra, és akkor reális képet kapunk arról, hogy az Utóhatás milyen szintet is képvisel. Nagyon magasan van, de nem kellett volna sok a csillagos égig. 8/10

A film MAFAb adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr114166227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fortress_ 2018.08.10. 00:37:37

Nagyjából egyetértek. Kicsit spoileres lett a poszt, de nem gáz. Viszont az Utóhatás nálam nem előzi be az ötödik epizódot (Titkos nemzet 2015), elsősorban az elnagyoltan kidolgozott sztori és a sekély karakterépítkezések miatt. Amit írsz, hogy az új figurák nincsenek bemutatva és felépítve, teljesen igaz. Szerintem kevés a meglepődni való is. Látványra épül a film sikere, plusz a korábbi részeknél több humorra és némi szentimentalizmusra (a feleség felbukkanásával). Illetve valamiféle összegzés és életbölcsesség is felcsillan a legvégén (kicsit művi tálalásban). A 80% reális értékelés, de a 90% -hoz sok kellett volna. Mindenekelőtt egy sokkal jobb script, sokkal jobb alapsztorival.
süti beállítások módosítása