Timothée Chalamet már most Hollywood egyik legfényesebben ragyogó üstököse, Steve Carellről pedig az elmúlt években kiderült, hogy rendkívüli érzékkel képes megformálni a drámai szerepeket és Jonah Hillhez hasonlóan végre ő is kitört a comic relief szerepéből. Ők ketten a főszereplői ennek a drogfüggőségről szóló apa-fia történetnek.
A Beautiful Boy az a film, amit azóta izgatottan várok, hogy először hallottam róla, hiszen két fantasztikus színész kelti életre az újságíró édesapát és a kábítószer-problémákkal küzdő fiát, David és Nic Sheff-et, akiknek a memoárjai alapján ez a film készült. A család idilli életet él, egészen addig, míg Nic fokozatosan súlyosbodó függősége fel nem üti a fejét. Mindez pedig a család számára addig ismeretlen nehézségekkel jár, és miközben folyamatosan próbálkoznak mindent megtenni Nicért, egyre inkább elhatalmasodik rajtuk az érzés, hogy valójában tehetetlenek.
A szenvedélybetegség gyakran a legkíméletlenebb drámákat indukálja, ugyanis a függőség nem csupán a függő, hanem a közvetlen környezetének életét is visszafordíthatatlanul tönkreteszi. Sokan gondolják, hogy ilyenkor elég egy büdös nagy pofon. De azok, akiknek van kábítószerfüggő ismerősük, valószínűleg pontosan tudják, hogy ez mennyire nem igaz. Folytatják ugyanazt az ön- és közveszélyes életmódot, amit előtte, mintha misem történt volna. A függőség kurvára veszélyes dolog. Nem tudod, hol a határ, ha kívülről belepofáznak, hogy ez talán már sok, vigyázni kéne, az rohadtul nem segít, de nyilván az sem, ha senki nem figyel és figyelmeztet, kívülről meg, hogy mikor kell már szólni, hogy "ez talán már sok, vigyázni kéne" ugyanúgy nem egyértelmű, miközben ott a felelősség, hogy, ha időben cselekszem, akkor megelőzhetek egy tragédiát. A témában rengeteg felejthetetlen alkotás készült már, más és más állásponttal, annyi bizonyos, hogy egyszerre hálás topik, hiszen rengeteg benne a potenciál és egyszerre nagy felelősség, mert formálja a közbeszédet és egy ennyire érzékeny, komoly téma esetében egyáltalán nem mindegy, hogy pontosan hogyan is teszi ezt.
Szóval adott egy apa-fiú kapcsolat, két színésszel, akik erre a szerepre születtek, és adott egy igazán izgalmas, vitaindító téma, amit rengeteg szemszögből lehet megközelíteni. Mégis hogyan sáfárkodik ezekkel a film? Sajnos az a helyzet, hogy nem túl jól. A filmkészítők valószínűleg csak a két főszereplő életkörülményeinek minél hitelesebb ábrázolására törekedtek, de a képi világ, habár tényleg kivételesen szép felvételekkel van tele, borzasztóan elüt a film tematikájától. A film nagyszerű kérdéseket vet fel, amikkel aztán semmit sem kezd. Nem arról van szó, hogy nyitva hagyja őket, a nézőre bízza a döntést, hanem a filmre amúgy is jellemző bőség zavarában beéri félmegoldásokkal. A filmet nézve az érzésem támadt, hogy ez egy kényelmes film, ami direkt kerüli a megosztó pillanatokat, arra játszik, hogy a néző azért annyira ne érezze kényelmetlenül magát, még a film címe is az, hogy Beautiful Boy. Szép emberek szenvednek, mert az élet annyira igazságtalan volt velük, hogy minden összejött nekik. Biztos, kiváltságosnak lenni is lehet kibírhatatlan. De így nem lehet jó filmet készíteni egy ilyen brutális történetről, még akkor sem, ha ad absurdum a kábszeres történetek nagy részével ellentétben a végkifejlet pozitív. Ez a film egyszerűen hiteltelen. Carell és Chalamet hiába zseniálisak, hiába élvezi nézni őket az ember, az egyetlen dolog, amit a film talán nem eufemizál, az az, hogy hogyan változik az apa hozzáállása, ahogyan egyre inkább elveszíti a reményt és úrrá lesz rajta a tehetetlenség.
A Beautiful Boy egy baromi nagy ziccert hagyott ki, ezzel a szereposztással, ezzel a történettel, ezzel a soundtrackkel (Nirvana, John Coltrane, Tim Buckley, David Bowie) lehetett volna egy igazi mérföldkő, ehelyett csupán egy kemény, de szép film, amit mindenképpen érdemes megnézni, de ha azt a hatást várjuk, amit például a Rekviem egy álomért, a Trainspotting vagy az Egy kosaras naplója kiváltott belőlünk, akkor sajnos csalódni fogunk. 7/10
