[Supernatural Movies]

Watchlistről kihúzva #14 - Gyújtogatók

2019. február 24. - Supernatural Movies

Habár a rovat legutóbbi epizódjában is Dél-Korea kimagasló minőségű filmgyártásának áldoztunk mélységes tisztelettel, az ugyanonnan érkezett, a kritikusoktól tavaly Cannes-ban a fesztivál történetének legmagasabb pontszámát besöprő Gyújtogatókra ismét nem esett nehezünkre többedmagunknak is gondolkodás nélkül rábólintanunk, hiszen kétség sem férhet hozzá, hamisítatlan Watchlist anyagról van szó. Tavaly lemaradtunk a film miskolci CineFest bemutatójáról, aztán később a többi hazai mozis vetítések mellet is csont nélkül elmentünk, de valójában mindannyian csak a megfelelő pillanatra vártunk. Hölgyek, urak, ez az a pillanat.

adobe_post_20190221_181141.jpg

Duba Dániel: Murakami Haruki mindössze húsz oldalas novellájából forgatni egy ‘majd két és fél órás filmet, az már-már peter jackson-i teljesítmény. Azért persze ne tévesszen meg minket a matek, a japán író precízen összerakott, óriási gyakorlattal prózába fordított alapgondolata a magányról, és más emberek megismerhetetlenségéről, rengeteg mindent rejt még a sorok mögött. A rendező, Lee Chang-dong – aki egyébként maga is regényíró –, meglátta, hogy ha ebbe az érzékenyen elmesélt történetbe megfelelő arányban feszültséget, megszállottságot és fülledtséget injektál, akkor az képes lesz kibomlani, mint egy szétterített origami. Így a papíron továbbra is megmaradnak az eredetileg japán kezek által behajtogatott élek, a dél-koreai kolléga viszont képes lesz ebből valami újat és egyedit létrehozni anélkül, hogy túlságosan megtörné az eredeti papírlapot.

Talán van némi párhuzam Murakami Gyújtogató című novellája, és Szputnyik, szívecském! című regénye között, de legalábbis a novella egy lehetséges kulcsot szolgáltathat a regény történetének bizonyos megoldatlan aspektusaira. Annak, aki olvasta mindkettőt, a komment szekció szabad pálya. A magány pusztító természete az ember társas lény mivolta ellenére bizonyos fokig mindenkiben ott rejtőzik, ez az író regényeinek egyik ismétlődő motívuma. Soha nem leszünk képesek teljesen megérteni egymást, hiszen a Szputnyik óta tudjuk, hogy mind egyedül keringő műholdak vagyunk, amiknek pályái néhány röpke pillanat erejéig olykor keresztezik egymást. Aztán a pillanat elmúlik, és a műholdak folytatják magányosan pislákoló útjukat az űr sötétjében. Van olyan is, hogy a műholdak olyan pályagörbére kerülnek, hogy az ütközés elkerülhetetlen. A Gyújtogatók egy ilyen félelmetes, lassan, de egyre nyugtalanabbul eszkalálódó, zsigeri pillanatot mutat be, az eredmény pedig az egyik legjobb filmes adaptáció az elmúlt évekből, és egyelőre a legmaradandóbb filmélményem idén, bár még csak február van. Bumm!

Fincherista: Valahol elkeserítő, hogy az eddigi legjobb Murakami-adaptáció nem a honfitárs japánoktól érkezett, hanem valamivel nyugatabbról, a dél-koreaiaktól. No persze ennyi baj legyen, elvégre a koreai filmművészet sem szégyenkezhet, mi több, a 21. században nemcsak, hogy behozta lemaradását, az ázsiai műremekek egyik legmegbízhatóbb exportőrévé vált. Így amikor azt látja az ember, hogy az egyik alkotásukat a kritika és a közönség imádata övezi, akkor szinte garantált, hogy valóban kivételes műről van szó. Chang-dong Lee tavalyi Gyújtogatókja is ezen tábort erősíti és teljesen megérdemelten. A szerelmi háromszög elcsépelt alapvetéséből pofás misztikumot kikerekítő történet kifejezetten lassan, megfontoltan építkezik, mindhárom fő karakterével gondos kezekkel bánva, hogy végül egy elkerülhetetlenné váló csattanóval teljesedjen be. A magyar közönség számára talán kevésbé ismert színészek (köztük az újonc Jong-seo Jun) egytől-egyig remekelnek, bár a prímet a The Walking Dead Glennje, a leghálásabb szerepet kapó Steven Yeun viszi. Tekintettel arra, hogy maga a történet kissé túl is lett nyújtva, az alakítások minősége, illetve Lee túlkapásoktól mentes rendezése a film élvezhetőségét tekintve kulcsfontosságú vált. S ugyan a legjobbak közé aligha fogják emelni, a Gyújtogatók így sem panaszkodhat, bőven teljesíti, amit magára vállal.

Mikesi Tomi: A Gyújtogatók egy olyan thriller, amely szakít a műfaj bevett hagyományaival, leszámol a sokszor látott hollywoodi formulákkal, azonban pont a filmnyelvi szokatlanságai teszik rendkívüli módon feszültté. Lassan építkező film, nem sieti el a nagy revelációt, viszont annak emiatt sokkal nagyobb hatása van. A főszereplők hihetetlen kifinomultsággal keltik életre karaktereiket, akikben talán az az egyik legijesztőbb, hogy mennyire átlagosak. Nem elnagyolt, a közérthetőség kedvéért leegyszerűsített karakterek, hanem hús-vér emberek, hétköznapi problémákkal. A sallangoktól mentes film tempója megágyaz azoknak az érzelmi csúcspontoknak, amitől a néző ereiben elhűl a vér és lélegzetvisszafojtva figyel. És ilyenből van néhány, ezekre pedig megéri várni. A nehezen komolyan vehető amerikai thrillerek garmadája után felüdítő egy ennyire más és valahol mélyen emberi, igazi filmet látni.

burning_2.jpg

REMY: Az már rég nem jelent újdonságot, ha egy dél-koreai alkotás jó kritikai értékeléseket kap, esetleg ódákat zengnek róla bizonyos filmfesztiválokon, a tavalyi évben azonban Chang-dong Lee filmje, a megszokottnál is nagyobbat szólt Cannes-nek hála, mint az elmúlt évekből bármelyik másik Ázsiából érkező alkotás.

Nem is csoda, hiszen egy olyan, lényegében KÜLÖNLEGES történetet kaptunk a Gyújtogatók által, ami egyszerre szól a magányról és az embertársainkkal való kapcsolatunkról, valamint arról, hogy egy szerelmi háromszög drámája miként képes átcsapni egy pszichológiai thrillerbe és mindezt, hogyan képes úgy előadni, hogy két és fél órán keresztül ne essen ki a megkezdett ritmusából. Chang-dong Lee egy elnyújtott, lassan csordogáló, már-már a lehető legszürkébb hétköznapokhoz hasonló körítésbe csomagolta a filmjét, amit leöntött egy zseniális operatőri munkával karöltve egy földhözragadt, nem túlszínezett, szürkés képi világgal. Ennek hatására pedig a cselekmény tökéletes összhangba került a karaktereivel és magával a film atmoszférájával is. Érzelmek kontra objektív valóság, de ami a legfontosabb: Milyen témájú regényt is akar írni Lee Jong-su?!

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr9414618040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása