A kétezres évek második felére sajnos eléggé ellaposodott a horror műfaja, a dokumentarista jelleget imitáló, jump scare-ekkel operáló alkotások térhódítása ugyan pénzügyileg kiváló húzásnak bizonyult, de művészeti értékeket figyelembe véve már közel sem adott annyit a félelemkeltés mesterségéhez, mint amennyire népszerűsége predesztinálta volna. Szerencsére a következő évtizedre már filmes és sorozatos berkekben egyaránt jelentek meg, illetőleg mind a mai napig futnak olyan művek, amik már eséllyel pályáznak arra, hogy a jövőben klasszikusokként hivatkozzunk rájuk. A DC streaming szolgáltatásának legújabb üdvöskéje, a Mocsárlény a legelső részével megmutatta, hogy idővel a legnagyobbak közé emelkedhet.
A karakter a DC képregényeinek egyik hőse, aki először még a ‘70-es években mutatkozott be. Bár az évtizedek folyamán sokan meséltek rémes kalandjairól, a Mocsárlény történetének legjobb és legnépszerűbb fejezeteit Alan Moore (Watchmen, V mint Vérbosszú) nevéhez köthetjük. Az angol zseni teljesen új alapokra fektette a szörny világát, ugyanis amíg az eredeti megközelítés szerint Alec Holland a balesetét követően mélyen belül ember maradt, akit a mocsár külsőre teljesen újraformált, addig a Moore-féle értelmezésben Holland meghalt, s a mocsár a maradványai alapján készítette el a saját Alec-jét. Utóbbi hányattatásait többek között egy egzisztencialista kérdés is mozgatja: embernek számíthat-e még az a lény, aki ugyan rendelkezik egy ember tudatával, de testének felépítése és korlátai már közel sem emberiek.
A lény számos animációs alkotásban szerepelt már, de voltak élőszereplős próbálkozások is, az első még 1982-ben esett meg, méghozzá nem is akárki, maga a horror-filmek legendája, Wes Craven vitte vászonra. Sajnos az alkotás azonban közel sem sorolandó a rendező legjobbjai közé, a hét évvel későbbi folytatásról meg talán jobb is, ha nem beszélünk. Élőszereplős sorozatként szinte közvetlenül a második film után adaptálták, azonban szintén felejthető minőséget hozott. A DC-nek tehát ebből a szempontból könnyű dolga volt, noha az első epizód nem csak, hogy könnyedén felülmúlta a korábbi próbálkozásokat, ha hasonlóan folytatódik, akkor komoly eséllyel pályázhat az év horror-sorozatának címére.
Természetesen megvolt az oka annak, hogy eleddig nem igazán jött össze a Mocsárlény méltó megfilmesítése, a karakter képességeinek érvényesítése komoly filmtechnikai felkészültséget igényel, lévén a lény képes megnövelni a saját testének nagyságát, uralni a növényzetet és nem mellesleg fizikális erejét tekintve is bőven emberfeletti. Az idén elinduló sorozat az eddigiek alapján képes lehet arra, hogy mindenezen erőket látványos demonstrációkban részesítse. A nyitórész olyan fényképezéssel és trükkökkel operált, amit sok műfajbeli film is megirigyelne és szerencsére a korhatár-besorolástól való aggodalom sem játszott közre kiteljesedésükben, lévén a rész testhorror-jellege pont olyan volt, amilyet a nagy klasszikusokból már megismerhettünk. Emellett a mocsárvidék rég volt ennyire vérfagyasztó, a ritkásan beszűrődő fények, a ködbe burkolózó táj szinte kiált a saját szörnyéért, amiért jár a dicséret a készítőknek.
A vélhetően a későbbiekben is a legfőképp a Moore-féle Mocsárlényből merítő sorozat egy mocsár melletti kisváros különös megbetegedései mögötti rejtélyt használta alapvetésként, s ebből jutott el a rész végére odáig, hogy megismertesse a nézőkkel Alec Holland és Abby Arcane karakterét. A folytatásban már minden bizonnyal a szörnyön lesz a hangsúly és őszintén szólva, a jól felépített és látványos nyitány után én nagyon várom, hogy hova futtatják ki a sztorit a készítők. Az első évad eredetileg 13 részes lett volna, de a költségek végett egyelőre csak az első 10 részt készítették el, a többi a fogadtatás függvényében fog alakulni. Ha a hátralévő részek hasonlóan jók lesznek, mint a pilot, akkor a kérdés nem az lesz, hogy lesz-e második évad, hanem, hogy még azon felül mennyi lesz. 8,5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
