Mi a helyzet, Mr. Besson?
Nem mondhatni, hogy Beeson csendben ül a babérjain és a régi klasszikusainak dicsfényében fürödve majszolja tonnaszámra a macaront. 2013-ban a Vérmesékkel ajándékozta meg a nagyérdeműt, melyhez olyan színészeket sikerült megszereznie, mint Robert De Niro és Michelle Pfeiffer. A recept egy akció-vígjáték elemeit képviselte, de az összkép elég felemásra sikeredett. Megvolt ugyan benne a potenciál, de egyik téren se tudta kimaxolni a benne rejlő lehetőségeket, így kritikai valamint közönség oldalról is csupán mérsékelt siker lett. Ugyan ez mondható el az egy évvel későbbi alkotásáról a Lucy-ról, amelyben Scarlett Johansson alakította a címszereplőt, és a végeredmény egy akció-sci-fit tett le az asztalra. A potenciál itt is megvolt, de az összkép ezúttal is túl vegyes lett, és szintén nem hozta meg Besson számára azt az újbóli áttörést, ami a régi dicsfényére emelte volna vissza a renoméját. Ezután rendezőként pár évre hallgatásba is burkolózott (íróként azért bőven tevékenykedett ezen időszak alatt), majd 2017-ben egy régóta dédelgetett szerelem projectjét vitte vászonra, a Valerian és az ezer bolygó városát. Szerintem kijelenthető, hogy az elmúlt évek projectjei közül ez hozta el számára a "legnagyobb" sikert, de kibékülve ezzel se voltak annyian (köszönhetően a félrement castingnak), mint amekkora potenciál ebben a projectben is volt. Ám ezek a kisebb-nagyobb (de főleg kisebb) sikerek se vették el a kedvét a filmkészítéstől, és az Annával megrendezte a saját John Wick filmjét…legalább is az első előzetes után ezt lehetett hinni.
Kémek a sasfészekben, Mr. Besson?
1985, KGB. Ez mindent el is mond. Ebbe az időszakba, ebbe a rendszerbe sodródnak bele a szereplőink, mindenki a maga módján. Egy CIA ügynök (Cillian Murphy) egy tragikus akció során dönt úgy, itt az ideje most már végleg leszámolni a rendszerrel. Egy KGB ügynököt (Luke Evans) a hűsége hajt, és bár parancsra dolgozik, hisz annyira a rendszerben, hogy semmit ne kérdőjelezzen meg. A címszereplő Anna (Sasha Luss) pedig a KGB és a CIA egymás iránt érzett „szeretete” hozatékaként úgymond válik az egyik legfontosabb elemmé ebben a játékban. Hogy ki is pontosan Anna? Egy senki. De a szó szoros értelmében. Az élete több pontos is félrecsúszott, melyben nem egyszer olyanokban bízott meg, akikben nem lett volna szabad. Ám a KGB kiutat kínál neki a pöcegödörből, ő pedig van annyira eszes lány, hogyha nem is térdre ereszkedvén, könyörögve, de rábólint erre az ajánlatra. Innentől azonban nincs megállás, a KGB ugyan is nem az a szervezet, ahonnan az emberek 20-30 év után simán csak nyugdíjba mennek. Anna előtt pedig, miután nemcsak felfogja, de szépen lassan el is fogadja a sorsát, több lehetőség is nyílik és, hogy miként használta ezt ki? Nos…ahogy a bevezetőben is már többször leírtam…az összkép eléggé felemásra sikeredett.
Tisztázzuk le gyorsan…Besson NEM felejtett el filmet készíteni. Az Annának rengeteg olyan momentuma, olyan kéznyoma van amiről ordít, hogy az ő alkotása, és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom. A kameramozgások, a vágások, a zeneválasztás, a humor…mind-mind Besson védjegyeit idézik. Csak valahogy a történet szempontjából nem sikerült mindent a legtökéletesebb egyensúlyban tartania. Az egyik legfőbb problémám az volt, hogy nem tudta eldönteni, hogy most egy kémfilmet szeretne akciókkal megspékelve, vagy egy akciófilmet, amiben van egy kis kémszál is. Kétségtelenül jól indít az alkotás, a KGB-s, semmit nem takargatok felvezetés, Anna behozatala a sztoriba, az ő hátterének és miértjének bemutatása remekül sikerültek. Csak aztán Besson valamiért úgy döntött, hogy ő ezt a sztorit szeretné a kelleténél picit komolyabban venni, és emiatt még ha nem is esett szét teljesen, de jó pár alkalommal megingott alatta a talaj. Ennek egyik jellemzője, hogy a film szinte minden egyes fontosabb történését egy amolyan fordulatként tálalja elénk, ami az első két alkalommal még nem zavaró, de amikor már hatodjára kell átélnünk, bizony akarva akaratlanul és előjön a fejvakarás. Ráadásul ezen csattanók egyik fele kiszámítható és sablonos, a másik fele pedig…nos…nem hiteltelen, de nem is túlzottan hihető kategóriát képviselnek.
Összességében nem lettek volna annyira zavaróak ezek a sablonok, ha Besson teljes mértékben elengedte volna magát és hagyta volna, hogy csak az egyik eleme a filmnek legyen a középpontban, azaz az akciók, a kém része pedig csak a háttérben, amolyan észre se lehet venni háttérszereplőként tűnjön fel néha a cselekményben. Mert szó se róla, az akciók elképesztően jól sikerültek. A címszerepet alakító Sasha Luss végig hiteles marad és hiába tűnik egy végtelen törékeny nőnek, akit az első szél elfúj, bizony elhittem neki, hogyha megfognám a hátsóját, az összes létező csontomat eltörné mégpedig olyan gyorsan, hogy pislogni se maradna időm. Ráadásul a verekedős részek nem takargatnak semmit, van vér, van nyakkitörés, fejlövés, szóval Besson nem finomkodott és nagyon érezni lehetett egyes jeleneteken, hogy a fentebb már említett John Wick bizony nagy hatással volt rá. Ezekből kellett volna sokkal de sokkal több, és akkor ha nem is egy Nikita szintű klasszikus született volna, de mindenképpen egy olyan alkotás, ami után kivétel nélkül mindenki, kritikus és közönség egyaránt elégedetten bólint. De nem csak az akciók, hanem a színészek is remekelnek. Cillian Murphynek nagyon jól áll a CIA ügynök, ráadásul az ő karakterét sikerült nem szokványosra megríni. Az előzetesek alapján nem várt dolgokat láttam tőle, ami piros pontot érdemel. Luke Evans remek karakterszínész, és ez nem volt másképp most sem. Semmi kiemelkedő, de tisztességesen hozta a rábízott karaktert. De az én személyes kedvencem a KGB kötelékébe tartozó Hellen Mirren volt, aki ellopta a showt a többiektől. Minden jelenete aranyat ér, és HATALMAS piros pont a szinkronstudiónak, amiért nem erőltették vele kapcsolatban az akcentust, pedig eredeti nyelven bizony belecsempészett egy picit a karakterbe.
Ezt is láttuk Mr. Besson
Annyira szeretném azt mondani, hogy összességében semmi baj nincs ezzel a filmmel, mert remekül szórakoztam, mivel az akciók jók, a színészek szintén, a zeneválasztás helyenként parádés, valamint Besson kéznyomait én személy szerint még mindig imádom...de utólag megemésztve a látottakat (és egy-két elemét már a moziban ülve) bizony ráébred az ember, hogy lehetett volna ez jobb. Ha nem is sokkal, de lényegesebben átgondoltabb és letisztultabb, mint amit végeredményben kaptunk. Egy feszesebbre vágott 100 perces játékidővel, a komolyan vehetőség teljes elengedésével, valamint az akciójeleneteket és magát az akció műfajt teljes mértékben előtérbe helyezvén, ez az utóbbi évek egyik legkellemesebb nyári kikapcsolódása lehetett volna, amiben mindenből pont annyi van, ami egy jó kis akciózáshoz kell. Sajnos azonban a sztori egykét helyen való túlgondolása illetve a kelleténél jóval komolyabbra vétele nem engedi, hogy az összességében semmi baj nincs ezzel a filmmel mondattal ajánljam mindenkinek. Egyszer azonban érdemes megnézni, mert tényleg vannak remekül működő elemei. 6.5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
