Who you gonna call?
Ha van olyan rendező a világon, akinek a stílusát kb. fél perc alatt...sőt, nem is kell fél perc, elég két vágás és felismered, akkor az Michael Bay. Így van ez most is. Ha az első nagyjából 4-5 perces zenei felvezetés alapján még nem is hiszed el, hogy ő az, elfogadom. De amikor a színészek behuppannak a verdába, hogy belekezdjenek egy eszement autós üldözésbe, nos...ha akarnád, se tudnád letagadni, hogy egy Michael Bay filmet nézel éppen. Amit az első 20 percben látunk ugyan is, annak minden képkockája, vágása, operatőri munkája, képi világa, zeneválasztása, színészvezetése, a tipikus jelző mintapéldánya. Csak ez a nyitó jelenet annyiba került, mint egy átlag dráma vagy egy indie film teljes költségvetése, és ez meg is látszik rajta. A tempó, a robbanások, a vér, a perverz humor...szóval a filmnek nincsen olyan eleme, ami visszafogná magát és ne nyomná fullba, azt a bizonyos kreténséget. Hogy ez mennyire bevált recept? Is-is.
Egy újgazdag ficsúr (Ryan Reynolds) egy szép napon megunja, hogy bár sok pénze van, nem tud vele semmi érdemlegeset kezdeni. Kitalálja hát, hogy eltünteti magát a térképről, ezért megrendezi a saját halálát, hogy onnantól kezdve zavartalanul tudjon az igazságosztó szerepében tetszelegni. Maga köré gyűjt még pár embert, és együtt elhatározzák, hogy véget vetnek egy kegyetlen és brutális zsarnok diktátor uralmának. Ennyire egyszerű. Hogy mikét teszik mindezt? Nos, full Michael Bay módban. Kicsit olyan ez, mintha felkérték volna, hogy rendezzen egy Halálos Iramban filmet, amiben a főszereplő maga Deadpool. És ez nem csak az akciójelenetekben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a forgatókönyv írók a Deadpool filmek forgatókönyv írói, ennek köszönhetően pedig Ryan Reynolds - ahogy a Deadpool óta szinte minden filmjében - 100%-ban hozza a képregényhős figuráját, csak ezúttal a ruha és a maszk nélkül. De ez nem árt a filmnek, sőt. Pont ezek dobják fel a film amúgy nem túl acélos sztoriját és csapatát. Reynolds ugyan is végig működik, minden jelentében mevan a szikra, a szövegei jók és konkrétan nincs olyan történés a két óra leforgása alatt, ami ne állna jól neki. Sajnos ez azonban nem mondható el a csapat többi tagjáról. Reynolds-ot leszámítva egyedül talán Mélanie Laurent (Kettes) karaktere működik, akit tőle szokatlan szerepben látunk ugyan, de remekül hozza a vagány, ex-CIA ügynököt, akinek bizony minden fegyverré válik a kezében. A többiek viszont...csak úgy ott vannak a filmben, de különösebb érzelmeket nem váltanak ki a nézőből.
Adria Arjona (Ötös) egy egzotikus szépségű hölgyemény, és ahelyett, hogy a készítők ráfeküdtek volna erre, nem kezdtek vele semmit egy-két pofavágásos "én aztán szarok a hétköznapi dolgokra" jeleneten kívül. Helyette a már említett Mélanie Lauren kisasszonyt használták fel a csábítós jelenetekhez, ami érthetetlen volt számomra. Persze ő is helyes, de Arjona kisasszonyhoz jobban illett volna ez a szerep, már csak azért is, mert a pofavágásokat leszámítva kb. semmire nem használták a karakterét. Aztán ott a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Ben Hardy (Négyes), akinek látványos parkour jeleneteket írtak és...ennyi. Van még nekünk egy szintén ex katonánk, egy mesterlövészünk, Corey Hawkins (Hetes), akinek olyan szinten semmi kisugárzása és karizmája, hogy akkor se vesszük észre, hogy a vásznon van, ha éppen csinál valamit vagy kinyitja a száját. Van itt még egy Manuel Garcia-Rulfo (Hármas), aki a másik vicces csóka akart lenni Reynolds mellett, csak ami neki mindig, minden körülmények között jól állt, az Manuelnek már nagyon nem. Hiába próbálta ő is fullba nyomni a jópofáskodást, inkább kínos volt, semmint vicces. Plusz feltűnik még Dave Franco (Hatos), de neki olyan jelentéktelen szerepe van, hogy nem is értem mit keresett itt. És a legszomorúbb az egészben, hogy a fentebb leírtak miatt sajnos csapatként se működnek jól a karakterek. Hiába keverednek látványos és helyenként vicces szitukba, a kémia szinte teljes hiányában szenvednek, és emiatt alig akad olyan pillanatuk, amiben jól működnének együtt. Persze nem tragikus a helyzet, de picivel jobban megírt karakterekkel, esetleg más színészekkel, ez sokkal jobban működhetett volna. Így viszont ha épp nem egy látványos akciójelenet zajlik a vásznon, és a film vissza vesz a tempóból, akkor kissé unalmassá, kissé semmilyenné válik az összkép. Aki viszont még dicséretet érdemel, az a kegyetlen diktátort megformáló Lior Raz, akinek jól állt a szerep és hitelesen hozta végig a pszichopatát.
Egynek elmegy
Elég felemás érzésekkel keltem fel még tavaly a film elől, mert bár piszkosul élveztem, amíg tartott, de pár óra elteltével rádöbbentem, hogy az akciójelenetek leszámítva kb. semmit nem tudnék kiemelni belőle. Viszont hála az égnek, a film nagy részét azért ezek töltik ki és bizony piszok módon működik az összes. Érezni lehetett, hogy itt bizony nem volt megkötés, hagyták, hogy Bay azt csináljon, amit csak akar, és ez kivétel nélkül minden robbanáson meglátszik. Az már más kérdés, hogy továbbra sem képes megtalálni az egyensúlyt a humor és a dráma közt, de valszeg ez már így is lesz, amíg világ a világ. Szóval ez egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert hiába élvezkedtem a nagy részében, amikor nem, akkor néha bizony vakargattam a fejemet, hogy ez bizony lehetett volna jobb is. Viszont agykikapcsolásra tökéletes, így mindenképpen adjatok neki egy esélyt. 7/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren
