Az ezredforduló környéke Christopher Lamberttel sem volt kegyes. Kis túlzással a karrierjének érdemli része ez idő tájt ért véget és a korszaka lényegében lezárult. Ám még mielőtt lekerült volna a tékák polcairól, zsarunak állt és elhozta a Feltámadást.

John Prudhomme egy különc nagyvárosi zsaru, elidegenedett teljesen kollégáitól és feleségétől. Fiát balesetben elvesztette és azóta a hite is megrogyott. Egyetlen egy ember viseli el, a társa, Andrew. Hat héttel Húsvét előtt egy szörnyű gyilkosságsorozat veszi kezdetét. John hamar rájön, hogy itt minden korábbinak komolyabb ügybe keveredtek bele…

Ha tudni szeretnéd, hogy milyen az, mikor David Fincher low budget kiadásban kerül a nagyközönség elé, akkor a Feltámadás a te filmed! Lényegében egy b-kategóriás Fincher-moziról van szó, ami meglehetősen jól működik Lamberttel a főszerepben. Úgyis lehetne mondani, hogy a szegény ember Hetedik című filmje, de ettől függetlenül egy hangulatos és élvezetes kőkemény thriller, amire megéri befizetni.

Adott egy érdekesnek tűnő sorozatgyilkosos-nyomozós sztori, egy kellően magával ragadó és egyre feszültebb atmoszféra és egy folyamatosan növésben lévő kérdés azzal kapcsolatban, hogy vajon ki a gyilkos és mikor kerül a zsaruk markába.

Olykor-olykor keresi önmagát a film, de az összképet tekintve sikerül összeállnia egy fogyasztható alkotássá. Az egyetlen problémája kis túlzással tényleg csupán annyi, hogy a színészi gárda másod és/vagy harmadvonalas (Mondjuk egy jó öreg David Cronenber azért csak feltűnt), a rendező - Russell Mulcahy - pedig igazi b-kategória és bár köszönhetünk neki egy Hegylakót, a karrierjét elnézve nem az a kaliber, aki ki tud emelni egy ötletet a gödörből. 6/10