Végjáték 

2018-ban David Gordon Green mert nagyot álmodni, és ez az álom nem csak, hogy valósággá vált, de minden elemében működött is. Green rendezésén érezni lehetett, hogy tiszteli valamint érti is Michael Mayers karakterét. Tökéletesen sikerült egyensúlyban tartania ez eredeti lassabb, visszafogottabb stílusát a mai slasher filmekre jellemző brutalitással. A Halloween Kills-ben pedig szabadjára engedte a gonoszt és hagyta, hogy az őrület vegye át a szerepet minden és mindenki felett. Ez az epizód már megosztóra sikeredett, és nem nyerte el mindenki tetszését, de én azon emberek táborát erősítem, akik piszkosul élvezték, sőt. Még jobban is, mint az előzőt. Éppen ezért nagy reményeket fűztem a mindent lezáró, Halloween Ends címet képviselő epizódhoz, ami a Kills záró momentumai ismeretében egy olyan lezárást, egy olyan összecsapást vetített előre, ami méltán kerülhetett volna bele a széria, és a slasher műfaj történelemkönyvébe.

Minden jó, ha a vége...

4 év telt el Michael Myers mészárlásokkal és őrülettel vegyített ámokfutása óta, melynek nyomait Haddonfield városa azóta is érzi. Akkora seb keletkezett a kis város szívében, amiből a 4 év csend és nyugalom se tudta az embereket teljesen kigyógyítani. A gonosznak ugyan nyoma veszett, de a jelenléte talán még erősebb, mint valaha. Az embereknek továbbra sincs nyugta, mindenki fél, mindenki retteg, mindenki vádaskodik, és a másikra mutogat, emiatt pedig félő, hogy az a bizonyos seb soha nem gyógyul be, sőt. Egyesekből esetleg olyan dolgokat hoz a felszínre, amikről még ők maguk se tudták, hogy bennük van. Ahogy annak idején, 1978-ban se gondolta volna senki, hogy megtörténik az, ami megtörtént, és ami miatt ez a város nem szabadul a sebektől. Nagyjából ez lenne a záró epizód felütése. A kifejezetten erős nyitó jelenet megágyaz ennek az egész felütésnek, a film pedig lassan csordogál előre és még viszonylag ügyesen próbálja kibontani az előzetes elvárásokkal majdhogynem teljes mértékben szembemenő koncepciót. Az új karakter, Corey testesíti meg azt a bizonyos seb okozta félelmet és azt, hogy bizonyos emberek miként élik meg, és mi lesz a következménye a folyamatos vádaskodásoknak valamint cseszegetéseknek. Bár maga, a nagybetűs gonosz hús-vér valójában már nincs a városban, de a jelenléte ott lappang, ott sugdolózik a fülünkbe, csak nem mindenki hallja meg. Aki viszont igen, és megpróbálja megkeresni, az nem biztos, hogy egy olyan utat választ, ami hosszú távon jó hatással lesz rá és a környezetére.
Ugyan érdekesen hangzik ez a koncepció, és lett is volna benne potenciál viszont az, hogy ezt választották központi témának, ez volt a mozgató rugó Michael Myers és Lauire múltjának valamint jelenének lerázásához, szerintem hibás döntés volt. Ha ez csak egy köztes epizód lenne, ahol még bőven lesz történés, mire elérünk a végjátékhoz, akkor elfért volna, sőt. Egy érdekes és teljesen jól működő koncepció lehetett volna, ami a későbbi részekre még sok érdekességet tartogat magában. Azonban ennyire a középpontba helyezni mindezt egy lezárás történetben, aminek köszönhetően maga a megtestesült gonosz csak egy sokadrangú mellékszereplő lesz…számomra nem sült el jól. Ha viszont már emellett a koncepció mellett döntöttek a készítők, akkor szerintem teljesen felesleges volt behozni egy új karaktert Corey személyében. Az ő általa képviselt vonalat el kellett volna intézni családon belül. Lauire unokája Allyson ugyan is elég sok mindent átélt az előző két részben, és simán elhittem volna, ha a nagyanyja megszállottsága, a szülei halála és az, hogy több alkalommal is szembe nézett a gonosszal, a felszínre hozott volna vele kapcsolatban olyan dolgokat, amiket Corey kapcsán hoztak a felszínre a készítők. Allyson karakterét két teljes epizódon át építették, megjárta a poklot, elveszített kb. mindent és mindenkit aki kedves volt a számára…benne volt, hogy egy szép napon teljesen kikészül, és emiatt a felszínre tör belőle az a gonosz, ami Lauire életét már kislány kora óta kísérti. Sőt. Szerintem egy sokkal erősebb koncepció lehetett volna, és sokkal jobban szemet tudtam volna hunyni Michael Myers mellőzésén akkor, ha Lauire a saját családján belül szembesül azzal, amitől egész életében rettegett, amitől menekült, és ami miatt idővel megromlott a kapcsolata a családjával és a környezetével. Szerintem nagyon hatásos lett volna, ha emiatt elhatalmasodik rajta az elkeseredettség, és egy ilyen ideg állapotban néz végül szembe újra Michael-el. Ehelyett megkaptuk azt a Corey-t, akihez egyfelől alig lehetett kötődni, másfelől pedig úgy vette el a játékidő 90%-át Michael Myers-től, hogy aztán végül nem teljesítette be azt, amit neki szántak. Elkeserítő.
Elkeserítő, ugyanis az ő szerepeltetése szinte teljesen elveszi a fókuszt attól az összecsapástól, amit a Kills záró képsorai óta vártunk. És sajnálatos módon a film ugyan érdekes, de szerintem hibásan tálalt koncepciója okán, mire eljutunk eme összecsapásig, már teljes mértékben elveszítettük a lelkesedésünket. Azt a lelkesedést, ami a főcím alatt még a kézdörzsölgetés társaságában a tetőfokára hágott, hogy aztán szépen, lassan a fejünk egyre sűrűbb vakargatásában haljon el. Kár érte, mert bár a látottak nagyon félrementek nálam, és csak alig tudott működni, viszont amikor működött, akkor nagyon hatásos volt. A gyilkosságok továbbra is ötletesek és jól megkomponáltak, valamint továbbra se takargatnak semmit, bizony mindent látunk. Ráadásul a zene ismételten még nagyobb erővel ruházza fel a jobban sikerült jeleneteket. Bitang erős lett a soundtrack, a korábban már jól bejáratott dallamokat még mindig tudták tovább fokozni, és olyan apróságokkal kiegészíteni, amiknek köszönhetően harmadjára se lett unalmas a főtéma, és azok variálása. Ilyen téren tehát méltó volt az előző két részhez, éppen ezért fájó, hogy pont most, pont ehhez a lezárás történethez találták ki a készítők azt, amit.
Apu csalódottsága vagyok

Csalódott vagyok, mert a Halloween Kills után nagyon reményeket fűztem Michael Myers és Laurie történetének lezárásához. Értékelem, ha valaki próbál valami új megközelítést adni a jól ismert karaktereknek, és próbál olyat alkotni, ami nem hétköznapi és kb. minden ember előzetes elvárásával szembe megy. Viszont az, hogy mindezt egy lezárás történetben lépjék meg, ami 40 év történetét, és az egyik legikonikusabb slasher karakter utolsó fellépését jelenti, nekem bizony megfeküdte a gyomromat. Ahogy fentebb is írtam, ha nem trilógiáról lett volna szó, és még jó pár év lenne előttünk, mire eljutunk eddig a fejezetig, akkor talán el tudtam volna fogadni egy ilyen szokatlan, köztes epizódot, amiben maga Michael Myers csak egy mellékszereplő. Így viszont, hogy ezzel került pont egy ősrégi történet végére...hatalmas fekete pont mindenkinek, aki ebben részt vett. Legyen szó az író gárdáról, és azokról az emberekről, akik zöld utat adtak neki.