Néhány évvel ezelőtt egy új franchise hullám vette kezdetét Hollywoodban, ami azt eredményezte, hogy a klasszikus rajzfilmeket élőszereplős feldolgozásban láthattuk a filmvásznon. Most, hogy ez jó vagy rossz, arról még érdemben nem nagyon lehet nyilatkozni (még, ha eddig nem is volt olyan igazán…

Sokan tartják, rengeteget elárulhat egy emberről az, hogy milyen zenéket hallgat. Egyetértek ezzel a kijelentéssel, ám kibővíteném: még többet tudhatunk meg az illetőről, ha megosztja kedvenc filmjeit is. Tarantino ebből a szempontból igazi iskolapélda a filmművészeten belül, mivel rendre saját…

Torrente 3. - A védelmező (2005) A kevésbé jó második rész után Santiago Segura visszatért, hogy egy újabb alkotás keretei között tegye vissza Torrente nevét oda, ahová való. Valahova a zseniális és az undorító határmezsgyéjére. A Védelmezőben talán nem is a történet a…

Barb Wire cikkemben már kitértem arra, hogy a VHS-korszakban nem feltétlenül kellett színészi tehetség ahhoz, hogy valaki sztár legyen és bekerüljön a köztudatba. Reklámot kapsz akkor is, ha földbedöngölnek. Craig R. Baxley mozija pont ezt a példát vette alapul, ugyanis a főszerepre olyan „színészt”…

Tudjátok mi volt a jó a VHS-korszakban? Mindenki sztár lehetett. Nem kellett színészi tehetség, de még csak olyan iszonyatosan nagy beleélés sem a szerepekbe. Elég volt kidobnod a gigantikus műmelleidet, a kigyúrt izomzatodat, vagy el kellett néha hintened egy-egy jól csengő egysorost és máris…

Már 7 éve annak, hogy bemutatásra került James Cameron gigantikus méretű szuperprodukciója, a 3D forradalmasítója, a világ legtöbb bevételét hozó filmje, a Pocahontas nem hivatalos élőszereplős feldolgozása, az Avatar. A nem kevesebb, mint 2,7 milliárd dollárt begyűjtő film…

A várva várt trilógia harmadik részének kettéválasztásának köszönhetően a rajongók izgalma a tetőfokára hágott. Mindenki arra számított, hogy A kiválasztott első része után egy sokkal mozgalmasabb és izgalmasabb filmet kapunk. Vajon jól jártunk, hogy Suzanne Collins három részes könyvsorozata 4…

Üdvözöljük a Mon Signor Hotelben, ami a ’30-as és az ’50-es évek között a sztárok szállodája volt. Igaz ugyan, hogy az ezutáni évtizedekben egy rövidke, majdhogynem jelentéktelennek mondható visszaesés következett. Istennek hála (és a Canon Picturesnek) csillagunk újra felemelkedőben, és egyre több…