Tim Burtont tudatta velünk, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Idehozta a nyakunkra a nagyfejű, „hápogó”, idegeneket, akik végig azt hangoztatják, hogy békével jöttek. A Támad a Mars egy társadalomkritikával átitatott szatíra, ami bár nem a legjobb Burton film, de véleményem szerint kihagyhatatlan darabja a filmográfiájának.

Marslakók érkeznek a Földre. A kérdés már csak az, hogy hogyan fogadjuk őket, felfegyverkezve, vagy grillpartyval? Donald Kessler professzor szerint békével jönnek, így minden rendben lesz, ám egy galamb miatt elszabadul a pokol, és a földönkívüliek elkezdik irtani az embereket. A fegyvereik erősek, és a legfejlettebb fegyvereink sincsenek rájuk hatással, de akkor vajon mivel lehet őket megölni? Jó kérdés… amíg gondolkodunk, addig kapcsoljunk valami zenét!

Tim Burton nem szarozott és, amit csak tudott azt elnagyolta, eltúlozta, és kiparodizálta. Legyen itt szó az USA elnökéről, a Tábornokról, a társadalomról, és minden egyébről. A Támad a Mars egy görbe tükör az amerikaiaknak. De vajon, mint szórakoztató film megállja a helyét? Úgy gondolom, hogy akik akkoriban (90-es évek) látták ezt a filmet, azok sokkal könnyebben be tudták fogadni, mint azok, akik manapság ülnek le elé. Kissé gagyi hatást kelt, főleg CGI terén a film, illetve az a kliséhalmaz, amiből megépítették a filmet, sem válik az előnyére, valamint manapság már szemrebbenés nélkül vágják rá az alacsony pontszámot az olyan filmekre, amiknek a forgatókönyve durván 2 oldal lehet.

A Támad a Mars közel sem tökéletes film, de mégis van egy bája, ami miatt kedvelni lehet. Illetve nem szabad azt sem elfelejteni, hogy egy veretes névsor állt Burton rendelkezésére. Tiszteletét tette Jack Nicholson, Glenn Close, Annette Bening, Pierce Brosnan, Danny DeVito, Sarah Jessica Parker, Michael J. Fox, Rod Steiger, Tom Jones, és Natalie Portman is.

Tim Burton filmje egy percig sem akarja komolyan venni magát, és ezt már az elején észrevehetjük. Minden egyes eseményt egy újabb ökörség követi, ami a közhelyek ellenére is élvezhető, és vicces. A Támad a Mars teljes mértékben bemutatja, hogy az emberi hülyeség határtalan, és Burton ezt felhasználva készítette el ezt a filmjét. A végjátékban pedig minden kiteljesedik, és a megoldás a problémára felteszi az „i”-re a pontot.

Úgy gondolom, hogy a hibái ellenére is egy remek filmről beszélhetünk. Nem ez lesz Burton karrierjének a fénypontja, de készített ő ennél már sokkal rosszabb filmet is. Azt nem mondom, hogy bátran ajánlom, mert rétegfilmnek tartom, de aki képes befogadni a legnagyobb baromságokat is, azoknak viszont kötelező! 7/10