Az utolsó léghajlító, a Scooby-Doo, és a Bolondos Dallamok után egy teljesen új világba csöppent bele rendezőként Ethan Spaulding. Vászonra vitte Batman fiát, Damient. Mindig hatalmas érdeklődéssel figyelem, hogy a Warner milyen terveket dob fel a netre a közelgő DC adaptációikkal kapcsolatban. Látva az elmúlt évek terméseit, aggodalomra nincs okom, hiszen mindig le tudtak nyűgözni a rajzfilmjeikkel. Némelyikkel nagyon, némelyikkel kevésbé, de sosem csalódtam. Most sem volt ez másképpen, bár…

Batman éppen Gyilkos Krokkal harcol, amikor a semmiből feltűnik Talia al Ghul. A nő elmeséli, hogy az Árnyak Ligáját megtámadta Slade Wilson, és Ra’s al Ghul életét vesztette. Ez még nem is lenne Batman számára olyan nagy hír, hiszen Ra’s nem éppen a puszi pajtása, de amikor Talia tudatja Batmannel, hogy van egy fia, akkor minden megváltozik. Damien Batman nyakán marad, hiszen csak így lehet biztonságban, de sajna a fiút fűti a bosszúvágy, így nagyon nehéz kordában tartani…

A Batman fia egy alapvetően érdekes történet, de a kivitelezés nem éppen a legjobb, bár talán ennyi volt benne, és nem több. A legnagyobb gond általában a DC rajzfilmekkel, hogy rövidek. Ettől függetlenül lehetnek fantasztikusak vagy rosszak is, de a játékidő rövidségét mindig meg lehet említeni. 70 perc alatt nem lehet kibontani egy teljes történetet, és nem lehet komplexen bemutatni azt. Spaulding ráadásul nem is kockáztatott. A film története lineáris, azaz nulla fordulattal találkozhatunk benne. A karakterek szintén nem lettek túlbonyolítva, ami miatt az összes egysíkú lett, igen még Batman is. Slade bármennyire is közkedvelt karakter lett a Zöld Íjásznak hála, itt sajnos eléggé takaréklángon mozgott. Talán, ha nem Thomas Gibson adja a hangját Deathstrokehoz, hanem Manu Bennett, akkor komolyabban lehetett volna venni a figurát. Damien ugyan felkavarta Batman szürke hétköznapjait, de maga a karakter, egy rendkívül idegesítő, elkényeztetett gyerek személyét eleveníti meg, akinek kijárna egy jó nagy pofon. Batman meg egy kicsit lehetett volna érzelmesebb is. No, de Alfred helyre tette a dolgokat és az angol humorával vitt egy kis életet az alkotásba.

De, hogy ne csak a negatívumokról beszéljek, illik megemlíteni az akciókat, melyek szépen lettek kidolgozva, ráadásul nem is fogták vissza magukat a rajzolók, mert folyt egy kis vér itt-ott. Emellett nem lehet panaszunk a rajzolásra sem, illetve a megteremtett hangulatra.

Összességében a Batman fia nem lett egy rossz DC rajzfilm, de láttunk már jobbakat is nála. Batman rajongóknak mindenképpen illik megnézni, de azért tudjuk a helyén is kezelni. Kissé összecsapott lett a végeredmény. 6,5/10