Mikor kapja már meg?! Hát már legalább hármat kiérdemelt! Vagy nem. Inkább nem. Mielőtt még mindenki nekem ugrana: DiCaprio egy zseni. Az. Ez számomra sem kétséges, ám jelen írásommal még így, az Oscar-szezon előtt arra szeretnék kitérni (valamint részint vitaindítónak szánom), hogy korunk egyik (vagy a) legkedveltebb színészóriása és az Akadémia viszonya közel sem olyan szélsőséges, mint ahogyan azt minden jelölése után mémek/posztok ezreivel próbálják beállítani. Megpróbálom összegezni azon gondolataimat, amik az elmúlt néhány évben fogalmazódtak meg bennem a téma kapcsán, illetve nyilván nem maradhat ki az sem, mennyire értelmetlennek tartom magát a kérdést. Hangsúlyoznám: írásommal nem áll szándékomban megsérteni senkit, pusztán a saját érveimet szeretném felsorakoztatni, amiben alighanem a blog többi írója sem feltétlenül ért egyet, de pont ez a(z egyik) célom, hogy beszélgessünk róla. Ha utóbbi esetleg nem sikerül, akkor legalább stílszerűen elmondhatom, hogy a vitánk elmaradt, mint Leo Oscar-beszéde…

Fogalmak keverése. Úgy érzem, ez az Oscart Leónak-mozgalom szélsőségesebb követőinek leggyakoribb hibája. Legtöbbször a színészt nem, mint színészt ítélik meg, hanem a kedvenc filmjeik hőseként azonosítják. A kettő között pedig nem árnyalatnyi a különbség. DiCaprio nevéhez tucatnyi kasszasiker, s talán ennél is több remek alakítás köthető, aminek köszönhetően értelemszerűen beleszerethet a néző a játékába, de ez őt (vagy Deppet, vagy mást) nem predesztinálja arra, hogy szobrot kapjon. Az Akadémia döntései nem a közönség általános véleményét hivatott tükrözni. Elsősorban a színész adott szerep iránti elhivatottságát díjazza és nyilván azt, hogy mennyire sikerül azonosulnia magával a karakterrel, de a győzelemhez egy kis szerencse sem árt. Előbbi kettőből egyébként következik a bírák részéről a biztonsági játék, miszerint az életrajzi szerepeket nagyobb eséllyel díjazzák. Érthető, elvégre mi mást lehetne könnyebben leellenőrizni, mint az olyan személyek megformálását, akikről ezernyi írás/videó készült az évek során?

Hiába fantasztikus, ha van “tökéletes” is. Az Oscart Leónak-mozgalom következő, tapasztalataim szerint eddigi legmagasabb szintet képviselő pro érve az, amikor az érvelők már konkrét filmekkel próbálják alátámasztani gondolataikat. A problémám ezzel mindössze annyi, hogy gyakran nagyon egyoldalúan közelítik meg a témát. DiCaprio remek alakításáról akár könyvet tudnának írni, míg a többi, szintén kiváló munkát végző színész érdemeit teljesen háttérbe szorítják. Ilyen esetben a téma téves megközelítése a legvalószínűbb eredmény, lévén felületesen, vagy rosszabb esetben (szinte) semennyire sem látják át a mezőnyt, ezáltal pedig nyilván a szimpátia dönt, s kedvencük sikerét várják. Aztán ugye a kategória győztesének bejelentésénél jön a csalódás, meg az összeesküvés elméletek gyártása.

Merthogy nem utálja az Akadémia. Volt már Oscart érő alakítása? Volt. Akkor jelölték? Jelölték. Megkapta? Nem. Utóbbit éppen a mezőnnyel lehet megmagyarázni. Véleményem szerint a két legjobb és nem mellesleg szobrot érdemlő alakítását a Gilbert Grape-ben és az Aviátorban nyújtotta. Előbbiben mindössze 19 éves volt, ami nagyjából meg is pecsételte a sorsát, tudniillik íratlan szabály, hogy fiatal színészeknek nem szívesen adják oda a díjat. A legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában, amiben akkor érdekelt volt, a legfiatalabb győztes Timothy Hutton volt a maga 20 évével (Átlagemberek, 1981), majd őt a 27 éves George Chakiris (West Side Story, 1961) követte a sorban. Természetesen nem kizáró ok a kor, de 1994-ben akár Fiennes (Schindler listája), akár Postlethwaite (Apám nevében) is simán befuthatott volna. Tehát nem volt könnyű a bírák döntése. Ezt követően mindig megkapta a jelölést, amikor tényleg rászolgált. Arról nem a bírák tehetnek, hogy 2005-ben Jamie Foxx Ray Charles-alakításával találta szemben magát. De mondhattam volna a másik két év győzteseit, Whitakert és McConaughey-t is. Egyébként sem egyedülálló az esete, hiszen Al Pacino, aki urambocsá’ semmivel sem kisebb színész DiCaprionál, is 6 jelölés után kapott szobrot. Aztán ott van még a kortárs filmesek közül Roger Deakins operatőr a maga 12 jelölésével. Ráadásul ő alighanem a Sicario fényképezéséért is bekerül majd a szűk listára, de gyanús, hogy sorozatban harmadjára is Lubezki (Gravitáció, Birdman és The Revenant?) ellen fog alulmaradni. A bírák hibája? Nem. Egyszerűen volt nála jobb.

Térjünk a lényegre: kit érdekel az Oscar? Számít az bármit is, hogy xy-nak több van, vagy kevesebb? A fenti képpel, bár mindhármukat imádom, alapvetően az imént feltett kérdésekre szerettem volna röviden, illusztrációval válaszolni. Daniel Day-Lewis nem azért nyert háromszor annyi szobrot, mint Al Pacino, mert háromszor jobb nála, hanem egyszerűen jobban figyel arra, mit érdemes és mennyit tud elvállalni. Ritkán jelentkezik filmmel, amikor mégis vászonra kerül, akkor alakításának szinte minden másodpercén látszik, hogy teljes erőbedobással végezte el munkáját, amit a bírák nagyon tudnak díjazni. Ám hiába van annyi szobra, mint De Nironak és Pacinonak együtt, a három színészisten közül aligha ő a legkedveltebb a nagyközönség szemében. Szóval, kit érdekel az Oscar?

Oké, de azért kap majd Oscart Leo? Szerintem igen. Talán már a The Revenantban nyújtott alakításáért. Idén Michael Fassbender (Jobs), Johnny Depp (Fekete mise) és Matt Damon (Mentőexpedíció) lehet a legfőbb kihívója, de ha abból indulok ki, hogy a legjobb színész kategóriájában az elmúlt 10 évben nyolcszor életrajzi, egyszer pedig valós személy élete által ihletett szerep megformálásáért kaptak díjat, akkor Watney marsi kalandja ki is esik. Leo egyébiránt a legutóbbi karakteréért "mindent" bevállalt (a herzogi körülményeket idéző forgatáson nyers bölénymájat evett, fagyos vízben mártózott), ha ehhez hozzávesszük a mostani "verhetőbb" mezőnyt, akkor talán most lehet a legnagyobb esélye a szobrocskára. Ha mégsem nyer 2016-ban, vagy később, akkor sem lesz kisebb név a DiCaprio, mint ahogyan eddigi remek filmjei sem vesznek majd el.