Az előzetes láttán nem túl sok jóra számítottam, és sajnos az sem segített, hogy az egyik főszereplő Melissa McCarthy lett. Az viszont nem zavart, hogy női komikusok veszik át Bill Murrayék helyét. Végül mindenfajta elvárás nélkül ültem be a filmre és... kellemesen csalódtam.
Erin Gilbert (Kristen Wiig) épp egy állandó státusz elnyerésének kapujában áll az egyik neves és patináns amerikai egyetemen, amikor kiderül, hogy pár évvel korábban társszerzője volt egy paranormális jelenségekkel foglalkozó könyvnek, amiből egyértelművé válik, hogy hisz a szellemek létezésében. Azonnal felkeresi Abby Yatest (Melissa McCarthy) a másik társszerzőt, aki mellesleg valamikor a legjobb barátnője volt, de különváltak az útjaik. Azonban a véletlen és egy ismeretlen személy közös munkára és együttműködésre készteti őket: a paranormális jelenségek szakértőjeként rájuk vár a feladat, hogy megtisztítsák New York utcáit az egyre elkanászodóbb szellemektől. A csapat további két tagja lesz még Gilian Holtzman (Kate McKinnon) és Patty (Leslie Jones) is, valamint egy butácska, azonban annál dögösebb recepciósra (Chris Hemsworth) is sikerül szert tenniük.
Az 1984. júniusában bemutatott eredeti Szellemírtók az év második legtöbbet kaszáló mozija lett, többek között Dan Aykroyd és Harold Ramis forgatókönyvének; a humorának; a látványnak (ami 32 év elteltével lehet, hogy mai szemmel kicsit mókás) és a korszak talán legviccesebb amerikai színészeinek köszönhetően. Az 5 évvel későbbi folytatás újra jelentős sikert volt, a fogadtatása ugyanakkor elég vegyes, arról nem is beszélve, hogy az alkotók sem voltak teljesen elégedettek a végeredménnyel.
Több ötlet is felmerült egy esetleges harmadik rész kapcsán, közülük talán az lett volna a legérdekesebb, amiben a főhőseink egy alternatív dimenzióba kerülnek, ahol New York egy pokoli változatában kellett volna győzedelmeskedniük a szellemek felett. Azonban a túl magasra becsült költségek miatt nem lett belőle semmi. Harold Ramis 2014. februárjában bekövetkezett halálával pedig egyértelművé vált, hogy az eredeti szereplőgárdával már sosem készülhet újabb rész. Év végén mégis úgy döntött a studió, hogy egy új verziót küldenek a mozikba, amelyben nők lesznek a főszereplők, a rendezői székbe pedig Paul Feig foglal majd helyet.
Ennyi történeti kitekintés után térjünk is vissza a 2016-os verzióhoz, amely egy reboot, és egy olyan jelenben játszódik, ahol néhány kivételtől eltekintve nem hisznek a szellemekben. Tehát a korábbi 2 rész nem része a sztorinak, azoknak a filmeknek a története ebben az univerzumban és New Yorkban meg sem történtek. Ha úgy vesszük, akkor ez egy érthető döntés volt az alkotók részéről, hiszen az 1984-es film óta már több olyan generáció is felnőtt, aki akkor még nem is élt, vagy nagyon fiatal volt, hogy láthassa moziban Bill Murrayék kalandjait. Az is benne volt a pakliban (Ramis halálával pedig biztossá vált), hogy már sosem fognak tudni olyan harmadik részt készíteni, ami teljesen kielégíti a rajongókat. Az is egyértelmű volt, hogy egy esetleges folytatás új színészgárdával fel sem tudná venni a versenyt velük.
Az összehasonlítás természetesen így is elkerülhetetlen, és bátran kijelenthető, hogy egy izgalmas, vicces történetet kapunk, valamint a négy női főszereplő is szerethető karaktert kelt életre, akik szerencsére nem lettek sablonosak sem. Jól felépített a történet vezetés, a csapat megalakulását és teljessé válását is a kezdetektől nyomon követhetjük.
Ráadásul számos popkultúrálsi utalás, filmes kikacsintás is színesíti a látottakat. Nekem jópárszor felcsillant a szemem, hiszen bizonyos horrorfilmes jelenetet is láthattunk, meg persze Michale Jackson Thriller című klipje sem maradhatott ki.
Úgy tűnik, Paul Feig nagyon jó ismerője a női nemnek, a Női szervek és A kém után megint erős amazonokat tesz meg filmje főszereplőivé. Jó döntés volt, hogy négy komikára esett a választása (közülük Kate McKinnon és Leslie Jones valószínűleg nálunk kevésbé ismertek a nagyközönség számára), mindegyik karakter igen eltérő és látszik, hogy mindennemű erőlködés nélkül, kisujjból meg tudják őket élettel tölteni. Nekem személy szerint Holtzman volt a kedvencem.
A női Szellemirtók bátran rálép a már ismert és kitaposott ösvényre, végül is az is előnyére válik, hogy egy női csapatot helyez a középpontba. Kultfilm biztosan nem lesz belőle, azonban szórakoztató 117 percet kapunk. A fanyalgóknak pedig csak annyit, hogy tényleg megéri a mozijegy árát.
Ráadásul még néhány meglepetést is kapunk bizonyos cameoknak köszönhetően. De erről nem is írnék többet, nehogy lelőjem a poénokat... 7,5/10
