1985 volt az év, amikor a bosszú a legédesebb volt. Ekkor került bemutatásra a Bosszúvágy harmadik része, ami egy nehezen értelmezhető monolit a low budget filmek történetében. A Cannon stúdió Menahem Golan és Yoram Globus nevével fémjelzett időszakának pontos, egy filmbe sűrített lenyomata ez, ami olyan, mintha egy paródiát néznénk, holott nem, ezt egy véresen komoly akciófilmnek szánták. Nos, véresnek véres is, olyannyira, hogy Charles Bronson a bemutatása után el is határolódott tőle, nehezményezve a túl sok öncélú és értelmetlen erőszakot a filmben. Hirigben persze az előző két részben sem volt hiány, de amit itt kapunk az egy szabályos mészárszék. A forgatókönyvet az előző részt is jegyző Don Jakoby írta, ám Michael Edmonds néven van feltüntetve, a rendező pedig ismét Michael Winner, akinek ez volt az utolsó Bosszúvágy filmje. Ezzel pedig nagyjából mindent el is árultam erről a csodálatos műremekről.
A történet ismét New Yorkban, annak is a zűrös Brooklyn negyedében zajlik, ahová Paul Kersey egy koreai háborúból ismert barátját jött meglátogatni. Mire megérkezik, a környéket félelemben tartó huligán banda - akiket a nagyszerű magyar szinkronban bőrfejűeknek hívnak - tagjai betörnek a férfihez, és meg is ölik őt. A baltával faragott arcú építész igazi zűrmágnes, mostanra világossá válhatott, hogy aki jóban van vele, az gyakorlatilag halálra van ítélve. Miután rezignáltan konstatálta, hogy már megint hullanak mellőle az emberek, és már megint bosszút kell állnia valakin, megérkeznek a rendőrök is, és mivel fegyver van nála, ezért őrizetbe veszik. A helyi, fröcsögő nyálú rendőrfőnök felismeri Kersey-t, akinek ismeri az előéletét, elmondja mindenféle önbíráskodó féregnek, majd tajtékozva cellába záratja. Na hoppá, hogy lesz így vendetta?
Egy roppant frappáns forgatókönyvírói húzás segítségével, aminek révén a rendőrfőnökből egy csapásra, mindenféle átmenet nélkül, egy teljes megértést mutató, a szent cél érdekében a szabályokra is fittyet hányó kezesbárány lesz, aki hajlandó együttműködni Kersey-vel. Minek is szórakozni? Íme az instant karakterfejlődés! Így tulajdonképpen Kersey nyakába szakad a piszkos munka, szabadon ritkíthatja az utca söpredékét, cserébe informálnia kell a rendőrséget. És mivel ez a tweed zakóba bújtatott terminátor hatóságilag is szabad kezet kapott, ahogy az várható, hamarosan elszabadul a pokol.
A Bosszúvágy 3-ban az a jó, hogy az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető és értelmezhető, már amennyiben elfogadjuk, hogy a fenti két jelző egyáltalán alkalmazható erre a műre. Befogadói részről speciális hozzáállást kíván ugyanis, ám aki fogékony az efféle bűnös élvezetekre, az nagy eséllyel határtalanul szórakoztatónak találja a filmet. Olyan az egész, mintha egy különös párhuzamos világban játszódna, ezt alátámasztandó íme néhány példa:
- A szóban forgó városrészt úgy tűnik, hogy javarészt nyugdíjasok lakják. Teljesen érthetetlen, hogy az egyébként szedett-vedett bűnbanda miért őket vegzálja, nagy pénzt nem nagyon akaszthatnak le róluk. Mindeközben a helyi éjjelnappali például zavartalanul üzemel. Hősünk egy jelenetben be is tér, hogy fagyit vegyen magának. (Nem vicc.)
- A rendőrfőnök hirtelen pálfordulása.
- A film derekán, mint derült égből a villámcsapás megjelenik a Kersey védelmére kirendelt ügyvédnő, csak azért, hogy vacsorázni hívja a férfit. (Mi vaaan?!) A csaj nem mellesleg 30 évvel fiatalabb az ekkor már 64 éves Bronsonnál.
- Legközelebb természetesen le is fekszenek, majd miután a férfi elmegy éjjel(!) a postára, a huligánok leütik a nőt a kocsijában, majd engedik azt legurulni egy lejtőn. A lejtő alján körülbelül 40 km/órás sebességgel összeütközik egy másik autóval, amitől persze mindkettő felrobban. Kersey odarohan, egy darabig nézi a lángoló roncsokat majd fogja magát és szó nélkül elsétál. A játékidő további részében szó sem esik erről a kis afférról.
- Megerőszakolnak egy nőt, akinek eltörik a karja, és ennek szövődménye következtében a kórházban meg is hal. (Hogy mi?!)
- Kersey fényes nappal, a nyílt utcán lelő egy huligánt, miután az ellopja a csaliként szolgáló fényképezőgépét. A helyiek ezt tapssal jutalmazzák.
- Veteránok a háborúból nehéz gépfegyverekkel, illetve rakétavetővel térnek vissza, amolyan szuvenír gyanánt, amiket aztán a ruhás szekrénybe slendrián módon betámasztva tárolnak.
Ennyiből már könnyen leszűrhető, hogy a Bosszúvágy 3 egy külön kategóriaként kezelendő anomália, amit kár is a sorozat előző, vagy akár az ezt követő két részéhez hasonlítani. Akár ki is emelhetnénk az idővonalból - mint ahogy azt a negyedik rész alkotói tették is, hiszen egy szóval sem utalnak rá, míg az első két filmre igen. Minden egyes momentuma és minden karaktere képregényszerűen eltúlzott, akárcsak a főhősünk első számú fegyvere, a .475-ös Wildey Magnum, ami mellet a .44-es csak egyszerű kis pisztoly. Képzeljen ide mindenki egy morcos Clint Eastwood arcot. Bronson később akármennyire is elhatárolódott ettől a celluloid furcsaságtól, azért közben lelkes lehetett, ugyanis a bazi nagy kéziágyú a sajátja, az ő ötlete volt, hogy használják a filmben.
A videós korszak igazi gyöngyszeme, gyaníthatóan sokak számára ez a film volt A Bosszúvágy, nem a sokkal komolyabb első rész. A film ami végérvényesen az olcsó akciósztárok szintjére degradálta az ekkor már korosodó, és sokkal jobb sorsra érdemes Charles Bronsont. Paul Kersey megkeseredett önbíráskodó karakteréből pedig urbánus környezetbe helyezett Rambo-t faragtak. Szinte várjuk, hogy mikor tépi le magáról a mindig tökéletesre vasalt kispolgári gúnyáját, hogy izomtól duzzadó testét töltényhevederekkel fonja körül. Ám a ruha marad, a hevedereket pedig a megerőszakolt nő férje tartja mellette mindvégig egy kartondobozban. Ettől pedig még zavarba ejtőbb ez az egész.
5/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon!
