Nem fogok kertelni, sem lassan felvezetni a témát, csak annyit írok, hogy már vagy 3 órája kijöttem a moziból, de még mindig nem értem, hogy ez mi akart lenni. Ez a produkció a suttyóságnak és az igénytelenségnek egy oldalát mutatta meg nekem, amire nem igazán vágytam, hogy megismerjem. Ez pláne annak fényében kínos, hogy egészen érdekesen indult.

Jason, Kimberly, Bill, Trini és Zack, öt átlagos tinédzser, akiket hétköznapi dolgok foglalkoztatnak. Alig ismerik egymást, ám a sorsuk végzetszerűen összefonódik. Egy nap tiltott területre tévednek, ahol különleges erővel rendelkező érmékre bukkannak. Olyan természetfeletti képességekre tesznek szert, amiről álmodni sem mertek: egyik pillanatról a másikra szuperhősökké válnak.
Miközben az öt fiatal harcos mentoruk, Zordon segítségével azt tanulja, hogyan tartsa kordában a bennük lakozó erőt, a végtelenül kegyetlen Rita Repulsa csatlósaival feltűnik a színen: el akarják pusztítani Angel Grove városát.  A srácoknak össze kell fogniuk, hogy mint a Power Rangers légiója, együtt nézzenek szembe a világuralomra törő gonosz hatalommal.

Na, nem arról van szó, hogy olyan fergeteges újítás lett volna a film első fele, de teljesen korrekten vázolta fel a Rangerek legendáját, valamint az öt főszereplőből háromnak meg is tudunk valamint a családi helyzetéről, és próbálnak karaktereket is formálni köréjük. A probléma ezzel, hogy RJ Cyleren kívül, mindenki olyan szinten alkalmatlan a színészi pályára, amit nem tudok szavakba önteni.

Aztán mikor a második felébe fordulunk a filmnek, akkor beüt a krach. Időközönként kapunk lelkesítő monológokat az összetartásról, meg a kitartásról. Tehát felesleges pofázással megy az idő ahelyett, hogy mutatnának valamit. Az csak hab a tortán, hogy a karakterek múltbeli traumáját totálisan elkezdik leszarni. A produkció ráadásul saját magát szúrja tökön azzal, hogy megpróbál egyszerre baromi dark, drámai és vicces lenni, és ez a jó pofáskodás teljesen kizökkenti a filmet. Bár tény, és való, hogy nevettem, de nem a poénokon, hanem azon, hogy az alkotás saját maga paródiájába fordul át.

És mindezek után ott van a finálé, ami totál bagatell, és hatásvadász. Minden percben legalább 3 belassítás volt, a zordoknál giccsesebb dolgot pedig nem tudom mikor láttam utoljára a filmvásznon. Itt ragadnám meg a pillanatot, hogy beszéljek Elizabeth Banks-ról. Hihetetlenül elripacskodja a szerepét, de ez olyannyira jól áll neki, hogy mindenegyes jelentét öröm nézni, és legalább van jelenléte a vásznon.

Érdekes volt, mert mindent összevetve azért jól szórakoztam. Az első fele viszonylag érdekes volt, a második felére pedig önmaga paródiájává vált, és emiatt kínomban már nevettem, így azt is mondhatom, hogy szórakoztató is lehet a maga infantilis módján. Azt azért még mindig a számlájára lehet írni, hogy eddig ez a legjobb Power Rangers, ami elkészült, de ez nem igazán ennek a résznek a dicsérete. Ha tehetitek, inkább ne nézzétek meg. 3/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!