A rendező, Stephen Chbosky írt egy saját könyvet 1999-ben, amit saját bevallása szerint a filmvászonra is föl szeretett volna vinni. Nos, 2012-ben valóra vált számára az álom, hiszen elkészíthette a The Perks of Being a Wallflower című filmet.
A történet egy fiatal kamaszról szól, aki most kezdi meg a gimnáziumi tanulmányait. Az első napjai nehezen indulnak, hiszen nem egy beszédes típus, így a kapcsolatokat csak nehezen tudja kiépíteni. Ennek hatására az első barátja az angol tanára lesz, aki nagy írói tehetséget vél felfedezni a fiúban, és ott segít neki, ahol tud. A fiú, (akit amúgy Charlienak hívnak), végül egy végzős társasághoz csapódik, ahol megismerkedik Patrickal és Sammel. Az ő barátságuk révén az élete gyökeresen megváltozik…
Nagyon sokáig semmit nem tudtam a filmről, de egyszer egy hosszabb böngészés során rátaláltam az alkotásra. A magas pontszámon (IMDB) rögtön megakadt a tekintetem, és akkor elhatároztam, hogy amint lehet, meglesem. Így is tettem, de valamiért kétes érzéseket keltett bennem a film. Egyrészt a történet és annak megvalósítása mesteri munka volt a rendező részéről, mert felrúgta a sablon és kliséhegyeket, miszerint „a lúzer gyerek beleszeret az iskola legszebb lányába, majd egy kalandos út végén összejönnek és rózsaszín köd meg happy end stb...” NEM. Chbosky egy realisztikus és ízig-vérig szerethető drámát hozott össze. Az egész film során érezhető volt, hogy mind a direktor, mind a színészek kitették a lelküket a filmvásznon, s ezáltal kaptunk tőlük egy remek ízelítőt a régmúlt fiataljairól, ahol az udvarlás még magnókazettákkal történt.
A színészeket ügyesen választották ki, és név szerint olyan fiatalok szerepelhettek a műben, mint Emma Watson, Logan Lerman, vagy Ezra Miller, de a Vámpírnaplók sztárja Nina Dobrev is feltűnt néhány jelenet erejéig. A pozitívum abban jelentkezett igazán, hogy rendkívül természetesen játszottak, és egyikőjük sem akart többet mutatni, mint amennyit valójában tudna. Emma Watsonnál meg kijelenthető, hogy hamar túllépett a Harry Potter filmeken, és már azon kívül is bizonyít, méghozzá dicséretesen.
Visszatérve a kétes érzéshez, azon belül is a hibás oldalra. A film ott hibázott, hogy túl sok információt akart átadni nekünk, és néhány szál kibontatlan, vagy csak nagyon kevés ismerettel szolgált. Ezenfelül a játékidő közepénél hirtelen leült az egész, és unalmassá vált. Amit sajnáltam, de szerencsére vissza tudták rántani a helyes útra.
Végül csak annyit mondanék még, hogy összességében egy nagyon jó tini dráma volt, ami kilépett a tucatfilmek világából, és egyedivé tudott válni. Néhol már olyan hatásokat tudott elérni, amire kevés film képes, így bátran ajánlom mindenki figyelmébe, mert tényleg egy remek filmről van szó. 8/10
