Pascal Laguier a 2008-as Mártírok című filmjével megdöbbentette a fél világot, hiszen annyira brutális és megrázó történetet vitt a filmvászonra, amit csak kevesen tudnak befogadni. A tavalyi évben egy kicsit visszafogottabb, ugyanakkor jóval összetettebb filmet készített el a nézőknek, és rajongóinak egyaránt. Ez a film nem más, mint a The Tall Man.

A storyt saját maga írta meg, ami egy Cold Rock nevezetű kisvárosról szól, ahol a helyi bányák bezárása után az emberek céltalanokká és bánatossá váltak. Többen az alkohol rabjai lettek. De ez még mindig nem a legnagyobb problémájuk volt, hiszen a várost a Magas ember tartotta rettegésben, aki már több kisgyerek elrablásáért volt felelős. A helyiek közül egyedül Julia volt az, aki egy élettel teli ember képét mutatta, és ott segített a rászorulókon, ahol tudott. Viszont a szörnyeteg az ő életét is megváltoztatta…

Maga a film a megszokott módon van felépítve egészen addig, amíg nem kapjuk meg az első csavart. Azt a csavart, ami után másként nézünk filmre, mert teljes mértékben összezavar minket. Sokáig azt sem tudjuk, hogy mi történik, mert nem áll össze a kép, aztán a rendező előáll azokkal a jelenetekkel, amik összerakják a cselekményeket. Ez pozitívum volt, hiszen elérte, hogy a tekintetünkkel végigkövessük a filmjét. Ugyanakkor számomra ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy igazán élvezetes filmként gondoljak vissza rá. Nem érte el a kellő hatást, hogy súlyosnak érezzem a történteket. Nem volt meg benne a kellő feszültség.

Laguier és stábja a színészek kiválasztása terén is végezhettek volna jobb munkát, mert Jessica Biel kevés volt, hogy színt vigyen az alkotásba. Kellett volna még 1-2 olyan „társ”, akik mellé állnak, és elviszik a hátukon a filmet. Ez sajnos hiányzott, de még így is azt tudom mondani, hogy egy szombat esti filmezésre elegendő. 5/10