Az alábbi írás spoilermentes!

Mire végre leírom az első érdemleges mondatot, már valószínűleg tízszer nekifutottam. Mindenesetre muszáj leszögeznem, hogy ez az írás nem kívánkozik aprólékosan kielemezni a történteket, élménybeszámolómat igyekszem mindenki számára fogyaszthatóvá tenni. Alaposabb kivesézésre majd inkább valamikor a hét közepén fog sor kerülni (a tervek szerint), valószínűleg valaki más által. Jobb lesz ez most nekünk, hiszen így is van miről beszélni, elvégre 17 év az 17 év, a sorozat időben ugráló narratívájából adódóan pedig a két rendőr (Woody Harrelson és Matthew McConaughey, avagy a 2014-es Emmy-győztesek) vallomásának tényein túl sok minden más is kiderül.

Most zenghetnék egy szentimentális ódát Nic Pizzolattoról, az íróról, akit 2 hónapja szinte senki sem ismert. Ismételten az egekbe magasztalhatnám a friss Oscar-díjazott McConaugheyt, de minek tegyem, az elmúlt 3 évben már szinte mindenkinek bizonyított. Esetleg felhozhatnám, hogy az HBO a 90-es években legyártott sorozataihoz méltó szériákkal bombáz minket ebben az évtizedben, ezt azonban még túl korai kijelenteni. Gyanítható volt, hogy ez a három faktor minden bizonnyal hatalmas tömeghisztériát fog kiváltani. Ugyan már, a kezdés után két héttel már 9,5 ponton állt a sorozat IMDb-n. Egy sorozat, amely egy központi rejtéllyel indított, honnan tudhatnám, hogy ebből jó fog-e kisülni?

Készülhetett volna írás a sorozat felénél is, és wowowow, a 4. rész utolsó jelenete után nem akármilyen ujjongásba törhettünk volna ki, de nem. Mi még kivártunk. Volt vagy ezer kérdésünk, és úgy voltam vele, hogy nem-nem, először Ti jöttök, kedves Nic, aztán majd én.

Az ötödik vagy hatodik rész környékén azonban történt valami. De szerintem nem csak velem, hanem sok más nézőtársammal is. Addig csak sejthetőek voltak Pizzolatto szándékai, e tájt viszont már teljesen nyilvánvalóak voltak mindenki számára, hogy merre akar kifutni ez az egész. A sorozat, amely eleve más ligában startolt, csak hogy bizonyítsa a fenti három faktor megrendíthetetlenségét, egy másik ligában is elindult.

Innen kezdve nekem már az első ligában való elvárások elhalványultak: nem kívántam már csavarokat, untam már a tökéletesre csiszolt neo-noir fényképezést és vágást, talán már a sorozat motívumait sem kívántam megfejteni. Aki végignézte, vagy majd végig fogja nézni a sorozatot, az úgyis tudja vagy tudni fogja, hogy ezek a dolgok milyen irányba haladtak és el tudja dönteni önmaga is, hogy ez tetszett-e neki vagy sem.

Tehát a lényeg, hogy a Törvény nevében valami másról is mesélt. Fogalmazhatunk így egyáltalán? Még az is lehet, hogy a Törvény nevében másról mesélt, és ha erről közelítjük meg az ügyet, akkor már nem is tűnik akkora közhelynek a kritika elején felsorolt géniuszok éltetése. Mert igen, Nic Pizzolatto gondoskodott arról, hogy karaktereinek sorsai tényleg méltó megoldásra leljenek, a köztük lévő kapcsolatok pedig a lehető legmélyebb kidolgozást kapják meg, elvégre ez a történet mégiscsak 17 évet ölel át. A történet, mely misztikus alaphelyzete és emberfeletti szimbólumrendszere ellenére is kellően földhözragadt és emberi maradt. Továbbá az is igaz, hogy Matthew McConaughey bármiféle túlzás nélkül generációnk egyik legnagyobb színészzsenije (habár most Woody Harrelson erősen ölre ment vele az Arany Pszichopata szoborért), és ugyan a kommenteknél biztos kapni fogom az áldást, de szerintem igazam van. Ez a fajta elismerés már nem a régi énje árnyékában történik, hanem a jelenlegi színészszakma fényében. Végül örök hála az HBO-nak, mert lehet, hogy más kábelcsatorna is szárnyai alá vehette volna ezt a – finoman szólva – durva történetet, mégis, lehet, hogy egy csatorna sem rendelkezik olyan patinás múlttal, hogy tudja, mikor bólintson rá egy alig ismert író ötleteire. Örömmel tölt el, hogy ezek a dolgok mind kiderülhettek. Arról pedig, hogy a sorozatban konkrétan mi derült ki, majd remélhetőleg később, ahogy már említettem.

Zárásként annyit, hogy aki mást várt a Törvény nevében végétől, az még egyszer fusson neki az utolsó jelenetnek. Benne van a sorozat ars poeticája, amelynél szebb az utóbbi időkben nem volt, és - az esetleges (egyébként minden bizonnyal egy, már másik történetet elmesélő) második évad kezdetéig - még az is megeshet, hogy nem is lesz. Remélem nem nekem lesz igazam.

P.S.: Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az írás spoilermentes, tehát a kommenteknél kéretik tekintettel lenni azokra, akik még nem látták végig a sorozatot, vagy el sem kezdték, de tervezik. Ez most nem a spoileres kibeszélő.