Ahogy közeleg a Karácsony, egyre inkább próbálok az ünnepekre hangolódni, és ezt a legjobban a témába illő filmekkel tudom elérni. Ám sajnos a legtöbb ilyen film vagy giccses, vagy felvállaltan gyerekeknek készült ízléstelen moslék, amit felnőtt fejjel igen nehéz értékelni (de vannak kivételek). Szerencsére a Kertész Mihály rendezte Fehér Karácsony, egy olyan film, ami öregkora (idén 60 éves) ellenére is élvezetes szórakozást nyújt.

A világháború utolsó esztendejében, közvetlenül a Karácsonyi műsor után, Bob Wallace-t (Bing Crosby) megmenti katonatársa Phil Davis (Danny Kane) életét. A háborút követően, mivel éppenséggel mindketten remek táncos komikus énekesek, összeállnak és a háború után sikert sikerre halmozva lépnek föl országszerte. Évekkel később a karácsonyi szünetet Floridában töltik, ahol találkoznak két hasonlóan tehetséges lánnyal és kisebb bonyodalmak után együtt Vermontba indulnak, mivel a hölgyek ott vállaltak karácsonyi fellépést. Bob és Phil felismervén az ottani szállodaigazgatóban régi tábornokukat, elhatározzák, hogy segítenek fellendíteni a szállodát.

 A címadó dal érdekes módon, nem ebben a moziban kezdte a pályafutását, mivel ez is egy olyan film ahol a történetet írták a dalokhoz és nem fordítva. Szóval a dal felcsendült a tíz évvel ezelőtti Egész évben farsangban (1942) is, amiben szintén Bing Crosby ökörködött, bár akkor még Fred Astaire-rel. Itt helyette Danny Kaye szerepel, akinek a filmben nagyobbrészt az a szerepe (és ez adja a film gerincét is), hogy kiházasítsa Crosby karakterét, mivel az túl munkamániás. Persze, ezt ő nem nagyon akarja, de a film során csak az ujja köré csavarni a Betty-t alakító Rosemary Clooney. Közben pedig Phil is összejön a másik lánnyal.

 A film közepe felé megérkeznek szereplőink Vermontba, ahol találkoznak régi tábornokukkal (Dean Jagger), akinek már szállodája van a hegyekben, de mivel nincs hó, a vendégek nem jönnek. Innen vált át a csipkelődő csajozgatásból, az öregúr szállodájának megmentésébe a film, mivel Bob és Phil saját pénzükből odahozzák a revüszínházat. Majd, hogy az öreg tábornokot felvidítsák, a háborút túlélő veteránokat is meghívják a karácsonyi show-ra.

A dalokat Irving Berlin írta, aki a legtöbb 40-es 50-es évekbeli musicalekhez szolgáltatta a zenét. Többször dolgozott együtt már ez előtt is Bing Crosbyval, és a „White Christmas” című dal volt számára is az egyik legsikeresebb volt, bár Oscart nem kaptak a dalért (helyette csak egy másik dalt jelöltek, de nem kapta meg). A film az 1954-es esztendőben a legjövedelmezőbb volt, 12 millió dollárt kapart össze (ez mai árfolyamon túl lenne a 100 millión). Összehasonlításként a második legnagyobb bevétel hozó film a Zendülés a Caine hadihajón volt a maga 8,7 milliójával.

 A címadó dal már a harmadik percben felcsendül, és mintegy keretbe foglalva a filmet, ez a záró dal is. A történet folyamán remek téli ihletésű dalokat kapunk, leginkább ez adja meg a történetből hiányzó karácsonyi hangulatot. Bár sokszor éreztem, hogy tök felesleges dalok is helyet kapnak a történetben, mivel a karácsonyi műsorra próbálnak a szereplők, de ezek inkább lassítják a történet folyamát, és nem is olyan jók.

Szerintem egy igen időt álló darabot tudtak összehozni sok jól elhelyezett poénnal, és dallal. Bár kicsit hosszú a történet egyszerűségéhez képest. A magyar szinkronja is igen jó, érdemes úgy nézni. 8/10