Sokakhoz hasonlóan jómagam sem tudok túlzottan objektívan beszélni a Star Wars-ról, hiszen a régi trilógia volt az első három VHS-kazetta, amelyet megtekinthettem. Noha az elején még kicsit kapkodtam a fejem az események láttán, miután sikerült elkapnom a fonalat, onnantól már igazi csodának lehettem szem- és fültanúja. Ezt a csodát szerettem volna megtapasztalni a moziban is, de hiába ülhettem végig az új trilógia (az utolsó bekezdésben majd a Disney-re is kitérek) epizódjait, egyik sem volt olyan, mint a régiek. Márpedig ha valaki, akkor én tényleg nem vagyok a régebbi alkotások híve. Ugyanakkor igazán rossznak egyiket sem neveztem volna - talán csak a komplett széria mélypontját jelentő második részt -, ennek pedig legfőbb oka véleményem szerint, hogy alapvetően jó elvek mentén építkeztek, viszont a sok fajsúlyos hiba rontott az összképen. Jelen írásomban (spoilerek segítségével) megpróbálom a tőlem telhető legobjektívabban 5-5 pontba foglalni, melyek voltak az előzmény trilógia legfőbb erősségei és gyengeségei.

Pozitívumok

5. A jedi és sith mítosz elmélyítése

A régi trilógiában kicsit háttérbe szorult maga a jedi és sith lét, ugyanis Ben Kenobitól egyfajta gyorstalpalót kapott Luke, míg Yoda a háttértörténetek helyett egyérteleműen a kiképzésre fektette a hangsúlyt, ezáltal pedig a nézőben nem alakult ki olyan komplex kép a rend fenntartóiról, illetve az ellenségről, mint amilyen lehetett volna. Ezt a kisebb rést a pajzson összességében jól foltozta be az előzmény trilógia - amin belül az operaházi jelenet viszi a prímet -, még annak ellenére is, hogy bekerült pár kevésbé tolerálható gondolat a jedik és a sithek történetébe.

4. Politikai szál bevezetése

Elképesztően sután és ütemtelenül vezette be Lucas a történetbe, de vitathatatlanul jó döntés volt. Egy háború megnyeréséhez (ami egy galaktikus birodalom felépítésénél hatványozottan bonyolult feladatnak ígérkezik), elengedhetetlen a megfelelő kapcsolati tőke, az erős szövetségek kialakítása, hogy a klasszikus értelemben vett fronttal párhuzamosan a diplomáciai harcokat is sikeresen vívja meg a feltörekvő hatalom. Valamint a másik oldalról megközelítve: egy fennálló rendszer lett teljesen újradefiniálva, amihez pedig szükségszerű valamilyen szinten politikai hátteret adni. Más kérdés, hogy csinálhatták volna ezt sokkal izgalmasabban is…

3. A látvány

Noha akadt jó pár túlkapás ezen a téren, amit meg is jegyzek majd a negatívumok között, mégis összességében olyan meseszép világot teremtett a Lucasfilm, amit nem lehet, nem is szabad szó nélkül hagyni. Gyönyörű, hovatovább magával ragadó díszletek, letaglózó atmoszférájú bolygók váltogatták egymást a történet során, s ha (a színeket leszámítva) nem is mozgott olyan változatos palettán, mint a régi trilógia, azért különösebben így sem lehetett rá panasz.

2. A cím értelmet nyer

Talán túlzásnak tűnhet, de a régi trilógia inkább volt Csillagok harcai, mintsem Csillagok háborúja. Alapvetően mindhárom részben egy-egy csatát láthattak a nézők, míg az azzal közel egy időben zajló ütközetekről legfeljebb félmondatokat lehetett hallani. Ezzel szemben az előzmény trilógiában a Naboo-n zajló csatát követően válik egyértelművé, hogy nem szimpla lázadásról van szó, hanem egy jóval sokoldalúbb hadjárat első lépéseiről. A második részben már maga a háború elkerülhetetlensége lesz megkérdőjelezhetetlen, így végül a harmadik részt teljes egészében alávethették a címnek. Ennek megfelelően egyidejűleg több fronton mutatták be az eseményeket, de mindezt (helyenként sajnos) nem a fő történeti szál rovására tették.

1. Anakin átállása a sötét oldalra

Bár sikeresen rontották el kétszer is a szereposztást, még így is ezt tartom az új trilógia legerősebb pontjának. Maga a történet ugyanis pazarul lett felépítve. Kezdve Qui Gonnal, aki nem javasolta a jedi létet, hanem szinte kötelességként vázolta Anakin előtt, mondván neki jedinek KELL lennie. Ennek érdekében csal is, mindent megtesz, hogy végül Skywalker a padawanja legyen. A srác pedig láthatóan érzelmileg labilis, ami a tehetsége ellenére elég rossz előjel. Utóbbit pedig jól vitte végig Lucas, fokozatosan érzelmi sokkok segítségével vezette egyre közelebb a sötét oldalhoz karakterét. Negatívumként a színészvezetése mellett még azt lehetne felróni a direktor úr számlájára, hogy több hőséhez (Kenobi, Padmé, Yoda) hasonlóan Anakinból is három, egymástól igen eltérő "verziót" kaptunk a trilógiában, tehát a karakter(ek) kibontakoztatásánál túl nagy lépéseket engedett meg magának.

Negatívumok

5. Helyenként túl tökéletes látványvilág

Igazán lenyűgöző jelenetek sorát vonultatja fel a első, második és harmadik rész is, mégsem olyan, mint a régiek. A régi trilógia egyfajta élő organizmusként működött, ahol az űrlények kézzel fogható bábok voltak, akiket a trükkmesterek, vagy a színészek mozgattak, ezáltal pedig roppant életszerűvé vált az egész. Mondhatni a fikció szót el is lehetett volna hagyni, annyira beleillettek a képbe. Ezzel szemben az újabb részekben túl sokszor, valamint helyenként túl látványosan tették le a voksukat a készítők a számítógéppel generált képek mellett, aminek következtében tökéletes, de kevésbé hihető látvány tárult a nézők elé. Kivétel az első epizód, viszont ott cserébe volt ezernyi más probléma…

4. A Star Wars egy mese, nem egy dokumentumfilm

Nincs értelme a kevésbé földhözragadt történeteket túlmagyarázni. Főleg, ha már az alapszabályokat jól fektették le. Ennek megfelelően több szempontból sikeresen mélyítette el a mítoszt Lucas, s csak kibővítette a már elhangzott fogalmakat, viszont olyanokat is megpróbált újradefiniálni, aminek nem volt értelme. Közülük messze a midiklorián volt a legidegesítőbb, hiszen bevezetésével szinte teljesen kiölte a természetfelettit, a misztikumot az Erőből. Az már csak hab a tortán, hogy így Ben Kenobi, meg Yoda gondolatai is szenilis öregek hablatyolásává váltak, hiszen normális esetben előkapták volna a csodálatos mérőműszert és nem meséltek volna “össze-vissza” egy minket körüljáró, megfoghatatlan valamiről…

3. Kevésbé szimpatikus, izé… irritáló mellékszereplők

Jar-Jar Binks. Sajnos nem ő volt az egyetlen kevésbé értelmes figura az előzmény trilógiában, de ő az, aki akarva-akaratlanul beugrik a gondolatmenet kapcsán. Elképesztően bugyuta és a legkevésbé sem szerethető véglény volt. Mivel annak idején hat évesen láttam a moziban A Baljós árnyakat, így akkoriban elméletileg éppen annak a korosztálynak voltam tagja, akinek szánta Lucas a gunganeket, de nincsenek jó emlékeim róluk. Párszor ugyan megmosolyogtattak, viszont idővel már nekem volt kínos, amit a vásznon műveltek. Az alapötlet egyébként érthető volt, hiszen az ewokok jelentették a cukifaktort a régi filmekben, így miért is ne próbálta volna ezt megismételni, viszont ők egyáltalán nem egy szerencsétlen, félidióta népként jelentek meg. Hanem egy kissé fejletlen, ám vicces és elég bátor kis fajként.

2. Bűn rossz love story

Sosem voltam nagy rajongója a szerelmes történeteknek, viszont a kevésbé giccsesek között akad olyan, amit még kedvelek is. Na Anakin és Padmé viszonya nem ilyen. Az egy (nem elhanyagolható) dolog, hogy Hayden Christensen piszkosul nem passzolt a szerephez, de az már tényleg kritikán aluli, amit Lucas a szövegkönyv terén művelt. Most komolyan van, bocsánat volt olyan lány az univerzumban, akit levettek a lábáról ama bizonyos “homok-monológgal”? Ízléstelenül nyálas, a ripacsként eljátszott Anakinnak köszönhetően meg hatványozottan idegesítő szál lett a szerelmi, ami megkapta ugyan a szükséges játékidőt, csak sajnos egyáltalán nem építette fel úgy a drámát, ahogyan kellett volna.

1. George Lucas személye

“Ha valaki, akkor ő…” - hangzott el számos vita során, de nem értek egyet. Mármint jogilag nyilván nem lehet vitatkozni vele, de egyrészt közel sem csak az ő nevéhez fűzhető a franchise - a régiek közül egyet rendezett -, másfelől annyi önkritika szorulhatna valakibe, hogy kiértékelje a Star Wars helyzetét, ezzel elkerülve a filmes blaszfémiát. Ugyanis már a negyedik rész hatalmas kasszasiker volt, de (és főleg ezt kellett volna legalább a bankszámlája végett látnia) a popkultúrális jelentősége is egészen egyedülálló lett. Olyan, amivel még a Lucasnál jóval tehetségesebb rendezők sem tudnának mit kezdeni önmagukban. Viszont ezt nem látta, vagy nem akarta látni, ami miatt jó néhány önfejű döntés után sikeresen rombolta le saját bálványát. A franchise szinte sértetlen maradt, ami mutatja, mennyire nem az ő személyétől függ…

+1 Sem pro, sem kontra: önmaga imádata

Mi várható a Disney részéről? Örültem, amikor megtudtam, hogy hozzájuk került, mert ha valahol, akkor náluk akad bőven anyagi háttér és kreativitás a jó filmekhez, ám az első filmjük után is nehéz lenne messzemenő következtetést levonni, nemhogy előtte. Mindenesetre az látható, hogy a Marvel mintájára folyamatosan és tudatosan próbálják felépíteni a saját Star Wars univerzumukat, ami szintén a képregényadaptációkra hajazva megpróbálja egyszerre kielégíteni a szériáért már jó ideje rajongók, valamint az esetleges újak igényeit. Kellő alázattal és szeretettel estek neki a munkálatoknak, továbbá egyelőre úgy tűnik, hogy tanultak is az első három rész hibáiból. Reméljük a legjobbakat, az Erő legyen mindannyiunkkal!