[Supernatural Movies]

A visszatérő

2016. január 07. - Fincherista

A tavalyi Oscar-gálán négy szobrot is kiérdemlő Birdman után nem tétlenkedett Alejandro G. Iñárritu, hanem azon nyomban nekilátott következő művének, a Hugh Glass megpróbáltatásait elmesélő A visszatérőnek. Legújabb filmje egy herzogi fogantatású Malick leszármazott, aki a mexikói rendező szigorú felügyelete mellett az újfent ihletett formában fényképező Emmanuel „Chivo” Lubezki gondos kezeiben látta meg a napvilágot. Amire ki akarok lyukadni: a jelen írásomban értékelésre kerülő filmet egyáltalán nem a nagyközönségnek szánták, no persze, ha nem így tettek volna, akkor most nem is beszélhetnék mesterműről.

rev2.jpg

A fenti utalásoknak azért értelmet adva, nem utolsó sorban az egyedülálló hangulat kihangsúlyozása érdekében először kitérnék egy kicsit a film előkészületeire. A német Werner Herzog sajátságos, tortúrába illő forgatási módszereire korábban utaltam A kígyó ölelése kapcsán, ám, míg ott az amazonasi eposz miatt került szóba az úriember, addig itt ténylegesen a forgatás embert próbáló körülményei miatt kell megemlítenem. Iñárritu tudniillik igazi művészhez mérten a nagyobb büdzsét és legutóbbi filmje sikerének köszönhető szabadabb felhasználását a tömegek bevonzása helyett a még merészebb szerzői ambícióinak beteljesítésére használta fel.

A jeleneteket valódi helyszíneken forgatták, az USA-ban, Kanadában és Argentínában. A megfelelő helyszínek kiválasztása a jéghegy csúcsa volt, hiszen a valódi kihívást az jelentette, hogy Lubezki csak természetes fénnyel dolgozhatott, így mindig ki kellett várni a legideálisabb fényviszonyokat és több hónapon keresztül naponta csak egy-két óráig tudtak dolgozni az adott jeleneten. Ha elkötelezett, CGI-minimalizált filmezési technikájukhoz hozzávesszük a kedvezőtlen időjárási viszonyokat is (van olyan jelenet, amit -25 °C-os kanadai „strandidőben” fényképeztek), akkor nem meglepő, hogy az eredeti stábból jó néhányan az általuk földi pokolnak titulált forgatást otthagyták, valamint a tervezett 90 millió dolláros költségvetés is végül valahol 130 körül állt meg.

rev.jpg

A nagy hajcihő leginkább a Michael Punke könyvét feldolgozó, vérlázítóan egyszerű bosszútörténet ‘style over substance’ jegyében történő felturbózása végett volt szükségszerű, hiszen Glass (Leonardo DiCaprio) és Fitzgerald (a kevesebbszer dicsért, de szintén kiváló és díjesélyes Tom Hardy) valós eseményeken alapuló harca - a neves szereplőgárda ellenére is - önmagában elveszett volna a revans-filmek végtelen erdejében. Csakúgy, mint Terrence Malick Pocahontas-feldolgozása, Az új világ, ami nem csak Lubezki erdei képei, hanem a dialógusok helyett a színészi mimikára összpontosító filmnyelvezete végett is könnyen párhuzamba hozható A visszatérővel. A film megtekintését követően akkor hatalmas hiányérzettel keltem fel a székből, mert egyszerűen hiába volt szemkápráztatóan gyönyörű, ha a sztorit teljesen rosszul értelmező, inkább blőd, mint kreatív cselekményvezetés sokat elvett az élményfaktorból.

Ezúttal ilyen jellegű problémám nem volt, hovatovább nagy örömömre éppen a legfőbb motívumok tökéletes vászonra vitele vitte előre a történetet. A már említett valódi helyszínek nem csak a képi világ, hanem a hangulatkeltés szempontjából is kivételesen hatnak, mivel érezni lehet a fagyos leheleteken, enervált mozgásokon és a végtelen paranoián keresztül, hogy itt bizony tényleg a földi poklon kellett átverekednie magát a főhősnek, hogy célját elérhesse. A kevés, CGI-t igénylő képsor pedig egyáltalán nem lóg ki, ugyanis lenyűgöző részletességgel kidolgozott animációkról van szó, amelyek közül az egyik majd alighanem az év legjobbjai közé sorolandó. Mindezeken felül Glass epikus, kihívásokkal teli odüsszeiáját még tovább színesítendő gyönyörű emlék/álomképek és az indián kultúrából finoman merítő drámai betétek is végigkísérték a filmet.

rev3.jpg

Ennek tükrében, na meg a közeledő gála okán kitérnék egy kis esélylatolgatásra. Iñárritu példaértékű erődemonstrációja A visszaterő. Egy olyan filmművészeti csoda, amely a tavalyi Mad Maxhez hasonlóan golyómorzsoló mélyütést vitt be a tömeggyártott hollywoodi látványfilmeknek. A tavalyi győzelme után viszont aligha fog újfent nyerni, bár igazán komoly kihívók hiányában nem tartom elképzelhetetlennek egy újabb Oscar bezsebelését. Szintén nehéz kérdés DiCaprio esete, hiszen nem egy kifejezetten „Oscarra-írt” szerepben tündököl - tehát nincsenek emlékezetes monológjai, érdekes dialógusai, társadalmi üzenetei -, karaktere a nézők által személye iránt érzett szimpátiából, mesteri arcjátékából és elhivatott, bevállalós alakításából profitál. Nem lesz egyszerű a bírák helyzete, én legalábbis a kategóriájának többi potenciális jelöltjét is bőven az esélyesek közé sorolnám, mert nem éreztem egyik alakítást sem sokkal jobbnak a többinél (a Trumbót mondjuk még nem láttam). Lenyűgözni csak Jacob Tremblay (A szoba) tudott, de ő túl fiatal még, valószínűleg jelölést sem kap.

Ami viszont nem kérdéses számomra: Lubezki egymást követő harmadik elsősége. Legfeljebb Roger Deakins lehet kihívója, de ő is leginkább csak amiatt, hogy a Sicarioért vélhetően 13. alkalommal is (joggal) jelölik majd és eleddig még egyszer sem kapta meg a díjat. Ha viszont félreteszem az emberségességet, akkor nincs másik operatőr a riválisok között, akinek teljesítménye egy lapon említhető Chivóéval. Nem kertelek, amit ez az ember leművelt, az filmtörténelem. A Föld legszebb tájait bemutató dokumentumfilmekben nem tudták olyan jól megfogni a fagyos pokol képét, mint ahogyan ő. Megkockáztatom, már csak a Ryan közlegény megmentésének partraszállási jelenetére némileg hajazó menekvés fényképezéséért kijár neki a szobor. Művészi totáljai és kvázi-tolakodó közelijei a nem túl fülbemászó, de remek hangulatot teremtő dallamokkal kiegészülve szavak nélkül is mesélnek, nem is akárhogyan.

rev4.jpgBizonyára kiolvasható szavaimból, hogy számomra ismét telitalálat volt Iñárritu rendezése, s naphosszat írnék még róla, hiszen ilyen hatást kiváltó filmmel tényleg ritkán találkozom, de feleslegesnek érzem további részletezését, inkább summáznám véleményem. A visszatérő egyszerű, mégis összetett, monumentális, mégis elképesztően emberközeli, taszító, mégis csodálatos film. 10/10

ui.: csak megerősíteni tudom, hogy DiCapriót egy medve sem erőszakolta meg a filmben

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr638249698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása