Meglepő, de ha jobban megnézzük a mostani évtizedünket, nem igazán lehet felfedezni olyan zombis alkotást, ami megérdemelné azt, hogy az évtized legjobbja címmel éltessük. Hiába harcolt már Brad Pitt a World War Z-ben, hiába drámázott Arnold Schwarzenegger a Maggie-ben, hiába röhögtünk jókat az Eleven testeken, hiányzik még az a film, ami kiérdemelheti a már említett titulust. Noha, idén a felhozatal elég jó. Kaptunk egy kritikailag eléggé jóra sikeredett Kiéhezetteket, illetve jött Dél-Koreából egy vonat tele zombikkal, de döntés azonban még nem született. Utóbbi a Train to Busan, avagy a Busanhaeng, ami beadta a pályázatát az évtized zombis filmjére.

A Szöulból Busanba tartó vonat egyre fogyatkozó utasai a túlélésért küzdenek, miután egy vírus üti fel a fejét, ami a fertőzötteket zombivá változtatja. Mindeközben egy apa próbálja meg eljuttatni az édesanyjához a szeretett lányát...

Bár azt nem lehet állítani, hogy a Train to Busan megreformálta volna a zombis zsánert, sőt mi több, World War Z és Snowpiercer alapanyagokat is tartalmaz, Sang-ho Yeon filmje mégis kiválóan működik. Ugyanis hangulatban mégis képes volt újszerűen hatni. Hiába az elterjedt vírus, hiába halnak meg százával az emberek, nincsen nyomasztó, darkos sablon ráhúzva az alkotásra. Ez pedig elsőre furcsának tűnhet, azonban az apa - lánya kapcsolat, a történetbe beleszőtt drámai szálak mégis képesek elérni azt a hatásfokot, amivel hatni lehet a nézőre.

Mindemellett pedig olyan fordulatszámon pörög az alkotás - noha, nem végig, néhol ugyan belassul, hogy aztán ismét felpörögjön - , ami nem engedi, hogy hosszabb időre lankadjon a figyelmünk. Seok Woo és Soo-an kalandja remekül lett koreografálva, hiszen rengeteg olyan akadály került hőseink elé, amit nem lehetett félvállról venni, és nem volt könnyű leküzdeni. A játékidő nagy részében ugyanis nem igen tudtak hová menni, hiszen egy vonaton kellett felvenniük a harcot a zombik ellen, valamint rajtuk kívül még jó néhányan ott toporzékoltak a hátuk mögött, féltve a fránya életüket.

A Train to Busan, csak úgy, mint általában az ázsiai filmek, nem fél kockáztatni. Repkednek a hullák, fröcsög a vér, nem kímél se fiatalt, se időset, csak teszi a dolgát, mint ahogyan azt egy igazi zombis filmnek tennie kell.

Mindent egybevéve pedig bátran ki lehet jelenteni, hogy Sang-ho Yeon kiváló munkát végzett (ugyebár Ő írta a forgatókönyvet is). Mert bár CGI terén hagy némi kívánni valót maga után a mozi (nem egy hollywoodi darab), de történetvezetésben, drámaiságban, a karakterek jobbra-balra mozgatásában is megtalálta azt az egyensúlyt, amivel célba tudott érni. A szórakozás garantált, a film sikere pedig megérdemelt. 8/10

A film MAFAB adatlapja